FREEDEE BLOG

Vlagyimir Putyin orosz elnökről köztudott, hogy nem egy humorzsák, és mint általában a humort nélkülöző személyekről, róla is számtalan mém, gúnyrajz stb. kering online. Egyikből-másikból szórakoztató tárgy is készül, mind gyakrabban 3D nyomtatással.

Hasonlóval próbálkozott a Thingiverse-felhasználó Nate Birchard is: iskolai projekten dolgozva talált egy sebesült Terminátor-modellt, amelyet korábban látott Putyin-torzóval mixelt egybe a Meshmixer szoftverrel. A két modellt összeillesztve, Blender programmal dolgozta ki a sebeket, végül egyetlen 3D tárggyá gyúrta az egészet.

Eredetileg otthoni dísztárgynak akarta csak, számítógépei, 3D printere és robotika munkaállomása fölé helyezte, az ABS-ből nyomtatott különös cyborgszobor onnan figyelhette Nate tevékenységét. Iskolatársai azonban meggyőzték, hogy a valóban egyedi darabot kár elzárni a világtól, közkinccsé kell tenni.

Jó hír az érdeklődőknek, hogy a sebesült Putyinátor fájljai letölthetők a Thingiverse-ről.

A kínai Jiaodu Technology startup különleges eszközt, 3D lábszkennert mutatott be. A gép nem laboratóriumi körülmények között, hanem boltban is három másodperc alatt leszkenneli a cipős lábat.

A szkennelés után a vásárló kiválasztja a neki tetsző stílust, majd jön a személyre szabás és a nyomtatás, végül a szállítás. Jelenleg tíz cipő közül lehet eldönteni, hogy melyik tetszik, de a vállalat ígéri: hamarosan bővülni fog a repertoár.

A bővülésre azért is tehettek ígéretet, mert több cipőgyártóval kötöttek együttműködési szerződést.

Egyre változatosabb formájú, méretű és rendeltetésű művégtagokat nyomtatnak világszerte. Az egyik teljesen mechanikus, a másikat bionikus szenzorok működtetik, és így tovább. Agyhullámok viszont egyiket sem, legalábbis eddig nem. A 19 éves coloradói Easton LaChappelle Anthromod nevű karja viszont pont így funkcionál: szenzorai nem izomtevékenységeken, összehúzódásukon, hanem a felhasználó agyhullámain alapulnak.

A fejlesztő hosszú évek óta foglalkozik robotikával, és egyáltalán nem tartja bonyolult dolognak kezek fejlesztését. Nem bonyolult, hanem drága a technológia. Itt jön képbe a 3D nyomtatás, amellyel drasztikusan csökkenthetők a költségek.

Rendszere úgy működik, mint az izomérzékelők: elektromos jeleket olvas és alakít át szoftveresen olvasható információvá – mintázatokat észlel és követ, majd konvertál mozgássá. Arcmimikán alapuló markolási technikákat, mintákat változtat meg, az azokat irányító agyhullámokból következtet arra, hogy összezárjuk, tapsolásra nyitjuk a tenyerünket stb.

A művégtagot nagyon egyszerű vezeték nélküli headsettel működtetni. Egyik alanyuk például tíz percig tudta minden megerőltetés nélkül irányítani a robotkart. Nagyon hamar, minimális tanulással sajátította el a használatát. A kart mozgató algoritmusok különféle opciókkal rendelkeznek, így kisebb vagy nagyobb tömeg sem jelent különösebb problémát.

LaChappelle az ötödik prototípusnál tart, mindet nyomtatta, és mindegyiket más alkalmazásra szánja. Lesz köztük távirányított is, amely veszélyes vegyi anyagokat hivatott kezelni. A telerobotikus rendszerhez a kézmozgást követő kesztyűt kell viselni, a gyorsulásmérő a csuklót és a könyököt, egy IMU (inertial measurement unit, tehetetlenségi mérőegység) szenzor a vállat és a bicepszet monitorozza. Az Anthromod vezeték nélkül juttatja el az adatokat a robotkarhoz, amely aztán egy az egyben lemásolja a felhasználó megnyilvánulásait.

A 3DP egyébként nemcsak az alacsony árak miatt kulcsfontosságú, hanem azért is, mert a hagyományosabb módszereknél sokkal több a tervezési lehetőség: emberszerű, teljesen személyre szabott, változatos alkalmazásokban – főként (értelemszerűen moduláris részekből álló) művégtagokban – hasznosítható tárgyak hozhatók létre olcsón. A teljes rendszer gyártási költsége nem több 600 dollárnál, és mivel az összes terv nyílt forrású, szinte bármely célnak megfelelően módosítható is. LaChappelle platformot akar kidolgozni e lehetőség jobb kihasználására.

Sokféle hangszert – gitárt, hegedűt, fuvolát, dobot stb. – nyomtattak már, de csellót eddig még nem.

Jason Adams, a Dél-floridai Egyetem egykori diákja t9bbhónapos munka eredményeként printelt egyet, amit a legendás hangszer-készítő mesterre emlékezve Str3Dvarius-nak nevezett el.

Nem volt könnyű dolga, mert ugyan több hangszerről talált tervfájlt az interneten, csellóról viszont nem. Szeptemberben kezdett a tervezésbe, az első modellel december elejére lett kész.

A 17 részből álló jelenlegi változat 95 százalékát nyomtatta – a húrok kivételével lényegében mindent. A 8 napig tartó printeléshez ABS-t használt.

Az alábbi videón Adams a Hobbit egyik dalát játssza.

Annak ellenére, hogy a 3DP gyorsan terjed és egyre népszerűbb, nagyon fiatal technológiáról van szó, amit nem mindig értünk teljesen. Például viszonylag keveset foglalkoztak azzal a jelenséggel, hogy egy anyag fizikai tulajdonságai mennyire változnak meg nyomtatás közben, illetve mennyire mást „hoz ki belőle” az additív gyártás, mint a többi technológia.

Az amerikai hadsereg kutatási ügynöksége, a DARPA pénteken bejelentett Nyílt Gyártás programja ezeket a kérdéseket hivatott megválaszolni. A kiindulási pont nagyon egyszerű: ha pontosan értjük a 3DP anyagokra gyakorolt hatását, jobban kontroll alatt tartjuk az egész folyamatot, elkerüljük az esetleges kellemetlen meglepetéseket, előre tudjuk, mire számítsunk. Nő a technológia iránti bizalom, a program nyilvánvalóan ösztönzőleg hat innovációra, K+F-re. (3D nyomtatás mellett egyébként más új gyártóeljárásokkal is foglalkoznak.)

A DARPA három területre fókuszál: kettő a fémnyomtatásra (nikkelre és titánra), egy pedig kötőanyaggal készült kompozit szerkezetekre. Az első az „alacsony költségű gyors additív gyártás” (RLCAM, Rapid Low Cost Additive Manufacturing): közvetlen fém lézeres szinterezésnél jelzik előre nikkelalapú ötvözetporok várható teljesítményét, „viselkedését.” A második a DARPA titángyártási (tiFAB) eljárása, amelyben fizikai és adatalapú modelleket összekombinálva határozzák meg a nagymennyiségben gyártott szerkezetek (például repülőgép-szárnyak) minőségét befolyásoló paramétereket. A harmadik szintén precíz adattudományi metódus kidolgozását célozza.

A program keretében két létesítményt alapítottak, ahol bemutatókat és teszteket fognak tartani – a Penn Állami Egyetemen főként az additív folyamatokkal, a hadsereg kutatólaboratóriumában a kompozitokat képző anyagok összekapcsolódásával foglalkoznak.

A 2009-ben alapított bq tableteket, okostelefonokat, elektronikus könyvolvasókat és 3D nyomtatókat gyárt. A közel ezer személyt alkalmazó és évente 100 millió euró bevételt generáló cég jelszava: „segítünk az embereknek, hogy megértsék a technológiát; arra inspiráljuk őket, hogy használják és fejlesszék azt.”

A spanyolországi székhelyű multinacionális vállalat stratégiájában egyre fontosabb szerepet tölt be a 3D nyomtatás. Az innovációs és robotikai laboratóriumukhoz tartozó bqLabs a technológiát népszerűsítendő, Braq, egy printelhető sárkány fájljait tette közkinccsé. A sárkány 42 részből áll, a részeket belső gumiszalagok kapcsolják össze.

Az átlátszó anyagok, optikai termékek 3D printelésében úttörő szerepet játszó holland LUXeXcel egyrészt a korábbinál vékonyabb, 20 milliméteres darabok nyomtatását biztosító új anyagot jelentett be, másrészt közzétett egy érdekes felmérést.

Átlátszó anyagok nyomtatására alkalmas és használt technológiákat hasonlítottak össze. Valamennyi módszerrel 30x30x2 milliméteres mintát printeltek, és e minták optikai tulajdonságai, minősége képezte az összevetés alapját.

Nem meglepő módon a szakterületre speciálisan kidolgozott úgynevezett „printoptical” technológiát találták a legjobbnak.

A los angelesi Zazac Stúdió 38-39°C című animációs filmje komoly sikert ért el az alternatív filmesek talán legrangosabb rendezvényén, egy korábbi Sundance fesztiválon.

Jelenleg a titokzatos Szarvas virág (Deer Flower) címet viselő, 2016-ban bemutatásra kerülő rövid animációs opuson dolgoznak. A stop-motion eljárással (képkockánkénti beállítás és rögzítés, amelyet később mozgóképpé dolgoznak össze) készülő opus trailere már megtekinthető; ugyanaz a képi világ jellemzi, mint a stúdió eddigi munkáit.

Annyiban viszont különleges, hogy a karaktereket nyomtatták, aztán kézzel festett papírt ragasztottak a felületükre. A 3D nyomtatás más szempontból is praktikusnak bizonyult: felgyorsította a gyártási folyamatot, az alkotóknak több idejük maradt a film aprólékos kidolgozására.

Vajon milyen fegyverrel harcolt Brian Fantana az Anchorman 2 epikus bunyós jelenetében? – tette fel magának a kérdést Hannah Rose Mendoza, a 3dprint.com újságírója, majd a szerkesztőségben utánajártak, és kiderítették.

A fegyvert rugóként funkcionáló óvszer működtette. Nem egy, nem is kettő, hanem rögtön három!

A pisztoly tesztjéről a Free Open Source Software & Computer Aided Design (FOSSCAD) csoport tett fel videót a YouTube-ra. Velük vette fel a kapcsolatot a fegyverprintelés világában nem ismeretlen maker és tervező, James R. Patrick, a különös pisztoly ötletgazdája. A szerkentyű az ütőszeg és a rugórendszer kivételével teljes egészében 3D nyomtatással készült.

Patrick eredetileg gumiszalagot használt, a FOSSCAD csapata viszont poénból kitalálta, hogy a gumiszalag helyett óvszer is megteszi, és a teszteknél azzal helyettesítették.

A poétikus PM422 Songbird nevű pisztoly működött. 

A CD-k kora lejárt, CD-lejátszón is egyre kevesebbszer hallgatunk zenét, ráadásul 3D nyomtatás és fogyasztói elektronika egyelőre két külön világ, ígéretes próbálkozások ellenére is (egyelőre) kevés átfedéssel. A printelt kütyük többsége egy-két világítófelületből, huzalokból, vezetékekből és Arduinoból, valamint egy csomó robotból áll. Hiába népszerűek például a robotok, a nagy gyártók aligha mennek csődbe miattuk, igaz, nem is ez a cél.

Ezzel együtt dicséretes teljesítmény, hogy a négy brit fiatalból álló Botz&Us startup előállt a világ első nyomtatott CD-lejátszójával, ami hangminőségben állítólag felveszi a versenyt a nagy hangrendszerekkel. (A lenti videó alapján döntse el mindenki, hogy ez így van, vagy sem.)

A Botz&Us csapat az embert otthoni tevékenységében segítő olcsó nyomtatott eszközökben gondolkozik, év végén például be szeretnék mutatni fejlesztésben lévő társrobotjukat. Első kész munkájuk, a CD-lejátszó szintén az otthoni kényelmet szolgálja. Tervezője, Andrei zenerajongó, több mint egy évtizede épít hangfalakat, egyik barátja pedig szintén régóta dolgozik olcsó audió készleteken (erősítő, hangerőszabályzó, CD-lejátszó stb.). Az 500 font alatti készletekből összeállítható eszközök minősége – Andrei szerint – van olyan jó, mint az 1500-2000 fontos rendszereké. Mindeközben egy Makergear M2 gép jóvoltából megismerkedett és kísérletezni kezdett a 3D nyomtatótechnológiával, és a két terület integrálása törvényszerűen merült fel bennük. Logikusnak tűnt, hogy működő CD-lejátszó tervezése és nyomtatása lesz a következő lépés.

A tervet Solidworks és Simplify szoftverekkel készítette, a printeléshez ABS-t használtak. Szerencséjükre olyan sikeresen megbuheráltak egy fúvókát, hogy 32 óra helyett mindössze hat órát vett igénybe a nyomtatás. Az elektronika kivételével az összes részt, a mechanikusokat is printelték.