A Birmingham Egyetem kutatói bioanyagokból állítottak elő újfajta és újrahasznosítható műgyantát 3D nyomtatáshoz, nagyfelbontású szerkezetek printeléséhez. Életciklusuk végén a nyomatok reciklálhatók, tehát nem vesznek kárba, nem szennyezik a környezetet.
Fotopolimeres műgyantát gyakran használnak 3D nyomtatásra. Növelik a felbontást, felgyorsult a gyártás tempója, de maga az anyag, a műgyanták nem sokat változtak 1980-as évekbeli feltűnésük óta.
A fejlesztők szerint megközelítésük komoly előrelépés az eddigi műgyanták alapját adó, újra nem hasznosítható petrolkémiai anyagokhoz (epoxik, akrilok) képest. A szabadalmi oltalomra beterjesztett új matérián akad bőven finomítanivaló, de már mostani állapotában is komoly lehetőségekkel kecsegtet.
Ugyan vannak már biomasszából előállított, fenntarthatóbb műgyanták, újrahasznosíthatóságuk korlátozott, mert a gyanta megkötésekor visszafordíthatatlan kötések maradnak. Ha el akarjuk törni, a folyamat minden egyes szakaszában plusz vegyi anyagokat kell hozzáadni, ami drasztikusan megnehezíti a reciklálást. Az új anyag viszont könnyen részekre törhető, újrahasznosítható, újranyomtatható, és csak minimális segédanyagot kell hozzáadni.
A természetben előforduló, általában étrend-kiegészítőként árult zsírsavmolekulából készült liponsav az alap. Két monomer-kombinációt állítottak elő belőle, azokból lett a vagy monomerekké vagy az eredeti molekulává „visszaváltoztatható” műgyanta. Elvileg más újrahasznosítási módok is léteznek.
Az első felhasználások a gyors prototípuskészítésben várhatók. Rugalmasabb a többi műgyantánál, így a jövőbeli alkalmazások olyan területeken várhatók, mint gépjármű-alkatrészek, orvosi és fogászati komponensek gyártása, esetleg ékszerkészítés.
