A Londonhoz közeli Surrey Egyetem diákja, Eleanor Mackintosh úszás közben mikroműanyagokat gyűjtő robothalat nyomtatott. A gépet a felsőoktatási intézmény versenyére készítette, és mivel megnyerte, lehetővé vált a működő prototípus megalkotása is.
A prototípus kész, Gillbert a neve, ami szójáték is, mert a „gill” kopoltyút jelent, azaz utalás a halak és más vízben élő állatok nélkülözhetetlen légzőszervére. A külső légzésnél ezzel veszik fel az oxigént és juttatják a véráramkörbe, illetve ezen keresztül adják le a szervezetben keletkezett széndioxidot.
A lazacméretű Gillbert rácshálóval lefedett kopoltyújával felszívja a vízből, majd testében tartja a mikroműanyagokat. Eleanort a növényi és az állati viselkedés intuitív jellege ihlette meg, másrészt tenni akart valamit a tengerek és az édesvizek egyre nagyobb szennyezettsége ellen. Úgy gondolta, hogy ez robottervezéssel kivitelezhető.
A statisztikák elszomorítóak: az Egyesült Királyság folyóinak, patakjainak csak tizennégy százaléka tiszta, az ország vizeinek minősége az egyik legrosszabb Európában. Ezek az adatok semmi jót nem ígérnek az állatvilágnak, és a vízi környezetben tevékeny emberek számára is komoly veszélyt jelentenek.
„Nem tudjuk, hol végzi a vizeinkbe kerülő műanyagok nagy része. Reméljük, hogy a robothal és jövőbeli utódai jelentik a jó irányba megtett első lépéseket, és esetleg segítenek kontrollálni a műanyagok okozta szennyezés problémáját” – magyarázza az egyetemen előadó Robert Siddal.
A tervezéshez ingyen hozzáférhető, bárhonnan letölthető nyílt forrású fájlokat használtak. A nyomtatás Prusa Mini+ FDM printerrel, 0,4 milliméteres fúvókával történt. Szándékosan döntöttek könnyen elérhető fájlok és olcsó nyomtató mellett, mert azt szeretnék, hogy mások is elkészíthessék a robothalat.
A mikroműanyagokat „csapdába ejtő” printelt kopoltyúlapokból hozták össze. A printelést időnként abbahagyták, hogy nejlon rácshálót tegyenek a rétegek közé. Miután elkészültek, letesztelték, és a „hal” sikeres volt: több mikroműanyagot gyűjtött össze.
A kutatók azonban elmondták, hogy a gép jelenlegi állapotában nem tudja vizsgálni a műanyagokat. A folyamatot automatizálni kellene, és csak azt követően lehetne hasznos eszköz óceánból vett minták tanulmányozásához.
Mintavevő résszel rendelkező dokkolóállomásban gondolkoznak, és a robothal szervezetét is ott tisztítanák meg a hulladékoktól, hogy folytathassa a mikroműanyag-gyűjtést.
