FREEDEE BLOG

Semmi új nincs a személyre szabott, tehát fülméretünkhöz és más partamétereinkhez passzintott zenehallgató eszközökben. Viszont akad velük egy komoly probléma: igen drágák, áruk az ezer dollárt is meghaladhatja. A New Yorki Normal startup ezen az állapoton próbál változtatni – a cég júliusban vezette be egyénre méretezhető fülhallgatóit az amerikai piacon. 3D nyomtatással készülnek, természetesen sokkal olcsóbbak mások hasonló termékeinél.

Az egyedi darabok a leendő tulajdonos fülét megörökítő fényképek alapján kerülnek kidolgozásra. A megrendelő a Normal mobil appjával fotózza le mindkét fülét, aztán elküldi a képeket, a cég mérnökei pedig megtervezik az adott személyre méretezett fülhallgatót.

Múlt héten még egyet újítottak: Manhattan-ben kiskereskedést nyitottak, ahol a vásárlók személyesen jelennek meg, lefényképezik a fülüket, hét szín közül választhatnak, dönthetnek a kábel hosszáról, csatlakozó színéről stb. A darabokat a Stratasys Fortus 250mc gépén nyomtatják ki, áruk 199 dollár, 48 órán belül kézhez is kapjuk őket. (Egyelőre tíz printert használnak, a shopot pedig „modulárisan alakították ki.”)  

A bolt azonban nemcsak ezért érdekes. Járókelők állnak meg előtte, mennek be és nézik meg, hogyan működik a 3D nyomtatás, hogyan szerelnek össze egy fülhallgatót.

„Az a jó a Normalban, hogy egyszerre bolt, gyár és központi iroda” – nyilatkozta Nikki Kaufman ügyvezető igazgató. Úgy véli, óriási lehetőségek rejlenek a nagy árcsökkenést hozó, valamire specializálódott 3D nyomtatásban. Komoly áttörést vár és hangsúlyozza: a technológiát boltjukban használják először fogyasztói cikkek tömeges gyártására.

Az utóbbi időben hozzászoktunk, hogy egyre több, ránézésre és erősségreüket is nagyon eltérő nyomtatóanyaggal kísérleteznek világszerte: fa, kerámia, víz stb. A legújabb matériát a Brédai Fab Lab-ben találták ki, és a krumplihéj-alapú, Solanyl nevű biopolimerrel egy helyi szobrász, Jos Hamann már dolgozott is.

Az új nyomtatószál egy helyi iskolai projekt eredménye. A diákok krumplihéját és a burgonya más hulladékrészeit PLA-vel keverték össze, és biopolimer golyócskákat, majd nyomtatószálat hoztak létre belőlük. A Fab Lab Ultimaker printerrel tesztelte az anyagot. Megállapították, hogy sokkal törékenyebb a hagyományos ABS-nél vagy PLA-nél, és kifejezetten lassan kell nyomtatni vele. Környezetbarát: újrahasznosítható, lebomlik.

Charlotte Jansen, a Fab Lab vezetője szerint a nyomtatott végtermék teljesen más, mint az ABS-ből vagy PLA-ből készült darabok: inkább gumi-, mint műanyagszerű. Fényes és sima felület, szép a textúrája.

Digitális animációval, 3D művészettel foglalkozó szakemberek pontosan tudják, mennyire időigényes online rábukkanni a megfelelő 3D modellre, arra, amelyik éppen kell. Hiába kínál sok honlap ingyenes modelleket, nehéz megtalálni őket. Ezen az állapoton igyekszik változtatni a Yobi3D keresőmotor. Gyors és hatékony, úgyhogy sok időt spórolhatunk meg vele. Mivel van preview (előzetes bemutató) interfésze, rögtön látjuk, megfelel-e a modell az elvárásoknak, vagy sem. Ugyanúgy működik, mint a Google: be kell gépelni a kulcsszót, aztán keresgélni kezd. A „robotra” például ezt jeleníti meg:

A böngészőből minden tárgyra rázoomolhatunk, elforgathatjuk őket stb. A modellek száma folyamatosan bővül, a funkciók úgyszintén.

Már a digitális korszak hajnalán, az 1990-es évek elején óriási hype vette körül, aztán mintha elfeledték volna, csendben fejlesztgették, néhány éve viszont valóban úgy tűnik, hogy a virtuális valóság (Virtual Reality, VR) lehet a közeljövő egyik legfontosabb technológiája. Fejlett VR-rendszerekben könnyedén navigálhatunk, interakcióba léphetünk hétköznapi közegünket utánzó környezetekkel is. Csakhogy a jóminőségű felszerelések drágák, a tavaly berobbant Oculus Rift headset például 350 dollár körüli összegbe kerül.

Noe Ruiz, a DIY („csináld magad”) elektronikára specializálódott Adafruit Industries egyik szakembere segíteni szeretne a VR iránt érdeklődőkön, és headset-készítésre vonatkozó használati utasítást tett közzé. A készülék kijelzőt, Arduino Micrót, mozgásérzékelőt tartalmaz, míg a komponenseket egy 3D nyomtatott „házba” integráljuk. A szemüveg paraméterei arc- és fejformánkhoz igazíthatók, a méreteket előre meg kell adni. A printeléshez PLA-t, Ninjaflexet célszerű használni.

A „házi gyártású Occulus Rift” tervfájljai a Thingiverse-ről tölthetők le, a szerelési/használati utasítás itt olvasható.

A General Electric júliusban versenyt rendezett a repülés amerikai szerelmeseinek. A versenyzőknek saját sugárhajtóművet, egész pontosan sugárhajtómű utánzatot kellett a GE szerelőkészletével modellezniük és nyomtatniuk.

Azok is részt vehettek, akik nem tudtak személyesen megjelenni, ők a Thingiverse-ről tölthették le a tervfájlokat. A használati utasítás itt olvasható. A nyomtatás nagyjából fél napot vett igénybe, a printelt hajtóművek íróasztalon, ablakpárkányon, születésnapi tortán stb. egyaránt kényelmesen elférnek.

A GE egy-egy szerelőkészletet osztott ki a 12 győztesnek.

A szobrászattól a divatig, konceptuális munkáktól a robotikáig, sok művész él a 3D nyomtatás adta lehetőségekkel. A fotográfiával kapcsolatban viszont csak ritkán lehet olvasni, hogy valaki alkalmazná a technológiát, kreatívan, a képhez hozzáadott új értéket teremtve pedig pláne nem.

A floridai Sandra Canning a kevés kivétel egyike. Fotográfiát és egy hagyományos művészi formát, a litofániát, annak is a 19. század eleji változatát hozza közös nevezőre.

A litofán eredetileg vékony vagy átlátszó porcelánra vésett vagy öntött alkotás, ami csak akkor látható jól, ha egy fényforrás megvilágítja. A fényviszonyok változásával a kép is megváltozik. 3D hatású, és főként ezért teljesen más, mint a kétdimenziós metszetek vagy a dagerrotípiák.

A 3D nyomtatást korábban csak hírből ismerő Canning folyékony fehér műgyantából Form 1-en és más SLA printereken „önti ki” litofánjait. FDM eljárással kezdte, de nem vált be, ezért váltott SLA-re. Sikerrel járt, fényképeit hamisítatlan 3D-s művekké lényegítette át.

Az F-F-FIDDLE egy nyílt forráskódú 3D nyomtatott hegedű (a „fiddle” ugyanúgy hegedűt jelent, mint a „violin”.) A míves darabot a designnal és gyártással foglalkozó OpenFab PDX készítette, FFF (azaz FDM, ráolvasztásos) printeléssel, innen a szójáték-alapú elnevezés is.

A nyomtatóanyag összköltsége 250 dollár körül van, az alábbi videón pedig meghallgathatjuk, hogyan szól a hangszer. Nem egy Stradivari, de kezdetnek egyáltalán nem rossz.

Az egyik legnagyobb 3D printing híroldal, a Fabbaloo szerint a nyomtatógyártást két, de még inkább három üzleti modell határozza meg. Egyes cégek főként nyomtatóanyagokból, mások a gépekből, megint mások mindkettőből próbálnak komoly bevételeket generálni.

A nagyok, például a Stratasys és a 3D Systems leginkább mindkettőből, de az exkluzív és sokszor drága anyagokból is komoly jövedelemre tesznek szert. Velük szemben a „kicsik” általában nyomtatóikra alapozzák üzleti modelljüket.

Kérdés, meddig hajlandó költeni a felhasználó exkluzív anyagokra költeni, valóban komoly minőséget jelent-e az anyag, mikor jelennek meg az azonos minőségű, sok gépen használható matériák. Bármi lehet: még jobb gép-specifikus anyagok, de meg is szűnhet a piaci előny. Amennyiben igen, komoly változások várhatók.

A vancouveri Shapeit startup a számítógépes játékok rajongóit célozza meg. Kinyomtatja kedvenc karaktereiket, a nyomtatott figurákat pedig postázza nekik. A kanadai cég nem az első ezen a területen, mások is kínálnak hasonló szolgáltatásokat. Kezdeményezésüket az teszi különlegessé, hogy egyedi, játékba integrálható alkalmazásprogramozói felületen (API) is dolgoznak. Ezen keresztül adnák meg a lehetőséget, hogy a játékosok kiválasszák, egyéni ízlésük szerint alakíthassák, majd megrendelhessék a szobrocskákat.

Első lépésként, screenshotot kell készítenünk, majd elküldenünk a céghez, amelyet a Shapeit 3D modellé alakít és Z Corp printeren kinyomtat. A karakter három méretben, nagyban (10 cm), közepesben (7 cm) és kicsiben (4 cm) rendelhető meg. A nagy full-color gipszalapú porból, a főként táblás játékokhoz ajánlott kisebbek műanyagból készülnek.

A Shapeit közösségi finanszírozással, Kickstarter-kampánnyal próbál anyagi támogatást szerezni a projekthez.

Az Egyesült Királyság kormánya bejelentette: 154 millió fontot invesztál légjárművekkel kapcsolatos kutatási projektekbe, többek között repülőgép-alkatrészek nyomtatásába. Az összeget négy terület fejlesztésére fordítják: szárnyak, motor, a járművek szerkezete, rádiókommunikáció.

42 milliót szánnak a szárnyakra, amelyek tervezését, gyártását és összeszerelését az Airbus irányítja. A 20 milliós motorkutatás a Rolls-Royce területe, távlati cél 2050-ig 75 százalékkal csökkenteni a széndioxid-kibocsátást. Könnyebb és „zöldebb” motorral kevesebb üzemanyagot fogyasztanának a repülők. A 49 millióval támogatandó járműszerkezeti projektet a GKN vezeti; a 3D nyomtatás lehetőségeit tanulmányozzák. Elsőként a világon akarnak könnyű fémrészeket nyomtatni. A maradék 13 millió az utazóközönség kényelmét szolgálja: a Thales projektje a fedélzeti internet- és a mobiltelefon-használatot egyszerűsítené le.

A támogatás 2 milliárdos kormányzati és iparági befektetés része, amellyel hosszú távon szeretnének fenntartani 100 szakképzettséget igénylő munkahelyet. Európa vezető, a világon az Egyesült Államok mögött második légjármű-iparával az a kormányzati cél, hogy változatlanul a nemzetközi innováció motorja maradjon, a 3D nyomtatás pedig tegye környezetbarátabbá a légi közlekedést.