Oliver van Herpt holland művész az utóbbi két évet nagy és közepes méretű kerámiák nyomtatására alkalmas gép és munkafolyamat fejlesztésével, kikísérletezésével töltötte. Erőfeszítéseit a technológia lehetőségei és jelenlegi korlátai egyaránt motiválták. A desktop gépeket gyorsnak, pontosnak tartja, sok olyan terméket tudunk előállítani velük, amelyekre más eljárással képtelenek lennénk, viszont van Herpt szerint a végeredmény több esetben „túl hideg, nincsenek benne érzelmek.” Másrészt, a méretkorlátokat is komoly problémának érzi, ezért akart mindenképpen nagyobb tálak, vázák és más tárgyak előállítására alkalmas gépet fejleszteni.
Korábban Joris van Tubergennel kidolgozott egy méhviasz nyomtatására alkalmas nyílt forráskódú extrúdert, és rengeteg agyagtípussal is kísérletezett. Végül másfél méter magas, delta-stílusú, komplex kerámiákat printelő szerkezetet hozott létre. Közben szoftvert is fejlesztett. Az vezérelte, hogy a nyomtatott tárgyak a rétegek egymásra pakolása miatt gyakran tűnnek túl nyernek. A hibát azonban nem eltüntetni, hanem egyedi díszítőelemként akarta felhasználni. A szoftver célja, hogy még láthatóbbá tegye a nyomtatási rétegeket. Hibával, véletlenek bevezetésével az alkotás is emberibbnek tűnik – hangsúlyozza.
A nagyobb tárgyak eleinte nem bírták el saját tömegüket, és maguktól összetörtek. Az extrúder többszöri újratervezésével viszont már keményebb, tartósabb agyag is nyomtatható, a printelt darabok megmaradnak. A gép 80 centi magas, 42 centi átmérőjű kerámiákat tud printelni, de egyes beállítások megváltoztatásával majdnem egyméteres tárgyak is nyomtathatók vele. Gyorsan és részletesen dolgozik, egy nagyobb méretű darab nyomtatása nem tart tovább két óránál.
Van Herpt folyamatosan újratervezi a gépet, átértelmezi a technológiát. Talán soha nem lesz belőle kész végtermék, hanem innovatív work-in-progress marad.
