FREEDEE BLOG

Rengeteg nyomtatható csavar- és anyacsavar-fájlt láthatunk online, a gyártók általában gépük felbontását igyekeznek szemléltetni velük. Hatásos bemutató, csakhogy a csavarok sokszor nem olyan hasznosak, mint amilyennek tűnnek. A probléma oka a méretezhetőség, az anyákat gyakran nem lehet annyira „lekicsinyíteni”, hogy rendesen funkcionáljanak is. Ha nem kezdjük el ragasztgatni őket, nem lesznek elég tartósak, masszívak.

Tyler Bletsch, maker és Thingiverse-felhasználó viszont elvileg bármilyen fémkulcshoz, csavarhoz passzoló nyomtatható anyákat dolgozott ki. Csavarmenet nélkül kell printelni őket, a menetet pedig közvetlenül csavarozáskor kell kialakítani.

A méhészetben az elnéptelenedés szindróma – „honey bee depopulation syndrome” (HBDS) vagy még gyakrabban „colony collapse disorder” (CCD) – lényege, hogy a méhkolónia dolgozó tagjai hirtelen nagy számban eltűnnek. Az anya, a fiatal méhek, a fiasítás, a méz és a virágpor megmarad, a folyamat egy szakaszában két anya is lehet.

A rendellenességet az európai háziméh esetében írták le. Hasonló esetek gyakran előfordultak korábban is, az elnevezést azonban csak 2006-ban használták először, amikor drasztikusan megnőtt a méhcsaládok összeomlásának aránya Észak-Amerikában. Utána több európai országban is hasonló jelenségről számoltak be. Az elnéptelenedés gazdasági szempontból szintén súlyos, és nemcsak a méz miatt, hanem azért is, mert a méhek sok fontos kultúrnövény beporzását végzik. Az okok egyelőre tisztázatlanok.

De mi köze a méhek elnéptelenedésének a 3DP-hez?

Annyi, hogy az ételnyomtatás lassú, de ígéretes terjedésével, a slágeranyagnak számító cukor mellett egy másik – printelésre szintén nagyon alkalmas, eddig viszont egyáltalán nem használt – matéria is felmerült: a méz. Ugyan csak kísérleti szinten, és egyetlen, azóta jó ízzel elfogyasztott szobor formájában, ám az viszont pont a méhtársadalmak elnéptelenedésére hívta fel a figyelmet.

A gasztronómiát az additív technológiával összekapcsoló, korábban elsősorban cukorban gondolkodó holland 3dChef februárban fogott bele egy izgalmas projektbe Katrin Spranger londoni ékszertervezővel, koncept művésszel. Ő vetette fel a méz tematikáját és CCD problémakört. A szobor az élelem-ellátási láncot jelképezi, az arany jelenléte az ékszerészetre és a méz jelentőségére utal.

Az eddigi egyik legnagyobb 3D nyomtatott szobrot a londoni Collect Open 2015 kiállításon mutatták be, majd ették meg el az utolsó napon.

Szeretjük az animált karaktereket, vonzódunk a robotokhoz, mindkettőben komoly jövőt látunk. A Disney Kutatólaboratórium egyik csoportja úgyszintén, ráadásul nem külön-külön, hanem a két technológiát közös nevezőre igyekeznek valami egészen különlegeset létrehozni.

Digitális tervezéssel, 3D nyomtatással és fejlett elektronikai eljárásokkal alkottak animált karakterek alapján robotot. Nem törekednek a tökélyre, egyszerűen csak jellegzetes tulajdonságaikat, például tipikus mozgásukat megtartva akarnak élőbbé varázsolni kedvelt figurákat.

Egyelőre sikerrel jártak, a kétlábú robot úgy lépeget, sétál, hogy közben nem esik össze, eljut A pontból B pontba. Gyorsaságán és a lábán viszont még bőven akad finomítanivaló.

A kétlábú robotot más szerkezetek is követik majd.

A 3D nyomtatás építészeti alkalmazása a technológia előtt álló legnagyobb kihívások egyike. Printeltek már házakat, folyamatosan érkeznek hírek tervekről és projektekről, a méret és a nyomtatóanyag azonban egy ideig biztos komoly problémát jelent, mert például desktop gépen aligha állunk neki egy épületnek.

Két amerikai tervező viszont gondolt egy merészet, és kitalálták, hogy moduláris ABS, azaz nyomtatott műanyag-részekből otthon összerakható egy ház. Nem gigantikus betonprinterrel dolgoznak, hanem a desktopoknál ugyan bőven nagyobb, de nem óriási, 1x1x1 méter munkaterületű Euclid gépen.

Zachary Schoch és Eugene Lee egyelőre a prototípus-készítés fázisnál tartanak, három részből álló 3 méteres falat hoztak létre nagyon masszív ABS nyomtatószálból. A nyomtatás 18 órát vett igénybe. Munkájukat a kaliforniai Burbank-ben rendezett 3D PrinterWorld 2015-ön állították ki.

A könnyen szállítható moduláris részek egyszerűen összeilleszthetők, a két alkotó tíz perc alatt végezte el a munkának ezt a részét. Különlegességük, hogy bármelyikből lehet padló, fal vagy tetőzet.

Zachary szerint az általuk használt ABS azért jó, mert a modulokba közvetlenül beleintegrálhatók mechanikus rendszerek, csővezetékek, szellőzők. Vízálló is, az üregek pedig tömítőanyagokkal tölthetők ki.

A korábbi londoni 3DP rendezvényekhez hasonlóan, Christopher Barnatt a 25 Things You Need to Know about the Future és a 3D Printing: the Next Industrial Revolution szerzője ezúttal is – az alábbi – videó formájában számol be a május 21. és 23. közötti London 2015 3D Printshow-ról.

A legendás francia divatház virtuálisvalóság-sisakot fejlesztett és nyomtatott. A Dior Szem nevű eszköz rendeltetése, hogy a bemutatókat, hangulatukat elvigye az érdeklődők nappalijába, és anélkül nyerjünk betekintést a színfalak mögötti világba, hogy a modelleket megzavarnánk munkájukban.

A fejlesztést a fogyasztó és a cég, a cég termékei közötti hatékonyabb interakcióval magyarázzák, hogy még jobban megismerhessük parfümjeiket, ruháikat, ékszereiket stb. A megváltozott vásárlói szokások, a márkához való – például a backstage hangulatának átélésével az eddiginél is erősebb – érzelmi kötődés szintén szerepet játszottak a „szem” létrehozásában.

Az eszköz ugyan nem lesz versenytársa az Oculus Riftnek, képminősége viszont versengés nélkül is kifejezetten jó. 

Speciális divatbemutatót rendeztek az egyik legjobb kínai felsőoktatási intézmény, a Nanjing Művészeti Egyetem mintegy 2100 designt tanuló diákjának munkáiból. A „Felderíteni a titkot” című show-n kizárólag 3D nyomtatással készült ruhákat és kiegészítőket mutattak be.

A show-ra 42 diák 150 printelt darabját válogatták be, nagyon változatos, köztük futurisztikus vagy kifejezetten bizarr alkotásokat is: egész ruhákat, vállpántokat, kalapféléket stb. stb. Egyesek történelmi témákat és sztorikat dolgoztak fel, például egyiptomi vagy a kínai opera motívumait szőttek műveikbe, vagy a „szerv nélküli test” – még inkább a test környezetfüggő „kiterjesztése – témájával játszadoztak el gázmaszk, páncél és egyéb védőöltözék formájában.

Több darabot nem túl praktikus hordani, de a bemutató nem is erről, hanem a 3D nyomtatás divaton belüli lehetőségeiről szólt. Mire tömegek fogják viselni őket, addigra úgyis megtalálják az ideális anyagot hozzájuk.

Szinte hetente hallunk, olvasunk arról, hogy műkezet nyomtattak valahol. A technológia egyik legelterjedtebb alkalmazási területéről van szó, ráadásul a printelt darabok olcsóbbak és méretezhetőbbek, könnyebben személyre szabhatók, mint a hagyományosak. Úgy tűnik, a minőségük is egyre jobb.

A kolumbiai Cocreat3D designstúdió egészen különleges tervekkel állt elő: műkarjaik nemcsak funkcionálisak, hanem eredeti, művészi kivitelezésűek is. A tervezők szerint többek mechanikus szerkezeteknél, forma és funkció tökéletesen kiegészítik egymást.

Egyelőre a kezdeti fázisnál tartanak, és csak egyetlen modellt, a „Galaktikust” nyomtatták ki; PLA-t használtak hozzá. A következő hónapokban a prototípusokból viszont valóság lesz, a megrendelők többféle szín és anyag közül választhatnak. Akár fém és fa is bedolgozható egy-egy modellbe.

Bizarrul hangozhat divatról beszélni műkezekkel kapcsolatban, de a Cocreat3D művészei valami ilyesmire törekednek… 

Tajvan évek óta mindent megtesz azért, hogy a 3DP innováció meghatározó helyszíneinek egyikeként tartsák számon. A helyi Ipartechnológiai Kutatóintézet (ITRI) legújabb bemutatója szintén ezt a törekvést támasztja alá – az egyre jelentősebb ékszernyomtatásra összpontosítva, több ipari partnerrel közösen fejlesztették az AM100/AM250-et, a sziget első fémprinterét.

Az esemény résztvevői modelleken csodálhatták meg a gépen nyomtatott ékszereket, az Additív Gyártás és Lézeralkalmazás részleg vezetője, Hong Ji-Bin pedig a hagyományos ékszer-előállítási módszereknél kétszer gyorsabb printer sebességét méltatta.

A 100x100x100 milliméter munkaterületű AM100/AM250 fejlesztésében részt vett cégek a termékgyártásban és nyomtatóanyagok kidolgozásában is közreműködnek a jövőben. A gép többféle technológiával és anyaggal, például rozsdamentes acéllal, titánötvözettel, kobalt-króm ötvözettel dolgozik. 325 ezer dollárba kerül, ami feleannyi összeg, mint a nemzetközi piacon beszerezhető hasonló gépek ára.

Az ITRI szerint a printer orvosi, kulturális és más alkalmazásokra is használható, de elsődleges rendeltetése mindenképpen az ékszernyomtatás.

Az additív gyártás legizgalmasabb területei közé tartozó építőipar a megszokott desktop printereknél sokkal nagyobb gépek egyik kísérleti terepe. Házakat nyomtatni elvileg nem túl bonyolult, viszont rengeteg munka kell még ahhoz, hogy a 3DP nagyobb szerkezetek teljesen megbízható előállítási módszerévé váljon.

Három spanyol cég pontosan ezzel a céllal alapította meg a Con3D konzorciumot. Május elején tartottak egy prezentációt is, „3D nyomtatással kivitelezett automatizált szerkezetek és gyártási folyamatok fejlesztése az építőiparban” címmel. Különféle témák megvitatása közben bemutattak egy nagyobb szerkezetek előállítására alkalmas, robotkarból álló printert. A többféle anyaggal (hagyományos és speciális betonnal, habarccsal stb.) dolgozó gép komoly lépés lehet a költséghatékonyabb és biztonságosabb épületnyomtatás felé.

A gép életnagyságú kanapét printelt a rendezvényre. Különlegessége, hogy speciális betonból készült, ám még különlegesebb, hogy a jelenlévők szerint meglepően kényelmesnek bizonyult. A várható alkalmazások persze sokkal komplexebbek lesznek, és a robot sincs még kész, az első demonstráció azonban felkeltette a szakmai érdeklődést.