A 3D nyomtatásra gondolva polimerek, műgyanták, aztán fémek, kerámiák ugranak be. A homok inkább csak a hozzáértőknek. Ugyan furcsán hangozhat, de egyre gyakrabban használják. Építőipari jelenléte elég egyértelmű, viszont például olyan területen is alkalmazzák már, mint a gépjármű-ipar.
A designban, művészetekben úgyszintén. Képzőnűvészek és tervezők sokat kísérleteznek a természetes anyaggal. Egyiküknek, az építész-tervező brit Barry Wark-nek 2022 februárjában „Holnap ma” címen időszaki kiállítása nyílt Dubai Jövőmúzeumában. Egy zöldes falat nyomtatott homokból, Nadarra volt a neve.
A falat azóta a múzeum állandó darabjává tették, nagyobb – 6x3 méteres – lett, jól kiegészíti a többi munkát.
Wark gyakran működik együtt nemzetközi cégekkel. 2017-ben Londonban alapított tervezőstúdiót, a Pennsylvania Egyetemen tanít, minden munkájának a számítógéppel támogatott tervezés (CAD) az alapja. Legutóbb a rotterdami CONCR3DE-vel és a német Sandheldennel dolgozott közösen, utóbbinak már a neve elárulja, milyen anyagban utazik.
A Nadarra projektet a homoknyomtatás egyik úttörőjének tartott bajor céggel közösen jegyzik. Fürdőszoba-bútort is printeltek már homokból, az együttműködés pedig adta magát.
A Nadarra új változatából eltűnt a zöld, viszont nemcsak nagyobb lett, hanem a formák részletesebbek, kifinomultabbak, komplexebbek. A fal egyedi vizuális design, megvalósításában kulcsszerep jutott a 3D nyomtatásnak. Más technológiával nem lehetett volna ennyire aprólékos, bonyolult munkát végezni, a geometriai komplexitásnak ezt a szintjét elérni.
Wark azonban nemcsak a 3DP-vel, hanem más kortárs technikákat, például mesterséges intelligenciával is dolgozott. A felületet MI-szoftverrel tervezte, és miután sikeresen elkészítette a részletes modellt, a falat apró darabonként printelték ki, amelyeket kirakós-szerűen, puzzle-ként raktak össze.
A printelés a Sandhelden binder jetting technológiával működő Voxeljet VX1000 gépével végezték – az SH-P14 kvarchomokot sikeresen megkötötték –, a végső simításokhoz a bajorok saját utófeldolgozás módszerét alkalmazták.
Binder jettinggel többféle homok és kavics feldolgozható, utómunkálatokkal funkcionális, szilárd szerkezetek alakíthatók ki a nyomatokból.
A Nadarra kialakításánál környezetbarát elveket is figyelembe vettek – pont annyi anyagot használtak el hozzá, amennyiből áll az egész, tehát drasztikusan csökkentették a hulladékmennyiséget.
A projekt az anyagok és életciklusaik épített környezetekben betöltött fontos szerepéről, csúcstechnológiák alkalmazásáról, használat után nyolc alkalommal újrahasznosítható nyomatokról szól. A fal speciálisan jeleníti meg az életciklus kérdését: a felület a természetes erózióra emlékeztet, miközben a természetes és az ember alkotta világok közötti határok összemosódnak. A projekt pedig plasztikusan jeleníti meg a fal és környezete, ökológiája összekapcsolódását.
