FREEDEE BLOG

Az anyagok tulajdonságai és felhasználási módjuk bizonyos mértékben korlátozzák az építőiparban lévő potenciált. 3D nyomtatótechnikákkal azonban jelentősen bővülhetnek a lehetőségek.

Köztudott, hogy az eddigi legnagyobb printereket erre a területre fejlesztették. Egy brit, holland és amerikai kutatók és egyetemisták által kidolgozott módszerrel egyedi beton-kompozit szinte azonnal építhető. A gépek és az új anyag korábban kivitelezhetetlen szerkezetek megvalósítását is lehetővé teszik.

Elsőre a nyomtatott épületek szerkezeti integritása és masszívsága vethet fel kérdéseket. Kétségtelenül üregesek, viszont a részletes és organikus generatív tervezés ellensúlyozza a hiányosságokat, sőt, az áram- és vízvezetékekhez stb. használható, azaz nélkülözhetetlen üregeket már a tervrajzban fel lehet tüntetni. Nyomtatással ezek a tervek gyorsabban, könnyebben és kevesebb anyagveszteséggel, összességében költséghatékonyan valósíthatók meg.

Néhány építőipari cég, például a kínai Winsun él már a 3D nyomtatótechnológia adta lehetőségekkel. Elmondásuk alapján egy 9,5x40x6 méteres ház nem egész egy nap alatt 5 ezer dollárért felépíthető. Az egyedi összetevőket a cég műhelyeiben készítik el, teherautók szállítják az építkezés helyszínére, ahol acél és más anyagok felhasználásával összeszerelik őket. A Winsun nemrég készült el első nagyobb villájával, és a jövőben még méretesebb házakat akar nyomtatni.

A printerek mérete egyelőre hátráltatja az épületnyomtatás gyors elterjedését, szakértők szerint viszont nem sokáig, és előbb-utóbb a helyszínen is kivitelezhető lesz minden, természetesen még nagyobb gépekkel, és sokkal kevesebb segédanyag kell majd hozzájuk.

A videojáték-konzolok és grafikák egyre kifinomultabbá válnak, és úgy tűnik, e folyamattal párhuzamosan nő a kézi konzolok népszerűsége is.

Egyik oldalról a Pong, Donkey Kong és társaik iránti nosztalgia, másikról a csináld magad szellemiséget és az egész maker-kulturát inspiráló miniatűr Raspberry Pi elterjedése lehet a magyarázata, hogy az utóbbi időben több retro kézi konzolt fejlesztettek. Az eredeti Pi méretének fele, a Pi Zero tovább bővítette a lehetőségeket – még kisebb és könnyebb konzolok jelennek meg a maker-műhelyekben.

Egyikük, a párizsi Alister Savage Pirakeetje szintén nagyon pici darab.

Savage eleve úgy tervezte, hogy egyszerű gépeken lehessen nyomtatni. Az Adafrut Pocket PiGRRL-jére emlékeztető, de annál kisebb konzol elektronikus kiegészítői könnyen beszerezhetők, valamivel több mint 100 dollárba kerülnek. Nyomtatáshoz, szereléshez a Thingiverse-en találunk használati útmutatást.

A Łódžhoz közeli Legnicában élő Łatka cicust szörnyű baleset érte tavaly ősszel: mindkét hátsó lábfejét szétszúzta egy ismeretlen támadó. Valahogy mégis hazatért, elvitték a helyi állatorvoshoz, de a sérült testrészeket sajnos amputálni kellett.

Dariusz Niedzielski wroclawi állatorvos azonban a segítségükre sietett: MRI és CAT szkent készített a magyarul Foltra fordítható nevű állatról, amelyeket elküldött a Łódži Technopark Állatorvosi Implantátumok Laboratóriumába.

A labor személyre szabott implantátumokkal, művégtagokkal foglalkozó kutatói eldöntötték, hogy 3D nyomtatás a megoldás. Prototípusokat készítettek, és az egyik tökéletesen passzolt a cica sokkal súlyosabban sérült jobb hátsó lábához. Egy közeli gyárban, titánból készítették el a végleges változatot.

A Lengyelországban első ilyen jellegű operációra múlt csütörtökön került sor.

Milyenek lesznek 2026, 2036 és 2066 autói? Ultrabiztonságosak, önvezetők, nyomtatottak?

Valószínűleg mindhárom és valószínűleg más is. A valamikor a második negyedévben piacra kerülő első printelt autó mögött álló Local Motors (LM) és a Siemens mindenesetre nem bízza a véletlenre a jövőt – a 2011 óta együttműködő két cég új partnerségben állapodott meg. Az LM eddig is használta a Siemens SolidEdge szoftverét, de most már az NX-et és a Fibersim portfoliót is fogja, és az LM Labs programjában való együttműködést is tervezik. A laborok lényegében cégek által szponzorált hacker- és makerterek, ahol a közösség tagjai saját és LM-projekteken is dolgozhatnak a közlekedés jövőjén vagy bármilyen más innovatív ötleten.

A Siemens a „digitális ikrek” dolgok internete-technológiával (IoT) szintén hozzájárul az együttműködéshez: a megoldással fizikai autók vagy más járművek valósidejű teljesítményadatokat juttatnak el a gyártó által létrehozott digitális másukhoz. Ez azt jelenti, hogy mérnökök virtuális világokban tesztelhetnek termékeket, felgyorsul a prototípuskészítési folyamat. Az LM digitális tervező és 3DP technológiáival tervezés és gyártás közti idő csökkenthető le, könnyebb lesz a tervezés és az újratervezés, kevesebb gyártóberendezésre stb. lesz szükség.

A két cég együttműködése, eszköztáruk közös hasznosítása, más high tech megoldásokkal (IoT, bigdata-analitika, MI, VR srb.) való összekapcsolása valóban jelentős mértékben felgyorsíthatja a nyomtatott autók fejlesztését és értékesítését.

A divatot építészettel, 3D nyomtatást hagyományos cipésztechnikákkal kombináló Silvia Fado a printelésre, CNC-marásra és lézervágásra egyaránt alkalmas ZMorph 2.0 S géppel dolgozik meghökkentő kreációin.

Kinetikus nyomok kollekciójában a lábbeli bőrből készült relatíve tradicionális felső részéhez ipari rugókkal és pneumatikus szerkezetekkel kiegészített nyomtatott talpalapot társított. Szénszálas (Carbonalise) cipői szintén erősen stilizáltak, futurisztikus hangulatúak. A változó színű fényeket kibocsátó Szabadságsugár készítésekor a new yorki Szabadság torony ihlette meg.

Lábbelijeihez változatos, de erős és tartós nyomtatóanyagokat, a tevékenységét szponzoráló ColorFabb termékeit használja. A jövőben is tesztelni fogja a cég nyomtatószálait, és tervei szerint gyakrabban él a CNC-marás és a lézervágás lehetőségeivel.

Fado cipői egyelőre inkább izgalmas kísérletek, magukkal ragadó konceptuális munkák. Hordani viszont aligha lehet őket.

Az ottawai 3Dprintler 3D nyomtatószolgáltatásokra és forrásokra specializált keresőmotorja a 3DP cégekkel rajta keresztül összekapcsolt fogyasztónak segít megtalálni a legkedvezőbb árakat és nyomtatási lehetőségeket.

A startup szinte hetente bővíti keresőmotorja funkcióit, vagy áll elő új alkalmazással. A legújabb egy 3DP chatbot, „egy portás-stílusú szolgáltatás” üzenetküldő alkalmazásokhoz, lényegében a kereső- és összehasonlító rendszer zsebre tervezett MI-változata. Jelenleg a Slack-en és a Telegramon érhető el, hamarosan Kik és sms-üzenetküldéshez is lehet majd használni. A Facebook és Skype jóváhagyására még várnak, de nyilván nem kell sokáig.

Könnyű rátalálni, az üzenetküldő appban rá kall a „3Dprintler botra” keresni, aztán elkezdődik az interakció: elküldjük neki a nyomtatásra szánt fájlt, ő pedig megtalálja az optimális opciót.

CAD-fájlokat 62 formátumra konvertál, és a következő bővítésekre sem kell sokat várnunk: CAD-fájlok javítása és nyomtatásra kész állapotba hozása, felhőalapú fájltárolás, B2C és B2B változat, hangvezérlés, integráció az IBM Watsonjával.

Úgy tűnik, nagyon hasznos app lesz belőle.

A massachusettsi 3DTie nem árul zsákbamacskát, helyette moduláris, személyre szabható nyomtatott műanyag-nyakkendőket kínál ügyfeleinek. Sok printelt ruhával és kiegészítővel ellentétben ezek az egyedi nyakravalók valóban hordhatók, állítólag kényelmesek is. Kifejezőek is – úgy alakíthatók, hogy megmutassák viselőjük személyiségét, legalábbis valamit belőle.

A férfiöltönyök ugyan változatosak, de legalább annyira sablonosok is. Nyakkendőknél nagyobb a választási lehetőség: vastag vagy vékony, selyem vagy tweed, bármilyen szín stb.

Boris Rabinovich szoftvermérnök két éve kezdett nyakkendőket tervezni, de a szabványos gyártással cseppet sem volt elégedett, és úgy érezte, hogy terveihez más eljárás, 3D nyomtatás kell. A PTC Creo 3D CAD-programmal dolgozta ki aprólékos, száznál több pici csempéből összeálló darabjait.

A printeléshez Ultimaker 3D nyomtatót használt, a gép mindegyik nyakkendőt hat könnyen összeilleszthető darabban nyomtatta ki. Nem gyűrődnek, összehajtogathatók, kényelmesen igazíthatók a nyakhoz.

Rabinovich az elején azt hitte melléfogott, és terméke eladhatatlan lesz. Aztán addig tökéletesítette, hogy webshopot is nyitott, munkáját divatbemutatók és 3DP rendezvények közönsége is megcsodálhatta.

A Mad Max sokakat inspirált, köztük a barcelonai David Martínezt és Matías Parraguést, a 28 milliméteres posztapokaliptikus Thunder Chrome táblásjáték két kitalálóját is.

A 3D nyomtatásra tervezett játék látványa valóban a világvége utáni időket idézi.

„Azt akarjuk, hogy a modellt könnyen ki lehessen nyomtatni és összeszerelni. Ehhez kell a támogatás. Azért szeretnénk bővíteni a modellek körét, hogy a pusztulás földjén felépítsük a lehető legvadabb posztapokaliptikus várost” – írják Kickstarter-kampányukhoz.

A játékhoz térképet, hullákat és más elemeket is mellékelnek. Moduláris, azaz az elemek, omladozó épületek és falak stb. tetszés szerint rendezhetők, összeilleszthetők, szétszedhetők. Világvége ide, világvége oda, a látványnál azért valósághűségre törekednek. Már amennyire valósághű a posztapokaliptikus közeg: van benne műhely, elhagyatott színház, olajfúró torony és a Mad Max Igazság csarnoka is, a Thunderdome minden őrületével együtt: harccal, gyilokkal, kannibalizmussal stb.

Amióta a palmürai műkincseket az ISIS megsemmisítette, a diadalív a terrorizmus elleni világméretű harc egyik jelképévé vált.

Bel templomának lerombolását követően az Oxford, a Harvard és a Jövő múzeumának közös projektje, a Digitális Régészeti Intézet (IDA) a romokat méretarányosan kinyomtatta. A nyomatokhoz faragott egyiptomi márványt használtak.

A diadalívet a londoni Trafalgar téren állították ki, és mielőtt Palmürába, az eredeti mellé kerülne, New Yorkban és Dubaiban szintén bemutatják.

Divattervezők körében népszerű a 3D nyomtatás, sokuk kísérletezik vele. Ennek ellenére nagyon kevés a bármikor viselhető, kényelmes printelt ruha. Elsősorban szelektív lézeres szinterezést használnak, hozzájuk mert legrészletesebben ezzel a technológiával dolgozhatók ki felületek. Csakhogy még részletgazdagabb kidolgozás kellene!

A brit Loughborough Egyetem és a textília- és ruhagyártó Yeh Csoport közös kutatásban, a 3D Divat projekt keretében vizsgálja, hogyan lehetne valóban hordozható és könnyű darabokat egyetlen gyártási műveletben megmunkálatlan nyersanyagokból – műanyagokból – előállítani. Hatékony 3D nyomtatási folyamatot akarnak a közvetlen „polimerből ruha” koncepcióra kidolgozni.

A kutatók konklúziója: 3DP-vel gyorsabb az innováció, személyre szabott a végtermék, nincsenek mértani korlátok, és szinte semmi hulladék nem termelődik, nincs levegőszennyeződés (éles ellentétben például a mai kínai textil- és ruhaiparral). A technológia forradalmasíthatja a divatot, hamarosan 24 óra alatt elkészülhet egy teljes ruha.

Most már csak az a kérdés, hogy mikor az a „hamarosan.”