FREEDEE BLOG

A 3D nyomtatás jövője szorosan összefügg az oktatáséval, ezért kiemelten fontos, hogy a következőgenerációs munkaerő már az iskolában elsajátítson valamit a technológiából.

A január végén Londonban megrendezett oktatástechnológiai bemutatón, a BETT 2018-on is fontos szerepet kapott a 3DP. A rendezvényről készült beszámolók kiemelték, hogy a brit kormány külön tantervi irányelvek helyett az oktatási intézményekre bízza a technológia beemelését tevékenységükbe, nekik kell eldönteni, miként keltsék fel leghatékonyabban a diákok érdeklődését a printerek iránt, hogyan tegyék be a tantervbe. Gyártók, szolgáltatók és projektek igyekeznek segíteni, hogy a gyerekek már kiskoruktól megismerkedjenek a 3DP-vel.

A MakerBot 2015-ben indult – és különösen az Egyesült Államokban népszerű – StarterLab programja gépei mellé ingyenes oktatási anyagokat is kínál. A Guidebook bevezetőt, iskolai felhasználási módokat, különféle projekteket tartalmaz. (A MakerBot gépek magyarországi forgalmazója a FreeDee.)

Az Ultimaker hálózatszerű CREATE Oktatási Projektje ingyenes forrásokat és támogatást nyújt a 3D nyomtatás általános, középiskolai és a felsőoktatásban történő használatához. Professzionális „tanár-specifikus” útmutatókat ajánl, amelyekben konkrét tippeket ad a technológia elterjesztéséhez. A projekt kifejezetten sikeres. (Az Ultimaker gépeket szintén a FreeDee forgalmazza Magyarországon.)

Mivel a 3DP több tantárgyon „átívelő”, rugalmas terület, osztálytermi bevezetése, népszerűsítése sokszor könnyebb, és kevesebb tervezés kell hozzá, mint más technológiák esetében.

A Learn by Layers a brit, az amerikai és az ausztrál tantervhez igazodva dolgozta ki oktatási csomagját, iskolai feladatokat és leckéket. Partnere, a GoPrint3D érdekes bemutatókat tartott a rendezvényen.

„Amikor tanárokkal beszélgetünk, általában tetszik nekik a 3D nyomtatás, komoly oktatási potenciált látnak benne, viszont bizonytalanok, hogyan tanítsák meg a diákoknak a technológiát” – magyarázza James Blackburn, a GoPrint3D sales igazgatója.

Az oktatási büdzsével és különféle prioritásokkal valóban nem egyértelmű, hogy hogyan kezdjék a 3DP tanítását, az viszont evidens, hogy nemcsak a műszaki érdeklődésű, hanem az összes diáknak meg kellene ismerni a technológia alapjait.            

A 3D nyomtatás oktatási alkalmazásairól, a hazai helyzetről itt lehet további információkhoz jutni.

Az IDC (International Data Corporation) japán csoportja felmérést készített a 3D nyomtatás helyi állapotáról, és érdekes tényekkel szembesült. Például azzal, hogy a kérdőívet megválaszoló vállalatok 85,7 százaléka prototípuskészítésre használja a technológiát, vagy hogy hagyományos gyártófolyamatokat 67,8 százalékuk végez 3DP-vel.

Az elemzés nem tartalmaz pénzügyi előrejelzéseket, a jelen üzleti valóságát és a következő évek 3DP használatát vizsgálták helyette. Kiderült, hogy a technológia a gyártóipari alkalmazások közül a gyártó-, szállító- és elektromos gépek előállításában a legnépszerűbb.

Azt is vizsgálták, hogy a nagyvállalatok hogyan ismerik meg a technológiát, majd hogyan élnek lehetőségeivel. Elsősorban online forrásokból, kiállításokon és bemutatókon tájékozódnak, viszont csak néhány információtípushoz, például anyagokkal kapcsolatos adatokhoz lehet könnyen hozzáférni, a gépárak és a modellezési tanácsok valamiért nehezebb szerezhetők be. Márpedig ez problémát okozhat, és célszerű lenne, ha az érintettek lépnének. Például azzal, hogy kívülállóknak is mindent érthetővé tesznek a gépekről.

A felmérésből azonban nemcsak a japán 3DP ipar jelenlegi állapotáról derülnek ki fontos tények, hanem a résztvevő vállalatokat a technológia közeljövőjéről, jövővel kapcsolatos elvárásaikról is faggatták.

A válaszadók fele szerint a 3D nyomtatás megváltoztatja a jövőbeli fejlesztést, tervezést és gyártófolyamatokat, ugyanakkor csak 28,1 százalékuk gondolja, hogy átalakítja a logisztikát. Pedig egyes japán cégek, például a 3DP mellett logisztikával foglalkozó Yamato komoly összegeket invesztált a területbe.

A megkérdezettek több mint fele szerint a 3DP-t lépésről lépésre, fokozatosan fogadja be a szigetország gyártóipara, 30 százalékuk viszont a nyomtatók és a kapcsolódó szolgáltatások gyors elterjedésére számít.

Az elemzés a tavaly novemberben alapított JAMPT Corporation-re is felhívja a figyelmet. A cég az első olyan fémnyomtatás-szolgáltatást kínálja Japánban, amelyben a fémporgyártástól a termékfejlesztésig és a minőségbiztosításig minden megtalálható egy helyben.

A 23 éves Ane Castro Sudupe és Núria Costa Ginjaume tavaly alapította a ZER spanyol divatstúdiót. Szintén 2017-ben az európai 3D nyomtatás és a főként Iris van Herpen nevével fémjelzett printelt divat egyik fellegvárában, Hollandiában dolgoztak additív gyártótechnológiákkal, és textíliák nyomtatásába is beletanultak.

Ottani tevékenységük inspirálta a január végi Madridi Divathéten bemutatott CONNECT3D kollekciójukat. Elképzelésük elnyerte a Samsung tetszését, és néhány hónapja megnyerték a dél-koreai óriás Ego Innovation Projektjének 10 ezer eurós fődíját, majd a terveket valóra is váltották.

A 10 ruhából álló kollekció részben 3D nyomtatással, illetve más digitális technikákkal készült. A 3D szkennelést szintén előszeretettel használják, sokat segít darabjaik személyre szabásában. A munkában a személyre szabás, egyediség mellett a fenntartható gyártás is fontos szempont volt.

„Személyek testét leszkenneljük, a ruhák a szkenek alapján tervezhetők meg, és közvetlenül nyomtathatók. Mivel minden egyes kliensre kidolgozott, nagyon személyes divatról van szó, szerintünk ez a jövő. A gyors divat szép lassan háttérbe szorul, és a személyes ruhák kerülnek előtérbe. Logikus is, mert más kell többezer testre, többezer különböző embernek. Az ügyfelekkel közvetlenül együttműködhetünk” – magyarázza Núria Costa Ginjaume.

Az eredmény elragadó szerkezetekben, textúrákban és részletekben gazdag monokrómszerű divat, amelyben a 21. századi öltözködés a 21. század technológiáival fuzionál.

A tervezők nem meglepő módon több darabba integráltak Samsung-készülékeket. Ezek a ruhák jól szemléltetik, hogy a divat elkezdett alkalmazkodik az IT-hoz (és nem fordítva), és a trend a közeljövőben nyilvánvalóan még markánsabb lesz.

A bemutatón nemcsak a ZER ruháiba bújt modelleket, hanem a 3D nyomtatókat is megcsodálhatta a közönség. A gépeket a kifutóra helyezték, szemléltetve, hogy a divatban nemcsak kisegítő eszközök, hanem a 3DP a jövő öltözködésének egyik meghatározó technológiája.

A két tervező az egyértelmű siker ellenére hangsúlyozza, hogy ez még csak a kezdet, idén pedig a brand-építésen és újabb technikai lehetőségek kiaknázásán fognak dolgozni.          

A HP az ipari 3D nyomtatást új dimenziókkal gazdagító Jet Fusion rendszerének 2016-os bemutatása óta több nagyvállalattal (Deloitte, BMW Csoport, Nike stb.) működik valamilyen szinten együtt. A cég stratégiája, hogy a legjelesebb kutatóközpontokkal és vállalatokkal dolgozzanak együtt innovatív megoldásokon.

Legutóbb a francia atom- és alternatívenergiai bizottsággal, a CEA-val kötött és egy lyoni konferencián jelentett be együttműködést. A tervek szerint új digitális gyártófolyamatokat fognak közösen kidolgozni, és igyekeznek radikálisan átalakítani a 12 trillió dolláros szektort.

A legújabb Jet Fusion gép, a 4200 felturbózott változata, a 4210 valamikor márciusban mutatkozik be. Újdonsága, hogy több anyaggal kompatibilis, és potenciálisan 65 százalékkal csökkenti a gyártási költségeket.

A két cég a kutatásfejlesztésben igyekszik együttműködni, hogy új megoldásaikkal speciális ipari gyártóalkalmazásokat célozzanak meg. A k+f csapat Grenoble-ban fog dolgozni.

A CEA becslése szerint a jelenlegi 3D nyomtatás 80 százaléka ipari keresletet elégít ki, de a technológiában bőven van fejlődési potenciális, hogy az eddiginél is jobban alkalmazkodjon olyan szektorokhoz, mint például a légjármű-gyártás vagy az ékszerészet. A HP-vel kötött három és féléves partnerséggel a Jet Fusion technológiájának gyártók számára történő finomhangolása mellett egyrészt az utómunkálatokon is akarnak javítani, másrészt új anyagokat, például fémeket és kerámiákat is terveznek használni.

A CEA történetében ez a második komolyabb együttműködés a 3D nyomtatás világában, 2014 óta ugyanis a francia printergyártó Prodways az egyik partnere. A polimer-szakértő HP mellett valószínűleg hamarosan keresnek egy fémnyomtatás-specialista óriást is, legalábbis logikus lépésnek tűnik, hogy azon a területen szintén folytassanak kutatásfejlesztéseket, dolgozzanak ki ígéretes megoldásokat.

A bizottság 3DP iránti elkötelezettségét jól szemlélteti, hogy 2017 decemberében, Párizs egyik külvárosában, Saclay-ben additív gyártóközpontot alapított. A központban gyártók, kutatási szervezetek és más szereplők működnek együtt, céljuk a 3D fémnyomtatás minél gyorsabb elterjesztése.

Sokaknak okoz fejtörést a nagyértékű nyomatok biztonsága, mert egyre több a visszaélés velük. A szakterület egyik vezető portálja, 3D Printing Industry egy ígéretes új megoldásról számolt be.

 A többi biztonsági, titkosítási technológiához hasonlóan a 3DP-ben is fontos szerepet játszanak a kvantummegoldások, így nem meglepő módon az UV-fényre világító kvantumpöttyök az egyik lehetőség nyomtatott tárgyak hamisítás elleni védelmére. A szellemi tulajdonjog védelmének másik módszere részek vegyi úton történő és csak röntgensugarakkal olvasható felcímkézése.

A két-fotonos litográfiát, azaz 3D mikronyomtatást használó német Nanoscribe mikroszkopikus méretük ellenére részletesen kialakított, nagyfelbontású szerkezetek előállítására dolgozta ki a speciális technológiát, amellyel szabad szemmel láthatatlan darabok printelhetők.

A cég legutóbb a 3D mikronyomtatáson alapuló új módszert fejlesztett mikroszkopikus méretű biztonsági elemek létrehozására.

Két-fotonos litográfiában impulzusos lézerrel több rétegben szilárdítják meg a fényre reagáló anyagokat. A lézer fókuszpontja annyira pici, hogy az így printelt tárgyak ráférnek egy tollhegyre vagy a testbe fecskendezhetők. Pontosan ezért jó megoldás biztonsági címkék készítéséhez.

A címkékhez a Nanoscribe kutatói úgynevezett többszintű diffrakciós optikai elemeket (DOE) használnak. Maga az elnevezés a fénytörésre utal, és pontosan ezt kihasználva válik lehetővé a fénnyel történő titkos kép megalkotása. A két-fotonos litográfia a korábbi módszerekkel ellentétben nem használ a folyamatot megdrágító és lelassító fotómaszkot.

De hogyan működik a megoldás?

A tervrajzot, például logót vagy sorszámot bitmap-képként töltjük fel a számítógépre, onnan pedig közvetlenül a Nanoscribe rendszerére. Az eredmény pöttyök vagy vonalak lézer hatására 2,5 D-s képként látható klasztere.

Mivel a technológia viszonylag olcsó, új biztonsági prototípusok tesztelhetők vele, illetve többféle termék tömeggyártásához is hasznosítható.

Az IDC (International Data Corporation) félévente megjelenő, IT döntéshozókat segítő 3DP kiadások világkalauzának friss adatai szerint Ázsia és a Csendes-óceáni térség 3,6 milliárd dollárt költ 2021-ig 3D nyomtatásra, az évi átlagos növekedés pedig 22,4 százalék lesz. A 2018-as világméretű költést 12 milliárdra becsülik. (A főként az Emirátusok által fémjelzett Közel- és Közép-Kelet nem tartozik ebbe a régióba.)

Ez azt is jelenti, hogy a térségben lesz az Egyesült Államok és Nyugat-Európa mellett a legszignifikánsabb a költés. Nagyon azért ne lepődjünk meg, mert főként Kínából, de Japánból, Dél-Koreából és Szingapúrból is egyre gyakrabban érkeznek a technológiával kapcsolatos hírek.

A növekedés mögött leginkább Kína áll. Az ország kormánya különböző tervekkel, nagyléptékű beruházásokkal, adókedvezményekkel stb. teljes mértékben támogatja az egyre népszerűbb és „érett technológiává” váló 3D nyomtatást. A 3DP kínai tömegtermelésre gyakorolt hatásáról viszont még korai előrejelzésekbe bocsátkozni.

Az elsődleges terület az úgynevezett diszkrét gyártás, amikor az alkatrészekből összerakott termék szükség esetén visszabontható alkotóelemeire. Ellentétben a folyamatgyártással (olaj, gázok, só stb.), ezek a termékek – autók, repülőgépek, játékok stb. – könnyen azonosíthatók. 2018 végéig 1,1, 2021-ig 1,7 milliárd lesz a költés ezen a területen.

A diszkrét gyártást az oktatás és az egészségügy követi, a két terület a 2021-es összesített költések 37 százalékát teheti ki. Világviszonylatban az egészségügy, az Ázsia-Csendes-óceáni régióban a telekommunikáció, valamint a nyersanyag-ipar lesz a leggyorsabban fejlődő piac, 50,2, illetve 44 százalékos évi növekedéssel.

A szolgáltatásokkal és nyomtatóanyagokkal kapcsolatos kiadások évi 45 százalékos növekedése jócskán megelőzi a szoftveroldalra prognosztizált 26,9-et. A magyarázat főként az ipar 4.0 kompatibilis szolgáltatások, például a felhőszámítások dominanciájában rejlik.

„Az ipar 4.0 kora felé haladva, a 3D nyomtatás át fogja alakítani a gyártási folyamatokat, dolgok előállítási módját. Végtelen lehetőségeket nyit a globális ellátási láncban, kiengedi a palackból a diszruptív potenciált” – jelentette ki Mun Chun Lim, az IDC piacelemzője.

A hidegfúvás (cold spray) anyaglerakó technika, a folyamat során szilárd porrészecskéket gyorsítanak fel szuperszonikus gázlánggal. A részecskék a hangsebességnél négyszer gyorsabban mozognak, és az alapréteget elérve folyadékként viselkednek, majd hamar kihűlve atomfúziós kötés jön létre. A rétegek tárgyban épülnek egybe.

A Singapore Polytechnic január elején jelentette be, hogy hidegfúváson alapuló LightSPEE3D (szójáték a fénysebességgel és a 3D nyomtatással) gyártórendszerével fel akarja gyorsítani a fémnyomtatást, egyedi fémporokat tervez előállítani. A folyamat során nem lobbanékony gáz hatására a megolvasztott anyag átmegy a fúvókán. A gáz áramlását megszakító nyomás miatt fémcseppek formálódnak, majd kihűlve állnak össze porrá.

A GE szintén alkalmazza, sőt, mesterséges intelligenciával kombinálja össze a hidegfúvást. Mivel a módszer a hegesztésnél kevesebb hőt használ, komponensek – mechanikai tulajdonságaikkal együtt – könnyebben visszaállíthatók eredeti formájukba. A pontosságon robotkar dolgozik tovább, és mivel ugyanazt a részt, akár évi 40 ezerszer is kinyomtathatják, mesterséges intelligenciát integráltak a technikába. Az MI gépi tanulással elemzi a robotkar teljesítményét, bővülő ismeretei alapján folyamatosan javít az elvégzett munka minőségén.

A Kanadai Nemzeti Kutatási Tanács (NRC) két tudósa, Fabrice Bernier és Michel Lamarre a szervezet bucherville-i (Québec) laboratóriumában nagyteljesítményű mágneseket hozott létre hidegfúvásos additív gyártással. Neodimium, vas és bór porkeverékből álló részecskéket egy fémhenger belső felületén Giken 800 gázlánggal maximális nyomás alatt dolgoztak meg, majd hidegfúvással készült alumínium védőréteget tetejére. A hidegfúvásos lerakódás mágnesek számára ideális spirálformává optimalizálását ipari robot irányította.

Hagyományosan portömörítéssel és fröccsöntéssel állítják elő az elektromos motorokhoz használt nagyteljesítményű mágneseket. Az előállítás után dolgozzák ki a formájukat, majd ragasztják vagy szerelik végtermékké össze őket.

A hidegfúvásos módszer ezeket a szakaszokat mind egybeintegrálja, a mágnes pedig jobb mechanikai és áramvezető tulajdonságokkal rendelkezik polimer nélkül. A rozsdásodásnak és az oxidációnak is ellenáll, azaz összességében tovább bírja fröccsöntött elődeinél.

„A technológiával kompaktabb, jobb teljesítményű motorok hozhatók létre, sőt, idővel egész motorok készíthetők hidegfúvással. Komoly előnyökkel járnak: csökkennek a költségek, jobban kezelik a hőt, geometriájuk és funkcióik komplexebbek lesznek” – magyarázza Bernier.

A két kutató mágneseik alkalmazási lehetőségeit tanulmányozza. Mágneses hűtésre, szélturbinákra és telekommunikációs eszközökre gondolnak.

Az amerikai légierő sok „nyugállományba” került gépe használható még valamilyen célra. Legalábbis elvileg, mert egyikbe-másikban annyira öreg a motor vagy más rész, hogy meghibásodás esetén azon egyszerű oknál fogva problémás a helyettesítés, hogy nem találnak hozzájuk megfelelő pótalkatrészt.

Régebben szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt, ma viszont egyes új technológiákkal, elsősorban 3D nyomtatással szerencsére előállíthatók ezek a darabok.

Az Ohio állambeli Renaissance Services pont ilyen megoldásokkal foglalkozik. A cég 2,9 millió dolláros szerződést kötött az Air Force-szal, hogy sebességváltókat és más eszközöket készítsen használaton kívüli repülőkhöz. A munkát nyomtatott kerámiaformákkal végzik. A kerámiarészekhez használt printelt kerámiaeszközökkel komplex öntvények dolgozhatók ki gyorsabban, olcsóbban.

„A légierőnek hosszú listája van az évek óta nem gyártott kritikus részekről. Az ismeretlen gyártóforrások, a nem-létező eszközök és a nagyon korlátozott adatok egyáltalán nem szokatlanok számunkra” – nyilatkozta Robert Morris, a Renaissance társalapítója.

3D nyomtatás nélkül egy kritikus alkatrész gyártása több mint 50 ezer dollárba kerülne, ráadásul legalább egy évig tartana. Már ha egyáltalán lenne rá lehetőség…

Printelt kerámiaöntvényekkel viszont lényegesen lerövidíthető a folyamat. Maga az öntőforma maximum egy hét alatt elkészül, és mihelyst a Renaissance tökéletesen felszerelt üzemében megvannak a formák, vihetik is őket öntödébe, hogy meginduljon a gyártás.

A cég és egy New Hampshire állambeli öntöde kevesebb mint 30 nap alatt készített öntvényeket a légierő egyik gépének sebességváltójához. Mindez számszerűsítve: a „normális” gyártási idő 90 százalékát megspórolták!

Az együttműködésbe más öntödék is bekapcsolódnak. Mindegyik sokféle anyaggal, például alumíniummal, magnéziummal, nikkellel és ötvözeteikkel dolgozhat.

Az új szerződés sebességváltók, csapágyak stb. gyártását írja elő. A légierő jól jár a 3D nyomtatással, mert olcsóbban és gyorsabban jut a szóban forgó alkatrészekhez, mintha hagyományos technikákkal állítanák elő ezeket a darabokat.

A régi repülőket pedig ismét használhatják.

3D nyomtatás és környezetvédelem egyre szorosabban kapcsolódnak egymáshoz. Egyrészt a 3DP mindinkább „zöld” technológiává válik, kevés szemetet termel, másrészt szaporodnak a különféle hulladékokat nyomtatószállá alakító megoldások.

2016 júniusában, Rióban újrahasznosított műanyagból készítettek Madonna-szobrot az Óceánok Világnapjára, a nyomtatott változatot pedig Amszterdamban állították ki. Több kutatóintézet, vállalat és humanitárius szervezet ismerte fel, hogy a műanyaghulladék nyomtatószállá is átalakítható, amelyet Tanzániában vagy Ruandában például egészségügyi célokra használnak fel.

De nemcsak a műanyag, hanem az élelmiszer és más konyhai, ipari és egyéb szemét újbóli feldolgozására is találnak ki módszereket.

Egyes becslések szerint például évi 20 millió tonna elektronikus hulladék termelődik a Földön. Egy tonna vagy 6 ezer mobiltelefonból kb. 130 kiló réz, 3 kiló ezüst, 340 gram arany, 140 gram palládium nyerhető ki… És persze műanyag is. Több kezdeményezés indult már ezen a területen, az egyiket, az okostelefonok és más e-hulladékok újrahasznosítását 3D nyomtatással összekapcsoló Nascent Objects startupot 2016-ban fel is vásárolta a Facebook. Tanzániában például 3D nyomtatókat építenek az e-szemétből.

Veena Sahajwalla, az Új Dél-Wales Egyetem anyagtudományi szakembere szerint csak Ausztráliában kb. 25 millió mobiltelefont használnak, az USA-ban pedig 2 milliárd dollárra becsülik a készülékekbe ágyazott dolgok miatti éves veszteséget.

Sahajwalla és kollégái a probléma megoldására létrehozták a Fenntartható Anyagok Kutatási és Technológiai Központot (SMaRT). Az e-hulladék biztonságosabb és több profitot eredményező feldolgozásával foglalkoznak, és fontos szerepet szánnak benne a 3D nyomtatásnak. Az ipari léptékű olvasztás olcsóbb alternatívájára találták ki az úgynevezett „mikrogyárakat.” A tervek szerint a konténerméretű „üzemekben” robotkarok és drónok szelektálják az e-hulladékot, amelyben értékes fémötvözetek, kompozitok, kerámiák és mikroanyagok is találhatók, és a kockázatos anyagoktól elválasztva újra is hasznosíthatók. Ékszerektől kezdve repülőalkatrészekig szinte bármi előállítható belőlük.

Valószínűleg a gyártókat is érdekelni fogják ezek a matériák.

A mikrogyárak műanyag 3D nyomtatószállá olvasztását is elvégzik, és a műanyag ugyan nem olyan értékes, mint az ezüst vagy az arany, viszont a 2026-ra 6,6 milliárd dollárossá prognosztizált globális filament üzlettel egyre inkább megbecsülik az újrahasznosítását. Az elektronikus hulladékban pedig rengeteg a műanyag.

A kutatók egyelőre a prototípust tervezik, de ha sikerrel járnak, a megoldásban óriási távlatok rejlenek. A decentralizálással a gyűjtés és az újrahasznosítás központok helyett helyben is elvégezhető, és így megszűnhetnek a szállítással járó kockázatok. A mikrogyárakat működtető újrahasznosító üzemek elvileg értékes termékek gyártásával is foglalkozhatnak.

Sahajwalla szerint a megoldás „nagy lehetőség Ausztráliának, hogy egy kicsit másként dolgozza fel az e-hulladékot, mint teszik azt a világ többi részén.”

A szilícium-völgyi Seurat Technologies-t első körben 13,5 millió dollárral támogatják befektetők a cég már eddig is sokat reklámozott új fémnyomtató technológiája fejlesztésének felgyorsításában. Magáról a technológiáról annyit tudunk, hogy húsznál több kapcsolódó szabadalmi oltalomkérelmet nyújtottak be, és komoly változásokat hozhat a fémalapú additív gyártásban.

Az angol Huddersfield Egyetem az uniós RUN2RAIL program keretében könnyebb, hatékonyabb és olcsóbb alkatrészeket fejleszt vonatok számára. A futóműveket és a vasúti közlekedést akarják megújítani. A fejlesztéshez új anyagokat, például szénszál-kompozitokat és a legmodernebb technológiákat, köztük a 3D nyomtatást fogják használni.            

A légjármű-ipari és légvédelmi megoldásokkal foglalkozó finn Patria bejelentette F/A-18 Hornet harcigépének első, sikeres repülését. A motor egyik része 3D nyomtatással készült, nikkelalapú szuperötvözetet (Inconel 625) használtak hozzá.

A 3DP szoftverekkel foglalkozó Simplify3D hasznos forrásanyagot (Simplify Materials Guide) tett közzé online a 3D nyomtatás rejtelmeiről, amelyben a nyomtatóanyag kiválasztásáról, a printer optimális beállításairól kapunk tanácsokat. Az összes népszerű FDM szálfajtát bemutatják, összehasonlításokban és mélyelemzésekben számolnak be tulajdonságaikról.  

Egy belfasti sebészcsoportnak rendkívül nehéz, de sikeres műtétnél tett komoly szolgálatokat egy nyomtatott vesemodell. A 22 éves anyának az életét mentették és változtatták meg vele.

A szingapúri Hamilton Labs nyomtatható mellékhelyiségek fejlesztésével segítene India elmaradott egészségügyi viszonyain. A cég HamilBot Mark 1 robotikus printerével újrahasznosított cementkeverékből készülő illemhelyeket az egyik legszegényebb államban, az északkeleti Biharban fogják felállítani.

Az athéni Akropolisz múzeumában nemrég mutatták be egy kb. 9 ezer éve élt tizenéves lány rekonstruált arcát. A koponyaleletet 1993-ban találták, a lányt Avgi-nak (Hajnal) nevezték el. A rekonstrukciót orvosok, régészek és más technikai szakemberek végezték, 3D szkennelést és 3D nyomtatótechnológiákat használtak hozzá.

A korábban exoskeleton kart printelő Bartlomiej Gaczorek lengyel 3D tervező és a krakkói Sinterit 3D nyomtatócég gyerekek számára készített légszennyeződés elleni maszkokat. Munkájuk hiánypótló, a nyomatokkal a nagyvárosok rossz levegőjétől akarják megvédeni őket.

Iris van Herpen, a részben nyomtatott ruháival a divatvilágot megújító holland tervező legújabb kollekciója, a Ludi Naturae ismét a két terület, öltözködés és csúcstechnológia metszéspontja. A kritikusok egy Polyjet 3DP megoldással készült aranyruhát emelnek ki, amelyet a Delfti Műszaki Egyetem közreműködésével készített.

A New Yorki Művészeti Akadémia diákjai megpróbálták rekonstruálni az amerikai-mexikói határ sivatagos arizonai részén talált nyolc azonosítatlan férfi holttest arcát. Az áldozatok koponyájáról 3D szkennelés után 3D nyomtatással készítettek agyagutánzatokat.