A Disneynél filmesek mellett mesterséges intelligencia-, robotika-, animációs grafika- és a mechanikus babákról szóló animatronika-részleg is dolgozik. Ők felelnek az ember-gép interakciókért, például, hogy a robotok életszerűbben nézzenek, hihetően és ne megmosolyogtatóan tekintsenek ránk.
Legutóbb, Halloween előtt egy nagyrészt 3D nyomtatott humanoid (emberszerű) robottal lepték meg a világot. A gépszörny ugyan csak torzó, a fejet azonban aprólékosan kidolgozták.
A hús nélküli arcból ránk szegeződő tekintet elég ijesztő, mintha közvetlenül a lelkünkbe nézne, és akkor a fogairól még nem is beszéltünk.
Korábban, ha egy ember és egy robot kölcsönösen nézték egymást, a humán fél valahogy mindig a technikai megvalósítással foglalkozott, szinte csak arra összpontosított.
Az új géphez kidolgozott általános architektúránál a tekintetek találkozásának, az interakciónak nemcsak a technológiai oldalát vették figyelembe, hanem karakteranimálással szintén foglalkoztak. Nagyon ügyeltek arra, hogy a mozgások élethűek és hihetők legyenek.
A fejlesztők egyértelmű célja az interakció életszerűségének megteremtése, hogy a felek közötti kommunikáció az élet illúzióját keltse.
Egy komplex és teljes rendszernek észlelnie kell a környezetében tartózkodó személyeket, cselekedeteik alapján azonosítania kell az érdeklődésére számot tartókat, és az illetőik mozgásától ösztönözve, azokra reagálva, neki is hitelesen kell mozognia.
A fejlesztők az izomtevékenységet és a figyelemmel kapcsolatos megnyilvánulásokat utánzó mechanizmusokat épített a robotba. Mindegyiket, például figyelem megoszlását, megszakadásait, az aktuátorok mozgásának különbségeit biológiai rendszerektől lesték el.
Sikerült nekik, a robotszörny szem- és fejmozgása gyors és folyamatos.
Az architektúrával megvalósíthatóvá vált, hogy egyszerű mozgásrétegekből az interakció hitelességét segítő komplex cselekvések fejlődjenek ki.
