Az MIT Médialaboratórium Közvetített Anyag Csoportja (Mediated Matter Group) különös tervet mutatott be márciusban: a 3D nyomtatással készülő pavilont a selyemhernyók ihlették meg, az az ősrégi technika, ahogy az állatok gubókat hoznak létre. Neri Oxman és munkatársai kitalálták, hogy a férgek hogyan „nyomtassanak”, miként hasznosítható a selyemszálakban lévő tervezési, gyártási potenciál szőtt élő- és lakóhelyek létrehozására.
A selyemszálakból készített 26 poligonpanelből álló elsődleges szerkezetet CNC szerszámgéppel (a vezérlést végző, programozható mikroszámítógépet is tartalmazó eszközzel) állították fel. A pavilon geometriájának kidolgozásához a selyemhernyók gubózásához hasonlóan működő algoritmust használtak.
Nyomtatófej helyett az állvány alsó részére helyezett, 6500 selyemhernyóból álló „rajjal” dolgoztak. A raj korrigálta a szerszámgép hiányosságait, a szálak közti egyenetlenségeket.
A férgek nem dolgoztak egyenletesen, munkájukat nagymértékben befolyásolták a térbeli és a környezeti feltételek. A kutatók idővel megállapították, hogy sötétebb és sűrűbb területeken teljesítenek jól. Az állatok végül abban váltak leginkább hasznukra, hogy az anyag lokálisan változó tulajdonságait összhangba hozták a szerkezet egészével és a környezettel.
A begubózást követően a hernyókat eltávolították. Az utánuk maradt pillék további 250 pavilon felépítésére elegendő, mintegy másfél millió tojást „termelnek.”
Oxman konklúziója: az élő, „biológiai nyomtató” – a térbeli szerkezetek mechanikus és fizikai tulajdonságainak kontrollálásával – teljesen új megközelítés selyemalapú konstrukciók tervezéséhez, gyártásához. Másrészt viszont kapcsolódik a számítástudomány utóbbi tíz esztendejét meghatározó egyik legfontosabb trendhez, az élővilágból ellesett minták gépi/mesterséges közegben történő alkalmazásához.
