FREEDEE BLOG

Különleges eseménnyel ünnepelte a 2011-ben bezárt, több alkalommal a világ legjobbjának megválasztott katalán étterem, a ma alapítványként működő El Bulil az alapító Ferran Adriá, a legendás séf új könyvét. A molekuláris gasztronómia egyik fő képviselőjét 50 fogásos menüsorral köszöntötték. Ízek és étkezés modernista, még inkább posztmodern harmóniáját megteremtve, az ételsort tudományosan készítették elő. A 3D nyomtatásról sem feledkeztek meg.

Francisco Migoya séf a 3D Systems Sugar Labjával együtt találta ki, hogy az ünnepi abszintot nem akárhogy fogják szervírozni. Az igen erős alkoholtartalmú ital édesítésére, hígítására használt kockacukrot ChefJet Pro cukornyomtatóval készítették el. Gaudi munkáira emlékeztető szobor lett a végeredmény, amivel az abszint is biztos jobban lecsúszott a kiszáradt torkokon.

Hogy még teljesebb legyen az esztétikai élmény, Migoya és a 3D Systems Gaudi és Dali tervezte kilincsek, valamint a barcelonai járdák klasszikus mintázatai által inspirált kerámiakanalat találtak ki a cukorszoborhoz.

Két holland designer, Ben Langeveld és Ingmar Larsen szerint túlzottan technológia- és okostelefon-függők vagyunk. IT-vel kelünk, IT-vel fekszünk, mindig azt hisszük, hogy valamiről lemaradunk.

Ha úgy érezzük, túl stresszes így az élet, és az ember-gép interakciónál fontosabb az ember-ember interakció, mást sem kell tennünk, csak beszerezni egyet Langeveld és Larsen a new yorki Silver + Partners reklámügynökséggel közösen készített különös telefonkészülékéből, a 3D nyomtatott noPhone-ből, ami egyébként pont úgy néz ki, mint egy okostelefon, csak éppen nem telefon, hanem egy közönséges utánzat. Természetesen nem is működik, de pont ez a lényeg benne.

Eddig ugyan csak kettőt nyomtattak, de abszolút komolyan gondolják. Megrendelésünket egyébként a „telefon” honlapján adhatjuk le.

Azért tartóztattak le egy 34 éves francia férfit marseille-i otthonában, mert bankautomatákat fosztogatott. Egyedi módszerrel dézsmálta az ATM-eket: bankkártya adatokat lemásoló kamu előlapot nyomtatott hozzájuk, amivel többeket megkopasztott.

A Caisse d'Epargne-nak tavaly szeptemberben tűnt fel, hogy a dél-francia Nimesben és Saint-Ambroixban megtrükközték bankautomatái előlapját. Egy helyi rendőr elmondta, hogy a hamisítványok jó minőségűek voltak, de mégsem néztek ki teljesen úgy, mint az eredetiek. A nyomtatóbarát tettes 30 ezer eurót tulajdonított el azelőtt, hogy a bank rájött a galibára.

De elkövetett egy amatőr hibát: több automatánál használta a saját kártyáját is, azzal tesztelte, hogy működnek-e. Működtek, pont ez lett a veszte. A rendőrök találtak nála egy 3D printert, és be is vallotta a csalást.

A schu51 nevű Instructables-felhasználó futurisztikus küllemű kétlábú (játék)robotot tervezett. Arra is odafigyelt, hogy a kéz- és a testmozgások összhangban legyenek járás közben.

A gép külsejét és belső mechanizmusait is Solidworks szoftverrel dolgozta ki. Az összes rész 3D nyomtatással készült, ráadásul a robot többféle gépen kinyomtatható. A részek és a használati utasítás itt találhatók, összeszerelés előtt külön-külön kell printelni őket. Nem kell hozzá különösebb gyakorlat, azaz némi ismeretekkel szinte bárki elboldogul vele.

A robot Elvileg 50 centi magas, de méretezhető, így például 20 centi változatban is megcsinálhatjuk.

A „Jupiter száműzöttje” (Outcast of Jupiter) tipikus mai képregény. Alkotási folyamat közben a szerzők a mai csúcsprojektek összes jellegzetességével szembesülhettek: három testvér írta, a design magával ragad, a Kickstarteren közösségi finanszírozással (crowdfunding) gyűjtötték össze a megjelenéshez szükséges anyagiakat, a főszereplőkről pedig 3D nyomtatott figurák készültek.

A londoni Customuse különleges platformot kínál minden gitárosnak: hangszerüket lényegében teljes mértékben saját specifikációik alapján készíthetik el és nyomtathatják ki. Az egyébként amatőr gitáros alapító Mahdi Hosseininek az adta az ötletet, hogy az ízlésének megfelelő hangszerek nagyon drágák, és mivel érdekelte a 3D nyomtatás, gyorsan el is döntötte: hosszas keresgélés helyett inkább printel magának egyet sokkal olcsóbban. Ráadásul egyedibb is lesz azoknál, amiket találna.

A cégalapítást ugyanez az ötlet motiválta: olcsóbb és a lehető legegyénibb elektromos gitárt minden érdeklődőnek! A hangszer szelektív lézeres szinterezéssel (SLS), nejlonporból készül, persze nem az egész, hanem egyes részei. A jövőben bővítenék a lehetőségeket, és a barátibb árú ráolvasztásos (FDM) nyomtatóeljárást is alkalmaznák.

A Customuse három modellt (Sunrise, NecroMuse, RodeoMuse) kínál jelenleg, a vásárló maga dönt a formáról, designról, pickupról stb. Két héttel a nyomtatás jóváhagyása után szállítják ki neki az 1500 fontos hangszert. Ha 5 ezer fontot szán rá, teljesen maga határoz meg mindent, a barkácsolásban pedig a Customuse egyik tervezője segít.

A gitárnyomtatásban semmi új nincs, Hosseini startupja azért különleges, mert ennyire egyedi, ennyire a vásárlói igénynek megfelelő specifikációjú elektromos gitárokat eddig még nem printeltek.

Jordan Nickerson, az Oregoni Egyetem informatikaszakos hallgatója bal kéz nélkül született. Családja és ő is túl drágának és túl sutának tartották a kereskedelmi forgalomban beszerezhető műkezeket, ráadásul több annyira kampószerű, hogy még félelmet is kelt. Használatuk bonyolult, az egész test kell hozzá, és 2-5 ezer dollár közötti összegbe kerülnek – magyarázza Nickerson.

Nemrég viszont minden megváltozott. Egyik barátja megismertette a 3D nyomtatással, és talált is egy nyomtatható műkéz-modellt. Az ingyen használható modellt ugyan nem rá találták ki, de személyre szabta, és több mozdulatra képes vele: az olcsó műanyagból nyomtatott műkéz ujjait ökölbe tudja szorítani, képes megfogni vele kisebb tárgyakat stb. Használata is egyszerűbb, mint a többi műkézé.

Egyik egyetemi társával el is határozták, hogy minél több rászorulóhoz juttatják el a nyomtatható kezet. Megalapították a beszédes nevű GRASP (megmarkol, megragad) céget, jelenleg közösségi és egyéb támogatással igyekeznek pénzt gyűjteni a folytatáshoz, hogy 2015 elején már el is adhassanak nyomtatott műkezeket, legyen mobilalkalmazás, a honlapon található modellt minden egyes megrendelő saját méretére igazíthassa. Az ár nagyjából 300 dollár lesz, Nickerson minden egyes eladott darab után ingyen adományoz majd egyet szegényebb országok rászoruló gyerekeinek. Hosszabb távon terméküket mindenhova el akarják juttatni.

Oliver van Herpt holland művész az utóbbi két évet nagy és közepes méretű kerámiák nyomtatására alkalmas gép és munkafolyamat fejlesztésével, kikísérletezésével töltötte. Erőfeszítéseit a technológia lehetőségei és jelenlegi korlátai egyaránt motiválták. A desktop gépeket gyorsnak, pontosnak tartja, sok olyan terméket tudunk előállítani velük, amelyekre más eljárással képtelenek lennénk, viszont van Herpt szerint a végeredmény több esetben „túl hideg, nincsenek benne érzelmek.” Másrészt, a méretkorlátokat is komoly problémának érzi, ezért akart mindenképpen nagyobb tálak, vázák és más tárgyak előállítására alkalmas gépet fejleszteni.

Korábban Joris van Tubergennel kidolgozott egy méhviasz nyomtatására alkalmas nyílt forráskódú extrúdert, és rengeteg agyagtípussal is kísérletezett. Végül másfél méter magas, delta-stílusú, komplex kerámiákat printelő szerkezetet hozott létre. Közben szoftvert is fejlesztett. Az vezérelte, hogy a nyomtatott tárgyak a rétegek egymásra pakolása miatt gyakran tűnnek túl nyernek. A hibát azonban nem eltüntetni, hanem egyedi díszítőelemként akarta felhasználni. A szoftver célja, hogy még láthatóbbá tegye a nyomtatási rétegeket. Hibával, véletlenek bevezetésével az alkotás is emberibbnek tűnik – hangsúlyozza.

A nagyobb tárgyak eleinte nem bírták el saját tömegüket, és maguktól összetörtek. Az extrúder többszöri újratervezésével viszont már keményebb, tartósabb agyag is nyomtatható, a printelt darabok megmaradnak. A gép 80 centi magas, 42 centi átmérőjű kerámiákat tud printelni, de egyes beállítások megváltoztatásával majdnem egyméteres tárgyak is nyomtathatók vele. Gyorsan és részletesen dolgozik, egy nagyobb méretű darab nyomtatása nem tart tovább két óránál.

Van Herpt folyamatosan újratervezi a gépet, átértelmezi a technológiát. Talán soha nem lesz belőle kész végtermék, hanem innovatív work-in-progress marad.

Michele Badia, a Mini Factory designere elegáns magassarkú cipőt tervezett. Az inspirációt adó görög istennőről elnevezett Aphrodité teljes egészében nyomtatható, egyébként pedig kényelmes, szinte bárhol lehet hordani, már ahol egy magassarkú lábbelit hordani szoktak.

MakerBot Replicator 2-vel és hasonló gépekkel printelhető, a talphoz és a felső részhez különféle nyomtatószálak kellenek. A talphoz viselője szeszélye szerint PLA-t, ABS-t, Laywoodot, de akár bronzot is lehet használni, míg a felső részhez NinjaFlexet. A színt is magunk választhatjuk ki.

A nyomtatott cipellő 99 euróért rendelhető meg, a modellt viszont ingyen letölthetjük, és akár otthon is kiprintelhetjük.

A Gartner évente közzétett Hype Cycle-ja az információtechnológiai kutató- és tanácsadócég válogatott területek közeljövőjét bemutató grafikonja. Mindegyik relatíve új technológia szélesebb körű megítélése, a körülötte lévő hype függvényszerű. Az alapkoncepció szerint a területek többfázisú fejlődésen mennek keresztül feltalálásuktól a kiforrottságig: innováció/kezdet, túlzott elvárások csúcspontja (széleskörű megismerés, „agyonpromótálás”), csalódási hullám (a túlzott hype-ot törvényszerűen követő félreértések, kiábrándulás), emelkedés (a technológia értő felhasználók jóvoltából visszanyeri kezdeti „jó hírét”) és végül a produktivitás platformja (kiforrottság, széleskörű hasznosulás).

Egyes területek hamar, mások sokkal lassabban végigjárják a teljes utat, megint mások teljesen eltűnnek közben.

Az idei Hype Cycle alapján a 3D nyomtatás két részre osztható: a fogyasztói 3D printing most lépett az illúzióvesztés fázisába, míg a vállalati 3D printing a negyedik stádiumnál tart, és hamarosan kiforrott technológiaként beszélhetünk róla.