A különleges japán hajtogatóművészet, az origami megihlette az MIT Elosztott Robotika Laboratóriumának kutatóit. Daniela Rus és munkatársai olyan nyomtatható robotokon dolgoznak, amelyek hőhatásra – melegítésre – "szerelik össze" magukat, állnak egybe az elképzelt formává. A fejlesztéshez új algoritmusokat és elektronikus alkatrészeket használnak. A gépeket Süthető robotoknak nevezték el.
A lézervágással megdolgozott anyagokból készült alkatrészek (tekercsek, kondenzátorok, szenzorok, aktuátorok stb.) melegítés hatására automatikusan állnak össze 3D alakzatokká. Ezek az alkatrészek, az „elektromechanikai izmok” biztosítják a robot mozgását.
A kutatók kidolgoztak egy módszert, amellyel teljesen kontrollálhatók azok a szögek, ahol a felmelegített darabok összeállnak. PVC lapot tettek két merev poliészter réteg közé, a poliésztereken különböző méretű résekkel. Melegítés hatására a PVC összehúzódott, a rések bezáródtak. Addig dolgoztak rajta, míg a rendszer összes éle egyszerre mozdult el, és a mozgások kölcsönhatásaként szabályos mértani szerkezet jött létre. A hajtogatható elektronikus alkatrészekhez alumíniummal bevont poliésztert használtak. De az alumínium nem elég jó áramvezető, így rézre cserélhetik.
Rus elmondta, hogy úgynevezett „hardverfordító” a nagy álmuk, aminek megadjuk, hogy „a cicámmal játszó” vagy „padlótisztító robotot akarok”, és a magas szintű specifikáció lehetővé teszi a kért szerkezet előállítását. A fordító a szoftvertechnológiából ismert fordítóprogramnak (compiler) felelne meg – ezek a szoftverek valamilyen programozási nyelven írt programot fordítanak le más nyelv szabályaira (gépi kódra, köztes kódra, másik programozási nyelv kódjára).
