A nyílt forrású szoftver (OSS) és a Creative Commons licencek ugyan a 3DP ipar részévé váltak, szakértők viszont figyelmeztetnek: egyszerűen nem felelnek meg egy csomó feltételnek, és súlyos problémákat okozhatnak.
Michael Weinburg, az amerikai Nyílt Forrású Hardverszövetség elnöke rengeteget foglalkozik 3D nyomtatással, blogján többször írt már a Shapeways-zel kapcsolatos szerzői jogi kérdésekről, legutoljára pedig a Creative Commons és a nyílt forrású szoftvermozgalom sikerének költségeiről elmélkedett.
A 3D nyomtatás fejlődésével, mivel a végterméket otthon vagy a legközelebbi 3DP szolgáltatónál is kinyomtathatjuk, a szellemi tulajdonjog rendkívül bonyolult kérdéskörré válik. A legújabb, immáron negyedik ipari forradalomhoz új törvények és szabályozás is kellene, mert a megváltozott jogviszonyokat egyelőre senki nem látja át teljesen. Weinburg viszont biztos, hogy a nyílt forrás és a Creative Commons – amelyen sok online 3DP adattár, piactér stb. alapul – nem felelnek meg az új elvárásoknak. Sok tervező örül, hogy megosztja munkáját, sok cég viszont annak örül, hogy ezeket a munkákat kereskedelmi termékekké alakítja át. A jelenlegi törvények alapján a cégnek még az alkotó nevét sem kell feltüntetnie, fizetni pedig pláne nem kell neki… A nyílt forrású világban komoly felháborodást váltott ki pár eset. És a helyzet csak rosszabbodik, egyes vállalatok minden k+f tevékenység nélkül használhatják designerek munkáit, tevékenységük törvényes, és csak rajtuk múlik, hogy értesítik-e az alkotót, busás profit esetén csurran-csöppen-e neki valami.
Az OSS és a Creative Commons licenceket sem az ilyen helyzetekre találták ki. Nyílt forrású hardverprojektek egyes speciális részei jogvédettek, 3D printelt tárgyakra érvényesek a legelemibb szellemi jogok, de sok tárgyra semmiféle jog nem vonatkozik. Néhány apró változtatással pedig elérhető, hogy hiába ugyanaz a tárgy, mégis más… Az is előfordul, hogy egy designer munkájába integrál nyílt forrásúnak vélt anyagokat, majd kiderül, hogy mégsem voltak teljesen azok, aztán jön valahonnan egy felszólítás…
A Melbourne Egyetem nemrég indított egy 3D nyomtatás-honlapot, jogokról és felelősségről, amelyen bőségesen foglalkoznak a szellemi jogokkal is. Az anyagok bevezetőként, használati utasításként is kezelhetők.
Mivel egy 3D nyomtató akár okostelefonról is meghackelhető, ideje lenne a jogi szabályozást szinkronba hozni a negyedik ipari forradalom jelenvalóságával. Addig viszont maradnak a mostani állapotok.
