Ukrajna Oroszország általi inváziójában újabb fegyvertípus tűnt fel: a 3D nyomtatott bombák.
A háború felgyorsította a technológia ukrajnai elterjedését. Érszorítót, művégtagokat, védőfelszereléseket, drónokat, sőt, iskolát is printeltek már. A nyomatok zöme kritikus jelentőségű az ellátási lánc nehézsége miatt keletkező hiányok pótlásában.
Legújabbak a bombák, nyomtatásukat szintén a szükséglet indokolja. A fronton korlátozottak a fegyverkészletek, a robbanóanyagok viszont elterjedtebbek. A kivitelező amatőr fegyverkészítő közösségek nemcsak Ukrajnában, hanem a határos Lengyelországban, illetve Lettországban aktívak.
Ezek az általában 800 grammos bombák hatékonyabbak és olcsóbbak is, mint a kb. 300 grammos gránátok. Egy-egy darab előállítási költséget nem éri el a négy dollárt.
Tömegesen gyártják és „cukorbombának” nevezik őket, egy ukrán csoport például heti ezer műanyagtokot készít robbanóanyaghoz. A gyártás méretezhető, és szükség is van rá, mert kb. napi 1500 kellene.
A lengyel Print Army az elmúlt négy hónapban harmincezer ilyen bombát gyártott, míg egy lett csoport 65 ezer bombatokot szállított le. Az ukrán vámosok szemet hunynak a szállítmányok felett.
A tragikus valóság, a háborús helyzet miatt – a koronavírus világjárványhoz hasonlóan – újabb, speciális maker-csoportok alakultak. Következő lépés a printelt bombák szabványosítása, a profibb minőség lehet. Jelenleg mintegy kétszáz modell és harminc méret van forgalomban. Ha a különböző műhelyek eltérő nyomatai miatti ellátási lánc problémákat sikerül kezelni, az iparág hatékonyabb és professzionálisabb lehet a háborúban.
