Mielőtt a 3D fájlokat kinyomtatnánk, meg kell győződnünk, hogy az összes design printelése sikeres lesz vagy sem. A nyomtathatóságot több tényező határozza meg: a tárgy mérete, a modell tömörsége és integritása, nyomtatóanyag, nyomtatótípus stb.
A RedProto 3D modellező szakértői hat paraméter alapján hasonlították össze a négy legfontosabb printellenőrző programot (3D-Tool, MeshLab, MiniMagics, Netfabb).
Az elemzés az alábbi slide-okon tekinthető meg:
A Simplify3D szoftver neve mindent elmond: célja a 3D nyomtatás leegyszerűsítése, „mindent egyben” megvalósítani. Lehetővé teszi különféle fájlformátumok importálását, a modell átírását, a kód kijavítását és természetesen magát a printelést is. Nagyon gyors „szeletelő” algoritmusaival a legkomplexebb modelleken is hatékonyan lehet dolgozni. Az előnézet funkció rétegről rétegre mutatja a modell nyomtatását, ami azért ideális, mert a tényleges printelés megkezdése előtt kijavíthatjuk a hibákat, illetve elvégezhetjük az utolsó simításokat.
Kettős extrúdert és többmodelles nyomtatást is támogat. Utóbbi opció azt jelenti, hogy egyszerre több modellt helyezhetünk a nyomtatóterületre, és mindegyiknek külön-külön beállíthatjuk a printelési paramétereit. A felhasználó teljes mértékben kontrollálja, hogy mikor milyen anyagra van szüksége. Így pedig csökken a nyomtatási idő, és kevesebb nyomtatóanyagot használunk fel. A modellen belüli paraméterek szintén módosíthatók; a tömörség megváltoztatásával tetszés szerint erősíthetünk meg részeket. A szoftverrel a rétegek szintjét, a nyomtatási hőmérsékletet és sebességet is variálhatjuk.
A 3D nyomtatás hosszú fejlődésen ment keresztül, a hajdani egyszerű prototípuskészítő eszköz olyan területeken vált diszruptív, trendalakító és átalakító technológiává, mint például a divat, a kiskereskedelem, az építészet, az autógyártás stb. Az áreséssel új lehetőségek sora nyílik meg, virágzik az innováció.
A technológia térhódításának szemléltetésére, az iMaterialize tíz projektet gyűjtött össze, amelyek keretében bámulatos dolgokat nyomtatnak. Szinte mindről elmondható, hogy printelésük néhány éve még kivitelezhetetlennek tűnt.
Íme, a lista!
Házak: április elején gigantikus, 15x10x6,6 méteres 3D printerrel tíz 200 négyzetméteres házat nyomtattak Sanghajban.
Drónok: Pascal Breton katasztrófa sújtotta és más veszélyes terepeken kockázatos anyagok után nyomozó díjnyertes gépe szépen szemlélteti 3D printing és robotika fúzióját.
Smink: a TechCrunch Disrupt 2014 konferencián Grace Choi sminket nyomtató gépet mutatott be. Egyelőre alapokat, szemárnyékolót és púdert printel, de hamarosan rúzst és krémeket is fog.
Önmagunk: a FreeDee-nél MiniMe formában bármikor készíttethetünk portrét magunkról. Esetleg az Autodesk 123D Catch technológiájával feldolgozunk mintegy 60 saját képet, és máris kész egy részletes önarckép. A portrékészítő Matt Bagshow elmagyarázza, hogyan.
San Francisco: az Autodesk és a Steelblue marketingügynökség a kaliforniai világváros egyik negyedének kicsinyített másolatát, 115 épületet, köztük a jól ismert az AT&T parkot és a Bay Bridge-et is kinyomtatták.
Konyhaasztalra valók: a belga építész, Isaie Bloch (http://aatelier.org/isaie-bloch) gyönyörű tányérokat és evőeszközöket tervez. Mások pedig tojástartót a reggelihez, és így tovább.
Történelmi emlékek: a Smithsonian Múzeum több műtárgyát leszkennelte, egyik-másik 3D modellje (Amelia Earhart repülőruhája, Pergolesi 18. századi széke stb.) letölthető, kinyomtató. A gyűjtemény 10 százalékát tervezik feldolgozni.
Személyre szabott cipők: a divatvilágban ruhák és ékszerek mellett cipellők nyomtatása a legelterjedtebb. Az iMaterialize a belga Frederik Bussels lábbelijeit ajánlja.
Konceptautók: az ohiói Josh Henry szkeccseit 3D modellé gyúrta, amit aztán ki is nyomtatott. Nem az egész autót, de sok alkatrészét.
Gitár: a Hilko Guitars hangszereket tervez és nyomtat. Nemzetközileg ismert zenészek (Simple Minds, K’s Choice, Triggerfinger) is rendeltek már tőlük.
A gyanta-, műgyanta-feldolgozással foglalkozó japán Morisaki Jushi Co új szolgáltatása, a Mariage Poupée (esküvői baba franciául) a menyasszony és a vőlegény esküvői portréja, 3D nyomtatásban, olyasmi, mint az egészalakos MiniMe, egy élethű szobrocska.
A babákat könnyű elkészíteni. A menyasszony és a vőlegény meglévő ruhadesignok közül választhat, a cég az esküvő napján és helyszínén pár perc alatt leszkenneli mindkettejük fejét. Hordozható szkennerrel dolgoznak, az adatokat már műtermükben dolgozzák fel, az arcok 3D modelljét az előre kiválasztott ruhadesignokkal összekombinálják. A nyomtatás full color 3D printeren történik, a szobrocska néhány nappal később átvehető, vagy kipostázzák.
A szobrot akrilba csomagolják, a csomagra rápecsételik a házasságkötés helyszínének logóját, az esküvő dátumát és a házastársak nevét. A már népszerű szolgáltatás 52 ezer jenbe (kb. 510 dollárba) kerül.
A 3D szkennelés és nyomtatás gyorsan terjed az autó- és gépjárműiparban. A technológiát főként a prototípuskészítésnél és a gyártásban hasznosítják. A BMW azzal tűnik ki, hogy egy printelt megoldással, rugalmas kéz- és ujjvédővel próbálja megóvni az összeszerelésnél dolgozók épségét.
A több részből álló kéz- és ujjvédőt a Müncheni Műszaki Egyetem Ergonómia Tanszékével közösen tervezték. A dolgozó kezének formája és mérete szerint alakítható, azaz személyre szabható. A hüvelykujjról mobil 3D szkennerrel veszik le a mintát, a modellt emberi hajszál vastagságú rétegekre osztják, a védőkesztyű hőre lágyuló poliuretánból készül.
Nemcsak balesetektől véd, de a felesleges erőkifejtést is akadályozza. Az első tesztek sikeresek voltak, a dolgozók visszajelzései pozitívak. A BMW jelenleg a teszteket értékeli ki, és azon munkálkodik, hogy a kesztyűt hogyan vezesse be és honosítsa meg a gyártás más területein is.
A világ legnagyobb, 6x4x2 méteres FDM nyomtatóján két méter hosszú, 0,8 méter széles és 0,3 magas csónakot nyomtattak. A nejlonporból készült csónak súlya 35 kiló, két felnőttet bír el. Július első felében tesztelték is, a teszt sikeres volt.
A gyártó Sanya Sihai hamarosan elkezdi ipari printere forgalmazását, a gép nagyjából 235 ezer euróba fog kerülni. Már tervezik a vállalatokat és az egyéni felhasználókat megcélzó olcsóbb változatokat.
Az amerikai hadsereg vállalatokkal (Lockhead Martin, General Dynamics, Raytheon) és egyetemekkel közösen fejleszti a Vasemberre (Iron Man) emlékeztető, csúcstechnológiákkal felszerelt golyóálló védőöltözéket, a TALOS-t (Tactical Assault Light Operator Suit). Az egész testet megvédi, elődeinél elvileg könnyebb (de egyáltalán nem könnyű), beépített, beágyazott informatikai rendszerei sokkal jobban teljesítenek az embernél. Valósidejű harctéri információkat szolgáltató antennái és a számítógépei növelik a katona helyzetfelismerését; fejlesztésüknél szem előtt tartják a felhasználóbarát szempontokat.
Az exoskeletonokra hasonlító egyenruha megváltoztathatja az amerikai hadviselést. A fejlesztésben több hollywoodi film, például a Vasember, a Robotzsaru és az Avatár ruháit tervező Legacy Effects is részt vesz. Jelenleg a prototípus részeit nyomtatják. Három változatot javasoltak, amelyeket a Pentagon tesztel.
Az eredeti tervek szerint 2018-ban kezdik el a védőöltözék tömeges gyártását. A Wall Street Journal 181 kilóra saccolja, aminek jelentős részét elemek, akkumulátorok képezik. Nyilvánvalóan sokat módosítanak még rajta, hiszen ekkora tömeggel egyetlen katona se lenne mozgékony.
Az ausztrál Monash Egyetemen, elsőként a világon, testrészekből álló egyedi anatómiai készletet nyomtattak. A készletet orvostudományi oktatásban, orvosok gyakorlati képzése során fogják használni. Az anatómiai tanulmányokhoz nélkülözhetetlen összes fontos testrészt (végtagokat, mellkast, hasat, fejet, nyakat) tartalmazza.
A darabok elkészítését valódi testrészek CT vagy felületi lézeres szkennelésével kezdték, 3D modellezéssel folytatták majd műanyagszerű porból, illetve műanyagból nyomtatták ki. A nagyfelbontású, színeket pontosan visszaadó utánzatok pont úgy néznek ki, mint az eredetiek.
A készlet kereskedelmi forgalmazását még 2014-ben megkezdik; különösen olyan országokban lehet hasznos, ahol kulturális vagy vallási okokból tilos holttesteket oktatási célra használni.
Az MIT Médialaboratórium Fluid Interfészek Kutatócsoportja nyomtatott audió olvasószerkezetet fejleszt. A mutatóujjra erősített „Ujjolvasó” (FingerReader) gyengén látóknak segít valósidejű olvasásban. Papírral, számítógépes monitorral és más kijelzőkkel is működik, érintőképernyőre viszont még nem optimalizálták.
Az eszközbe apró kamerát integráltak. A kamera szkenneli le a szöveget, a felhasználónak mindössze annyit kell tennie, hogy mutatóujjával az olvasni kívánt sorra bök. Az ujj mozgását a szavakat azonosító és az információt feldolgozó speciális szoftver követi. A szöveget szintetizált hang olvassa fel. A program rezgéssel jelzi az olvasni óhajtott rész elejét és végét, illetve, ha ujjunk „elkalandozott” valamerre.
„Ujjheggyel olvasni sokkal rugalmasabb és közvetlenebb bármilyen más megoldásnál” – jelentette ki Pattie Maes, a kutatócsoport alapítója (aki az 1990-es években az ágenstechnológia egyik élharcosa volt).
A szoftvert három éven keresztül fejlesztették, rengeteget kísérleteztek vele, sokszor tesztelték, és dolgozták át a tesztalanyok visszajelzései alapján. A fejlesztést vezető Roy Shilkrot szerint távol vannak még a forgalmazástól, az „Ujjolvasó” mobil- és okostelefonokon rosszul teljesít. Nem meglepő, hogy sok baja van az érintőképernyőkkel: mihelyst megérintjük a kijelzőt, a szöveg elmozdul, megváltozik, a szoftver nem tud mit kezdeni a változásokkal. Egyelőre az érintőképernyő-funkció kikapcsolása a megoldás, ami nyilvánvalóan nem optimális.
Shilkrot nem jósolgat – fogalma sincs arról, hogy eszközükből mikor lesz termék, és mennyibe fog kerülni.
Az Amazon tavaly decemberben jelentette be a Prime Air projektet. Lényege, hogy a megrendelőknek az adott városban 30 percen belül szállítják ki a könyveket, lemezeket stb. A házhozszállítást vezető nélküli légi járművek (UAV-k), ismertebb nevükön drónok végeznék. A megvalósulás még néhány év, ráadásul különféle engedélyeket is be kell szerezni hozzá.
Az Amazonon nincs egyedül, mert mások szintén fejlesztenek kereskedelmi célú drónokat. A Sheffield Egyetem kutatói – a korábbi 120 helyett nem egész 24 óra alatt, Stratasys Fortus 900 gépen, ABS-ből, FDM eljárással – idén már nyomtattak is működő drónt. Márciusban mutatták be a másfél méter széles prototípust. A tesztrepülés sikeres volt, most a további fejlesztéseken (GPS- vagy kameratechnológiával történő vezérlés, fedélzeti számítógép stb.) dolgoznak.
A 2 kilónál könnyebb drón kilenc részből áll, az alapanyagok összköltsége 5,50 font. A fejlesztők vizsgálják az UAV-t súlynövelés nélkül 60 százalékkal erősebbé tevő nejlonporban lévő potenciált is. A majdani gépeket szállítási, keresési és felderítő célokra lehet használni. Egy utat tesznek meg, használat után eldobhatók.