Puha robotok aktuátorait általában szintetikus polimerekből, műanyagokból és gumiból készítik. Az anyagok a gépeknek hosszú működést és stabil szerkezetet biztosítanak, viszont ha használat közben megsérülnek vagy megsemmisülnek, káros hatással lehetnek a környezetre.
A pittsburghi Carnegie Mellon Egyetemen (CMU) minimalizálni akarják a kockázatot, és a cél érdekében új robotépítési módszereken dolgoznak. Ezek egyikéhez moszatokat és 3D nyomtatást használnak az aktuátorokhoz. Mivel a természetes anyag biológiailag lebomlik, nem okoz szennyeződést.
Az új aktuátorokat tengeri alkalmazásokhoz fejlesztik, az alapanyag, a biotinta közönséges barnamoszatból készül. A kutatók azonosították a vízhatlan szerkezetek nyomtatásához szükséges paramétereket, és speciális bionyomtatás módszerrel (FRESH) dolgoztak.
A módszert ipari méretűvé kívánják bővíteni, puharobotika-alkalmazásokra optimalizálni. A technikával szokatlan tulajdonságokkal rendelkező robotikus szerkezetek, például kisméretű és nagyon puha, nyújtható, összehúzódó, csavarható, többek között markolásra alkalmas aktuátorok készíthetők.
A kalciumalapú moszattintából gélek állíthatók elő. Az anyagtulajdonságok úgy módosíthatók, hogy az aktuátorok alakjukat, szilárdságukat képesek megváltoztatni.
A technológiával a legfejlettebb puha robotikai igényeket és a környezeti elvárásokat hozzák közös nevezőre. A biológiailag lebomló aktuátorok ígéretes megoldásnak tűnnek, de a munka nem ért ezzel véget, a fejlesztők folyamatosan igyekeznek tökéletesíteni rajtuk.
A szerkezetek amellett, hogy az óceánban például hét nap alatt teljesen lebomlanak, robotikai funkcióiknak is tökéletesen eleget tesznek. Tengeri organizmusok kockázat nélkül el is fogyaszthatják őket, így még ha megrongálódnak, akkor sem jelentenek veszélyt környezetükre.
