A szobrászattól a divatig, konceptuális munkáktól a robotikáig, sok művész él a 3D nyomtatás adta lehetőségekkel. A fotográfiával kapcsolatban viszont csak ritkán lehet olvasni, hogy valaki alkalmazná a technológiát, kreatívan, a képhez hozzáadott új értéket teremtve pedig pláne nem.
A floridai Sandra Canning a kevés kivétel egyike. Fotográfiát és egy hagyományos művészi formát, a litofániát, annak is a 19. század eleji változatát hozza közös nevezőre.
A litofán eredetileg vékony vagy átlátszó porcelánra vésett vagy öntött alkotás, ami csak akkor látható jól, ha egy fényforrás megvilágítja. A fényviszonyok változásával a kép is megváltozik. 3D hatású, és főként ezért teljesen más, mint a kétdimenziós metszetek vagy a dagerrotípiák.
A 3D nyomtatást korábban csak hírből ismerő Canning folyékony fehér műgyantából Form 1-en és más SLA printereken „önti ki” litofánjait. FDM eljárással kezdte, de nem vált be, ezért váltott SLA-re. Sikerrel járt, fényképeit hamisítatlan 3D-s művekké lényegítette át.