3D nyomtatás és autóipar kapcsolata nem újkeletű, a terület a technológia egyik legdinamikusabban fejlődő ipar alkalmazása. A fémnyomtatás sokak szerint a 3DP jövője. Lehetséges, az viszont biztos, hogy elterjedése komoly hatással van gépjárművek készítésére.

Sok más szektorhoz hasonlóan, az autóiparban is először prototípuskészítésre használták a 3DP-t. Ma viszont lényegesen több annál, és egyre több gyártó ismeri fel a technológia prototípusgyártáson túlmutató lehetőségeit. A verseny-járművektől a Fordig, sokan ebben az irányban mozdultak el. Legújabb kezdeményezésével közéjük tartozik a Volkswagen is. A kezdeményezés lényege, hogy a német világmárka mostantól pótalkatrészeket is fog gyártani 3D nyomtatással.

A Volkswagen Csoport és a Volkswagen AD Fejlesztés és Technológiai Tervezés Részlege a múlt héten jelentette be, hogy kizárólag 3DP-t használva állít elő tartalékdarabokat. Ezek lesznek a Volkswagen első megvásárolható nyomtatott alkatrészei.

Tökéletesnek tűnik a döntés időzítése is. Mivel sok hagyományos kocsi pótolhatatlan és gyorsan kopó, „öregedő” alkatrészei miatt elavul, még az eredeti gyártóknak is egyre komolyabb nehézséget okoz ilyen részeket találniuk, helyettesíteni őket.

Tobias Pape, a hagyományos Volkswagen-részek beszerzési menedzsere szerint széleskörű új lehetőségeivel pontosan a 3D nyomtatás a megoldás erre a mind égetőbb és aktuálisabb problémára.

A Volkswagen eddig csak prototípuskészítésre és felszerelésekhez élt 3DP módszerekkel. Pape elmondta, hogy az évek során szerzett tapasztalatokat, szakmai tudást most már pótalkatrészek előállításához is hasznosítják. Csapatával pilotprojekt keretében bemutatta és tesztelte a 3D nyomtatás ezirányú lehetőségeit. Véleményük szerint egy printelt alkatrésznek három kritériumnak kell eleget tennie: miután felszerelték, „láthatatlannak”, természetesen biztonságosnak és a lehető legkisebbnek kell lennie.

Elsőként egy Volkswagen Corrado a szabályozó és a markolat közötti adapterét, egy fontos, de miniatűr, az ajtó belső bőrrészét védő alkatrészt printeltek. Az egy centis pénzérmével azonos méretű, tehát nagyon kicsi és ritka rész nyomtatása komoly kihívás volt, különleges precizitást igényelt.

Az adatok összegyűjtése után álltak neki változatos minőségű prototípusok készítéséhez. Mindegyiken volt kisebb eltérés, de a későbbi módosításokat, sokszoros újracsiszolást követően sem voltak elégedettek. Végül visszamentek egy lépéssel, a szkennelt adatokat „előkezelték”, majd jöhetett a nyomtatás. Egyelőre nem tudni, mennyire sikeres a pilotprojekt, de már az eddigi tapasztalatok is nagyon pozitívak, Pape és csoportja rengeteget tanult a munkálatokból. Például azt, hogy a 3D nyomtatással jelentősen bővül a mérnöki tevékenységek köre, új elemekkel gazdagodik az autógyártás.