A 3D épületnyomtatás általában betonnal, betonalapú anyagokkal történik. Általános vélemény szerint az így készülő lakások szigetelése nagyon jó, a költségek viszont magasak, és problémaforrás lehet, hogy a belső hőmérsékletet is nehéz szabályozni.
Mindezek mellett a betonról köztudott, hogy nem környezetbarát, a betonnal dolgozó építőipar egy 2019-es felmérés alapján a globális széndioxid-kibocsátás 4,9 százalékáért felelős. Ráadásul az anyagot nem lehet újrahasznosítani, tehát ebből a szempontból sem felel meg az egyre inkább irányelvként elfogadott fenntartható fejlődés követelményeinek.
A Virginia Egyetem anyagtudományi és környezetvédelemmel foglalkozó szakemberei a 3D épületnyomtatást megújítani hivatott, talajalapú „tintát” – nyomtatóanyagot – fejlesztettek. Kísérleteik során kétféle módszert használtak: az elsőben a talaj és magok rétegeit váltogatták, a másodikban printelés előtt összekeverték a két anyagot.
A két eljárással hengerformájú prototípust hoztak létre.
A helyben található bioanyagok már a közeljövő építőiparában is nagyon fontosak lehetnek. A munka közben keletkező hulladék újrahasznosítható, még ugyanabban a munkafolyamatban is lehet dolgozni vele.
Egyelőre azonban nem tartunk ott, hogy talajból és magokból teljes házakat, szobákat építsünk, de a fenntarthatóság trenddé válásával egyre többen gondolkozhatnak el ezeknek az anyagoknak – valódi alternatívát kínáló – újfajta, építőipari alkalmazásán.
A magok és a talaj összekeverése után, napokon belül elkezd kihajtani a talaj. Ilyen környezetbarát épületek például Szingapúrban állnak már, de azokat másként, nem 3D nyomtatással hozták létre. Előnyeik egyértelműek: a növények elnyelik a napfényt, a széndioxidot és más természetkárosító anyagokat, csökkentik a hőmérsékletet.
Szemre is tetszetősek, mert a látvány lényegesen több egy sima talajnál, és a lakók lelkiállapotára is pozitív hatással van.
