Neri Oxman, az MIT Médialaboratórium egyik legkreatívabb elméje nemcsak kísérletező kedvű tudós, designer, hanem a kortárs „összművészet” meghatározó alakja is. Robotprinterrel készült épületelemei, selyemhernyó printer kombinációval létrehozott különös szerkezetei, akusztikus fekvőalkalmatosságai mélyen elgondolkoztatnak környezet és csúcstechnológia folyamatosan változó kapcsolatáról, e kapcsolatban betöltött egyre aktívabb és interaktívabb szerepünkről.
Legújabb munkája, az MIT Mediated Matter csoport és két német designer együttműködésének eredménye, a „Vándorlók: asztrobiológiai felfedezés” a naprendszer lakhatatlan tájait bejáró expedíciókhoz ajánl földönkívüli körülményekhez alkalmazkodó, testünk „kiterjesztéseként” funkcionáló – a legmodernebb Stratasys gépen nyomtatott – hordozható, viselhető második bőrt. A komplex bőrbe „becsempészett” organikus élőanyag létfenntartó elemeket tartalmaz, oxigént levegővétellé, fotonokat látássá, biomasszát táplálékká, bioüzemanyagokat helyváltoztatássá alakítja. Az interakció csak így válik lehetővé halálos környezetekkel.
3D nyomtatással az anyagot úgy kontrollálhatjuk, mint eddig soha – vallja Oxman. A sorozat négy darabja három bolygóra (Jupiter, Szaturnusz, Merkúr) és a Holdra ajánl második bőrt.
Lehetetlen nem észrevenni Oxman és a cyberkultúra, az utóbbi három évtized ikonikus művésze, az emberi testet világűrbeli körülményekhez adoptáló ausztrál Stelarc munkássága közötti párhuzamokat.
