A 3D bionyomtatás-specialista izraeli CollPlant különleges biotintát (Collink.3D 90) mutatott be tavaly. A kemény és puhaszövetekre fejlesztett anyag emberi kollagénen (rhCollagen) alapul, remek mechanikai tulajdonságokkal rendelkezik. A sejtvándorlás felgyorsításához jobb, mint a sejttenyésztéshez használt hidrogélek. Ígéretes megoldás a regeneratív medicina számára.
A finn Brinter biotintákat tesztel 3D nyomtatáshoz. Először speciális módszert dolgoztak ki a fejlesztésükhöz, majd a korábban „nyomtathatatlan” élelmiszeripari adalékanyag gellángumin alapuló tintával printeltek szerkezeteket. A technika más biotintákra is alkalmazható.
Egy Berlin-székhelyű új nemzetközi projekt, a Human Bio-inks for 3D Printing (HU3DINKS) szakemberei emberiszövet-alapú biotintákat fejlesztenek. A konzorcium tagjai emberi méhlepényből származó anyagokkal, biotintákkal, orvosi selymekkel, nagyfelbontású 3D bionyomtatás-technológiákkal foglalkoznak.
Általános vélemény, hogy a technológiával egyre jobb eredményeket érnek el, komoly lépéseket tett előre, viszont hiányoznak a jól teljesítő biológiai anyagok. Az emberi sejtkörnyezetet utánzó projekt ezért hozhat paradigmaváltást.
A mostani 3D bionyomtatás állati forrásokból származó anyagokon nyugszik. Az állatmentes alternatívákkal csökkennek, remélhetőleg idővel meg is szűnnek majd az állattesztek, és jobban hasonlítanak emberi szövetekhez. Szintetikus polimerekkel sokszor próbálkoztak már, de in vivo esetekhez nem elég komplexek.
A HU3DINKS emberi szövet alapján próbál kiváló teljesítményű biotintákat fejleszteni 3D bionyomtatáshoz, az extrudálást és a lézeres technikákat is beleértve. Kereskedelmi forgalomban ugyan beszerezhetők emberi szövetekből származó biotinták, csakhogy azok gyengén teljesítenek. A projekt ilyen anyagokat akar átalakítani hatékonyabb nyomtatást garantáló biotintákká.
Nyomtatott emberiszövet-modellek pontosabban megjelenítik a természetes 3D szöveteket, mint a hagyományos 2D sejttenyészet-technikák. Gyógyszerek és kozmetikumok jobban tesztelhetők velük, és állatokra sincs szükség hozzájuk.
A fejlesztéshez nagyfelbontású bionyomtatást, elsősorban kétfotonos polimerizációt (2PP) használnak. Mivel sejtszint alatti felbontás érhető el vele, komplex mikrosejt-architektúrák is utánozhatók. A 2PP ráadásul egyike azon kevés módszereknek, amellyel mikrofolyadék-chipeken lehet printelni, ez pedig gyógyszer bevizsgálási folyamatokat áramvonalasíthat.
