A koronavírus-járvánnyal a maszkviselés életünk, hétköznapjaink részévé vált. Napi használatuk és főként a kidobásuk viszont jelentősen szennyezi a levegőt, környezeti problémát okoz.
Az angliai Bristol Egyetem egyik kutatócsoportja érdekes megoldást javasol a problémára – a használhatatlan és az elhasznált maszkokat összegyűjtik, majd újrahasznosítják, és 3D nyomtatóanyaggá, nyomtatószállá alakítják át őket.
A projekt a maszkok környezetre gyakorolt negatív hatását csökkenti, miközben alapanyagot kínál az additív gyártásnak.
A National Geographic szerint az emberiség havi 129 milliárd arcmaszkot használ, és ebből naponta 3,4 milliárd szájmaszktól és/vagy arcpajzstól szabadulunk meg. Meghökkentő számok, ráadásul többségük tengerben, utcán vagy a természetben végzi, és a műanyag-összetevők szignifikáns mértékben károsítják a természetet.
Egyetlen maszk egy nap alatt kb. 173 ezer mikroszálat enged magából a tengerbe. Más mindennapos tárgyakhoz hasonlóan, műanyagszálakat, például a környezetben évtizedekig megmaradó és csak utána bomló polipropilént tartalmaznak.
A kutatók hosszasan tanulmányozták, hogy a maszk összetevői miként alakíthatók át 3D nyomtatóanyaggá.
Az első tesztek előtt egy csomó hibás maszkot összegyűjtöttek, majd a fülhurkokat és az orrhuzalt eltávolították róluk. Ezt követően felmelegítették, majd vasalóval és tapadásmentes papírral addig dolgoztak rajtuk, míg kemény lapokká nem alakultak.
Ezeket polipropilén labdacsokká őrölték, majd végül a kék labdacsokat huzalhúzó gépen vezették keresztül, amely nyomtatószállá (filament) változtatta őket. Mivel az eredeti maszkokat több magas hőmérsékletű folyamatnak vetették alá, azok elegendők lehettek a fertőtlenítéshez, az esetleges vírusok és baktériumok eltávolításához.
Ahhoz, hogy a nyomtatószál jó legyen 3D printerekhez, a maker közösség által speciálisan műanyagcuccok újrahasznosítására, filamentté alakítására kitalált, nyílt forrású Filastrudert használták.
