A Velencétől másfél kilométerre fekvő, öt szigetre épült, 5600 lakosú Murano 1291 óta a városállam legendás üveggyártásának hivatalos központja. Virágkorát a 16. században élte, de üvegiparáról már a 10. században is tettek említést. A tevékenység a 20. századra ismét fellendült, és a koronavírus-járvány miatt legrosszabb időszakát élő, de remélhetően hamarosan újjászülető turizmussal ma is népszerű.

A szeptember 4. és 12. között sorra kerülő 2021-es Velencei Üveghétre ismét különleges munkákkal készülnek. Egyikük a VERO2 projekt.

A színezéshez használt vegyi anyagok miatt a világhírű üveget nehéz más üvegekkel együtt újrahasznosítani. Speciális hulladékként kell feldolgozni, ami komoly gazdasági és környezeti probléma a sziget számára.

A Matteo Silverio tervező által vezetett projekt keretében nyomtatott muranói üveggel keresik a lehetséges megoldásokat. Silverio az Üveghéten mutatja be, hogy mi hozható ki a „nemes” hulladék és a digitális technológia – 3D nyomtatás – találkozásából. Első kollekciójának létrehozásában a WASP printergyártó is közreműködött.

Új módszert próbálnak kidolgozni muranói üvegtárgyak gyártásához. Lényege a helyi műhelyekben megmaradt üveghulladék feldolgozása. A WASP technológiájával felgyorsítható a munka, az alkotói tevékenység a körkörös gazdaság részévé válik.

Eddig sikerrel jártak, a hulladékból új minőséget teremtettek. A printerrel nagyrészt (97 százalékban) muranói üvegporból álló keveréket extrudáltak. Az anyagot a WASP folyékony modellező lerakás (LMD) technológiájával nyomtatták, és a nem üvegalapú anyagot a szinterezés során eltávolították – leégették – a printről.

Száz százalékos muranói üveg lett a végeredmény. Innen jön a projekt neve is – „vero” olaszul valódit, a velencei dialektusban pedig üveget is jelent.