Az időzítés és a rugalmasság a siker kulcsai lehetnek katasztrófák utáni kutatási és mentési műveleteknél. A lehető leggyorsabb cselekvés mellett fontos figyelembe venni, hogy a reakció minden esetben különböző. A hely és a katasztrófa specifikumait figyelembe véve kell kidolgozni a legeredményesebb stratégiát.
Az utóbbi tíz-tizenöt évben egyre több csúcstechnológiát, főként szenzorokat és robotokat fejlesztenek kutatási-mentési céllal. A gépeknek nehezen megközelíthető, veszélyes környezetekben kell helytállniuk.
Az amerikai Worcester Polytechnic Institute (WPI) kutatója, Markus Nemitz ilyen robotokat fejleszt, legújabb projektjét az amerikai Nemzeti Tudományos Alap támogatja. A kicsi és rugalmas gépeket 3D nyomtatással készíti, nehéz terepeken kell működniük – úszniuk, csúszniuk, mászniuk stb.
Nemitz szerint óriási a potenciál a puha és rugalmas anyagból gyorsan elkészíthető kicsi robotokban. Pontosan azért, mert vagy megközelíthetetlen, vagy ember számára túl veszélyes közegekben, például földtengés utáni romok között, árvíz, esetleg atomkatasztrófa sújtotta helyszíneken is képesek eredményes munkát végezni.
A kutató a jelen és közeljövő robotfejlesztésének legizgalmasabb és legígéretesebb területével, a puha robotikával (soft robotics) foglalkozik. A 3D nyomtatás gyors fejlődésével tovább bővültek a terület lehetőségei, például printelt folyadék-áramkörök integrálhatók elektronikus áramkörökbe.
Nemitz azért összpontosít ezekre az új megoldásokra, robottervezésre és gyártásra, mert a részben 3D nyomtatott puha robotok, egyedi áramkörökkel, a mechanikai károkkal és az elektromágneses interferenciával szemben jobban ellenállnak, mint a hagyományos technikával épített szerkezetek.
Az új robotokat kereskedelmi forgalomban beszerezhető printerekkel, elasztomer nyomtatószálakból tervezi elkészíteni. Szerinte mások is relatíve könnyen építhetnek ilyen szerkezeteket, amelyek a katasztrófa utáni kutatáson-mentésen túl, például az űrkutatásban vagy az éghajlat-figyelésben is hasznosak lehetnek majd.
