FREEDEE BLOG

A hagyományos, 2D nyomtatás meghatározó nagyvállalata, a HP (Hewlett-Packard) nem siette el színrelépését a 3DP világában. Aztán megjelent, forradalmasította a technológiát, és értelemszerűen ma már a megkerülhetetlen szereplők közé tartozik.

Ezen a területen szinte minden fejlesztésük a hagyományos módszerekkel kivitelezhetetlen objektumokat (is) előállító korszakos Multi Jet Fusion megoldásuk köré épül.

A vállalat több nagy céggel lépett már partnerkapcsolatba (Nike, Siemens, Evonik, BMW, Deloitte), és a lista nemrég a Guangdong Lanwan Intelligence Technologyval bővült, a Guangzhou-, azaz Kanton-székhelyű délkelet-kínai tartomány Foshan külső övezetének számító Dali városában ugyanis június 16-án gyártásra alkalmas 3DP központot nyitottak. A létesítmény neve: Lanwan Intelligence – HP Multi Jet Fusion Technology Tömegtermelési Központ.

Kína a világ elsőszámú gyártópiaca, Dali pedig a tartomány kitüntetett jelentőségű gyártócsomópontja. Az Ázsia-csendes óceáni térség 3D nyomtatásra és gyártásra specializálódott legnagyobb HP létesítményében tíz Multi Jet Fusion rendszer dolgozik, kizárólag a cég technológiáját használják, termelésre kész alkalmazásokat dolgoznak ki nagy autóipari és más fogyasztóik számára.

A nyitóünnepségen az ország és a tartomány kormányképviselői mellett az üzleti és a felsőoktatási élet is jelen volt. A HP, a Lanwan, a Foshan Intézet és a Nanhai Guangdong Műszaki Egyetem a 3D nyomtatótechnológia dél-kínai elterjedését promótáló memorandumot írt alá.

„Minden az alkalmazásokkal kezdődik, és a digitális gyártás újítói a HP Multi Jet Fusion gépein előállított ipari szintű, több iparágban hasznosítható termékeikkel a12 trillió dolláros gyártószektor átalakulásának vezéralakjai. A HP mindent megtesz globális partnereinek növekedéséért” – jelentette ki érthető elégedettséggel a HP 3D nyomtatással foglalkozó részlegének elnöke, Stephen Nigro.

A kínai partner szintén elégedett.

„Az analógról a digitális gyártásra történő átállással a következő években exponenciálisan növekedni fog a nagyszériás termelésre alkalmas nyomtatott alkatrészek iránti igény” – nyilatkozta Luo Jun a Lanwan igazgatója, aki a Kínai 3DP Technológiai Ipari Szövetség ügyvezető elnöke is egyben.

Az ötéves „Önjavító Városok” program részeként égen-földön tevékeny robotokat fejlesztenek az angol Leeds Egyetemen. A projektben három másik angol felsőoktatási intézmény szintén részt vesz: a University College London (UCL), a Southampton és a Birmingham egyetemek.

Most tartanak a program felénél.

A 4,2 millió fontba kerülő projekt rendeltetése, hogy a gépek segítsenek utak karbantartásában, gödröket és repedéseket tömjenek be, például kátránnyal. Légi tevékenységükkel gondosan tanulmányozzák az út helyzetét, pontosan azonosítják a károkat.

A tesztekre Yorkshire útjain kerül majd sor.

„Elképzelésünk, hogy lássuk, amikor kis repedések, törések keletkeznek. Drón repül felettük és észreveszi a problémát, egy másik pedig leszáll és elvégzi a javítást” – magyarázza Mark Miodowink, az UCL tanára.

Mivel az országban rengeteg a javítanivaló út, a jelenlegi éves karbantartási költség meghaladja a 10 millió fontot. Leeds városi önkormányzata ezért kapcsolódott be az egyetemi programba, és anyagilag is támogatja az infrastruktúra hosszútávú fenntartását célzó kreatív kezdeményezéseket.

A projektet irányító Phil Purnell azt szeretné, ha Leeds lenne a világ első városa, ahol az utakon végzett munkálatok szinte egyáltalán nem akadályozzák a közlekedést.

A „robotfixálóknak” ember nélküli földi járművek (unmanned ground vehicles, UGV) segítenek, folyamatosan figyelik majd a várost, és korai stádiumban azonosítják a károkat. Az UGV által gyűjtött információkat eljuttatják a robotoknak, 3D nyomtatásra alkalmas másik UGV-knek, azok pedig pontosan feltöltik a lyukakat. Fejlesztőik elképzelése, hogy a gépek éjszaka dolgoznak, és elkerüljék a csúcsforgalmat, mert így zavarják legkevésbé a közlekedést.

A károk korai stádiumban történő kijavításával a dugókat és az ideiglenes útlezárások miatti egyéb problémákat, valamint a manuális emberi munka költségeit szintén minimalizálnák.

A légi drónokat más célokra is felhasználhatják: tetőket javíthatnának, és nehezen megközelíthető terepeken szintén végeznének munkát.

A francia Fives and Michelin ipari csoport additív gyártással foglalkozó ága, az AddUp felvásárolta a közvetlen energialerakással (directed energy deposition, DED) működő gépeket gyártó strasbourgi BeAM-et.

A BeAM Machines néven is ismert vállalatot 2012-ben alapították, a strasbourgi székház mellett az amerikai Cincinnatiban és Szingapúrban is van irodájuk. A DED technológia élharcosaként ők fejlesztették a Modulo és Magic ipari fémprintereket. Az első Magic 2016-os, nemrég mutatták be az öttengelyes folytatás Magic 2.0-t.

A BeAM technológiája elsősorban karbantartási, javítási és felújítási műveleteknél hasznos. Ügyfelei között a légjármű-ipar olyan szereplőivel találkozunk, mint például a Safran, de a Fives Fives Machining Systems leányvállalata eddig szintén a partnerük volt.

Az AddUp 2015-ben Fives-Michelin Additive Solutions néven „látta meg a napvilágot”, 2016-ban változtatták meg a nevét, de AddUp Solutionsként is emlegetik. Úgynevezett „one-stop-shop” („mindent egy helyen”) szerkezetben kínálja ipari 3DP megoldásait – konzultációt, tréningeket, rendszereket, például a FormUp többlézeres olvasztógépet, a mindenféle egészségügyi és munkavédelmi szempontoknak maximálisan megfelelő FlexCare rendszert.

Az akvizíció részletei egyelőre nem nyilvánosak, a BeAM sajtóközleményében annyi áll, hogy az AddUp 100 százalékban tulajdonos.

Bizakodnak, hogy a felvásárlással az AddUp és a BeAM különleges szerepet tölthet be a 3D fémnyomtatás piacán, és klienseiknek az eddiginél is szélesebb választékot kínálnak majd. Az AddUp tovább erősítheti franciaországi vezető pozícióját a fémalapú additív gyártásban; most már száznál több mérnök fog a vállalatnál dolgozni az új megoldásokon.

Az AddUp portfoliója mostantól a BeAM DED technológiájú gépeivel bővül, ami egyben azt is jelenti, hogy a fémalapú additív gyártópiac jelentős szegmensét lefedik.

„Az AddUp és részvényesei, a Fives and Michelin megjelenése lehetővé teszi a BeAM további fejlesztéseit, ipari szakértelmük és bőséges erőforrásaik komoly hasznunkra válnak” – nyilatkozta Vincent Gillet, a BeAM ügyvezető igazgatója.

A holland Brightlands Anyagközpont több felsőoktatási és ipari szereplővel állt össze, hogy négyéves projekt keretében új polimereket dolgozzanak ki szelektív lézeres szinterezéshez (3DP), 4D nyomtatáshoz és biogyártáshoz.

A Virginia Techen többanyagos (multimaterial) programozható gyártóeljárást dolgoztak ki mikroméretű 3D nyomtatáshoz. A folyamat műgyanta-összekeverésből, integrált műgyanta kiszolgálásból és robotrendszer által végzett anyagtisztításból áll. Azért nagyon hasznos, mert printelés közben úgy váltogathatjuk az anyagokat, hogy tulajdonságaik nem kereszteződnek egymással.  

A Purdue Egyetem Zucrow Laboratóriumának, a világ legnagyobb felsőoktatási hajtómű-laborjának kutatói rendkívül ragadós, nyúlós anyagok 3D nyomtatását biztosító folyamatot dolgoztak ki. Az eljárással agyag vagy cookie tömörségű, nagyon pontos nyomatok készíthetők. A fejlesztés egyedi igény szerinti kerámiákat, masszív rakétákat, biomedikális implantátumokat, gyógyszereket, élelmiszereket eredményezhet.

A Szingapúri Technológia és Design Egyetemen (SUTD) bemutatták, hogyan nyomtathatók cellulózból nagyméretű tárgyak. Az eljárást a petespórás gombák kismennyiségű kitin cellulózrostok közé történő behatolásával megvalósuló szaporodásáról mintázták.

A Dubai-illetőségű Immensa Technology Labs 3DP vállalat az Emírségek első szabadalmi oltalmát kérte sajátfejlesztésű módszerére, amellyel építőipari öntőformák printelhetők. A folyamathoz több nyomtatóeljárást kombinálnak egybe, az újrahasznosítható, tehát környezetbarát és a hagyományosaknál olcsóbban előállítható formákkal összetett beton-, cement- és gipszszerkezetek készíthetők.

A Washingtoni Állami Egyetem egyik kutatócsoportja 3D nyomtatással egylépéses munkafolyamatban készített el kétféle anyagból álló szerkezeteket. 3D nyomtatásnál eddig egyszerre általában csak egy anyagot használtak, az új megoldással gyártási folyamatok rövidíthetők le.

A 3D szoftverfejlesztő és szolgáltató belga Materialise bejelentette, hogy hibrid partnerségre lépett a HCL Technologies globális IT-szolgáltatóval. A szubsztraktív és az additív gyártást, CNC-t és 3D nyomtatást hozzák közös nevezőre, és platformot alakítanak ki kiváló minőségű fémrészek egészségügyi, autóipari, légjármű-ipari, fogyasztói, művészeti stb. alkalmazásaihoz.     

A nemzetközi mérnöki szabványokkal foglalkozó SAE International az amerikai Szövetségi Légügyi Hatóság által is támogatott négy új szabványt dolgozott ki az LPBF (laser powder bed fusion) technológiára vonatkozóan. A kapcsolódó dokumentumok elsősorban fémnyomtatással készült, légi járműveknél és az űrhajózásban használt alkatrészekre vonatkoznak.

Az ausztráliai Newcastle Egyetemen fejlesztett közel egyméteres autonóm robotok alkotta csapat, a NUbots hamarosan a melbourne-i RoboCup robotfoci versenyen fog szerepelni. Mindegyik gép 3D nyomtatással készült.

A brit Liberty Games különleges csocsóval emlékezett meg Donald Trump és Kim Jong-Un szingapúri találkozójáról: a Nukleáris Futball összes játékosa a két vezető nyomtatott figurája. A cég emellett mindkettejüket meg is hívta közös csocsózásra.

Az elmúlt években a 3D nyomtatóipar több projektje igyekezett a technológiát alkalmasabbá tenni a szériagyártásra, újabb opciókkal bővíteni a tömegtermelést. A Formlabs, a 3D Systems, a Voodoo Manufacturing egyes rendszerei, megoldásai kifejezetten ezt a szegmenst veszik célba. (A Formlabs termékeit Magyarországon a FreeDee forgalmazza.)

Sok fejlesztő vonta le a következtetést, hogy tervezőknek, mérnököknek több idejük marad a valóban alkotótevékenységre, ha a kevésbé kreatív, rutinszerű feladatokat, például az utómunkálatokat robotok végzik el.

Az amerikai Sandia Nemzeti Laboratórium is ezt a koncepciót képviseli.

„Péntek délután azt mondom a printernek, hogy ezt a részt tízféle formában nyomtassa ki, aztán mindegyiket tesztelje le. Hétfőn reggel visszamegyek, és a rendszer megmondja, melyik volt a legjobb. Hadd csinálja meg a robot az összes logisztikai feladatot, és a valóban fontos tervezői döntések kivételével, az ember kimarad belőlük” – magyarázza Brad Boyce, a labor anyagtudósa.    

A labor Alinstante (spanyolul „egy pillanat alatt”) robotja nevével mindent elmond magáról, rendeltetéséről. A 3D nyomtatással készült részek tesztelésére fejlesztett gép a minősítési folyamatot hivatott felgyorsítani.

A moduláris munkasejtnek kitalált robot sokoldalú, skálázható, minimális emberi beavatkozással elvileg időtlen időkig működik.

Alinstante a negyedik ipari forradalom, az automatizáció jelenének jellegzetes terméke.

A mostani egység hat falból áll, mindegyik egy-egy potenciális munkaállomásnak felel meg. A falak hatszög alakban rendeződnek el a központi robotkar körül. A gép jelenleg három munkaállomást képes kiszolgálni.

Inputként a kar megragadja a nyomatot tartalmazó tálat, majd mértéktani és destruktív teszteknek veti alá. Előbbi modul 3D fényszkennert tartalmaz, amely leszkenneli, és egy program az eredeti tervvel összeveti a printelt darabot. A rendszer igyekszik megállapítani, hogy vannak-e eltérések, komoly pontatlanságok.

Következő lépésben nyújtják, összenyomják. A robot arra kíváncsi, hogy hogyan törhető el, eltörhető-e egyáltalán.

Ha a gép elégedett a nyomattal, jöhet a következő munkafázis.

A brit fémporgyártó Metalysis gőzerővel dolgozik alumínium-szkandium ötvözetén (AlSc). A 2017-ben bejelentett, már a második évnél tartó kutatásfejlesztési programmal a szkandium iránt különösen érdeklődő szektorokat, többek között az additív gyártást célozzák meg.

Az első 12 hónap alatt bebizonyosodott, hogy a cég technológiájával a fémmel kapcsolatos korlátozások is kezelhetők, így az anyag porváltozata nemcsak ipari célokra lesz használható.

„A szkandium ezüstfehér fém, a természetben csak vegyületeiben fordul elő, a szkandiumércek ritka ásványok, melyek Skandináviában és máshol találhatók. Az ittriummal, és a lantanidákkal együtt a ritkaföldfémek közé tartozik” – írja a Wikipédia-szócikk szerzője.

A masszív anyag különösen a légjármű- és az autóipar számára ígéretes. Nem véletlen, hogy APWorks leányvállalatán keresztül az Airbus elkészítette saját alumínium-szkandium ötvözetét. A népszerű Scalmalloy magnéziumot is tartalmaz.

Mivel szűk a kínálat, egyre nagyobb a szkandium-ötvözetek iránti kereslet. Különösen a speciális folyamatokkal, például az additív gyártással kompatibilisekre nő az igény, azaz az AlSc és a 3DP tökéletes partnerek – kevés az anyagveszteség, printeléssel még láthatóbbak az ötvözet természetes előnyös tulajdonságai.

A fejlesztés első fázisában mesterötvözetet készítettek. Ömlesztett fém helyett inkább szkandium-oxidból vonták ki a legismertebb mesterötvözetnél 15-ször több szkandiumot tartalmazó és olcsóbban előállítható ötvözetet. Kezdetben néhány gramm készült belőle.

Most járnak a szkandium-oxid forrásként történő minősítésénél, amellyel a globális gyártási és ellátási problémákat szeretnék kezelni. Ez a k+f program tervek szerint az év második felében végződő második fázisa. A „világklasszis” szintű szkandium-termékek előállításában érintett Australian Mines csatlakozott is hozzájuk. A cég Észak-Queensland-ben bányászott szkandium-oxiddal látja el a brit partnert.

A Metalysis ebben a fázisban többtíz tonnányit képes legyártani az anyagból. A gyártáshoz 2014-ben engedélyezett saját technológiát használnak.

A következő fázisban már többszáz, többezer tonnában gondolkodnak.

A 3D nyomtatás világában is egyre gyakoribbak a legek, az utóbbi időben például több nyomat került különböző címkékkel a Guinness Rekordok Könyvébe.

Most a május 26. és november 25. közötti Szabadtér című Velencei Építészeti Biennále horvát pavilonja, a világ legnagyobb és legkomplexebb 3DP installációja, a Pergola Felhő / A vendéglátás építészete ejti ámulatba (nemcsak) a legek szerelmeseit.

„A horvát pavilon a számítástudomány és a robotika építészeti alkalmazásának élharcosa, de túl a technológiai innováción, elegáns, efemer és költői élményt nyújt” – méltatta a munkát Bart Lootsma építészeti lritikus.

A pavilon neve magáért beszél, az alkotás tipikus 21. századi reflexió a vendéglátás, vendégszeretet tereiről, magáról a térről, az építészet szerepéről az infokommunikáció által meghatározott high-tech valóságban, és persze az automatizált tervezésről is.

A hagyományos nyitott kerti lugason, pergolán alapuló pavilon három egymással szervesen összefüggő részből áll. A 3,3 méter magas, 57,6 négyzetméteres központi installáció, a Felhőrajz” számítógépes modellek, adattudomány, big data és robotikus gyártás szintézisével kialakított újfajta térbeli szerkezet, természeti erők és emberi beavatkozás dinamikus kapcsolatát összehozó n-dimenziós mikrostruktúra. Alkotói a felhőképződés komplexitásának és szépségének matematikai formalizmusával igyekeztek a környezetspecifikus adatokat rendszerbe integrálni.

A világ legnagyobb 3D nyomtatott szerkezete 300 kiló biológiailag lebomló műanyagból készült, és az egészet robotok printelték. Az alkotók a multinacionális londoni Arup csoporttal és a szintén londoni, robotizált 3DP specialista Ai-Builddel dolgoztak együtt. A programozható dinamikus fényeket a Skira Építészeti Világítás dolgozta ki.

A Felhőrajzot több mint 100 ezer extrudált elemből rakták egybe, egyetlen összeszerelési műveletben. Ez azt jelenti, hogy a szerkezetet a biennále után is viszonylag könnyű lesz kiállításokon bemutatni.

A pavilont két másik alkotás egészíti ki: a jövő metaforájaként értelmezhető Még mindig a szem elmélkedés a távolságról, az Efemer kert audióinstalláció párbeszédmormogásait az életre keltett anyag zajai ellenpontozzák az emberi és nem-emberi hangok kibogozhatatlan összefonódásából egybeálló szonikus térben.

A 3D nyomtatás nemcsak nagyméretű objektumok előállítására válik egyre alkalmasabbá, hanem a méretskála másik végét, a mikrotartományban történő tárgykészítést is forradalmasítja.

A német Nanoscribe gépével orvosi és mikromechanikai célokra alkalmas kicsi, de nagyfelbontású polimer komponensek készíthetők. A Bécsi Műszaki Egyetem tavaly bemutatott hasonló eljárásával például tollhegyre nyomtathatók mikroszkopikus fémrészek.

A mikro- és nanoméretű fémszerkezetek nyomtatásával foglalkozó svájci Cytosurge 2009-ben alakult. A Zürichi Szövetségi Műszaki Főiskola „leánycége”, spinoffja akkor kezdte el fejleszteni saját eljárását, a Fluid FM mikrogyártási folyamatot.

A piaci szereplők közül előttük senki nem foglalkozott még ezzel a mérettartománnyal.

Az elektromechanikus folyamat során a technológia mikroméretű cseppentővel, 300 nanométeres résen keresztül irányítja az iont tartalmazó folyadék, egy rézszulfid oldat lerakódását. Az oldat elektródával lép vegyi kapcsolatba, és a kémiai reakció következtében megkeményedik, a szilárd anyag pedig a nyomtatólapra printelhető.

A gép szobahőmérsékleten 1-től 1 millió köbmikrométerig terjedő méretű, kiváló minőségű fémszerkezeteket képes létrehozni. Például 90 fokos szögben kiugró tárgyak is nyomtathatók a szerkezeti támogatást komplex 3D objektumok létrehozásához nem igénylő módszerrel.

A cég most frissítette a speciális technológiához fejlesztett Fluid FM μ3Dprinterét. A kibővített funkciókkal nőnek a hagyományos mikrogyártás lehetőségei. A megoldás a félvezető ipartól az orvosi műszerekig, az élettudományoktól a fizikáig változatos ipari szektorokban és kutatási területeken alkalmazható.

A Cytosurge szerint különleges printerük a fémalapú additív gyártás új világát hozza el.

A legfőbb újítás, két kamera integrálásának eredményeként egyrészt pontosabb nyomatok készíthetők, másrészt meglévő szerkezetekre, például mikro-elektromechanikus rendszerekre (MEMS), köztük integrált áramköri lapokra is printelhetünk. Az egyik kamera arról a tárgyról, felületről készít képet, amire nyomtatni akarunk. A másik kamerát folyamatokhoz – automatikus anyagbetöltéshez, printer-alapbeállításhoz, kalibráláshoz stb. – használja a rendszer.

Robotikai projektekben, legyen szó szárazföldi, légi vagy vízi szerkezetekről, egyre gyakrabban használnak 3D nyomtatótechnológiákat. Egy izgalmas svájci-amerikai kezdeményezés keretében is 3DP-vel kívánnak létrehozni egészen egyedi gépet.

Az ETH Zürich és a Kaliforniai Technológiai Intézet (Caltech) kutatói új meghajtó-elméletet dolgoztak ki úszó robotokra. A fejlesztés nóvuma és különlegessége, hogy a gépnek nincs szüksége motorra, hajtóműre, külső áramellátásra.

Helyettük a hőmérséklet-ingadozást használja ki az előrehaladáshoz.

Egyelőre a bizonyíthatósági példa (proof-of-concept) fázisnál tartanak. A kutatók 7,5 centiméter hosszú mini tengeralattjárót fejlesztettek, és evezőkkel szerelték fel. Az evezők 3D nyomtatással, többanyagos (multi-material) gépen készültek.

Két alakjára emlékező polimercsík által aktivált bistabil meghajtó elemmel működnek. Az önemlékező anyagok az MIT-n kidolgozott 4D nyomtatásból ismertek, amelyben a három térbeli dimenzió a negyedikkel, az idővel egészül ki.

A meleg vízben kitáguló csíkok egyfajta „izmokként” funkcionálnak, és hajtják meg a robotot. Ha a vizet felmelegítik, az izmok tágulása aktiválja a bistabil elemet, ami evezőcsapásokat eredményez. Az evezőcsapások mozgásának irányát, az erőkifejtést és az időzítést pontosan meghatározza a robot geometriája és az önemlékező anyag.

Az aktuátor szerepet betöltő két elem egyetlen csapást tud kivitelezni, majd a kutatóknak manuálisan újra kell programozni őket. A tervek között szerepel, hogy a mini tengeralattjárót hamarosan sok aktuátorral szerelik fel, komplex úszórobottá alakítják.

A mostani változat egyetlen csapással halad előre, lerakja szállítmányát, jelen esetben egy pénzérmét, majd visszanavigál a kiindulási ponthoz. Az ellentétes irányú utóbbi műveletet egy második evezőcsapással kivitelezi. A csapás előtt megint érzékeli a vízhőmérséklet változását.

A csapások szekvenciáját a vékony polimercsíkok, az „izmok” geometriájának módosításával sikerült pontosítani. Meleg vízben hamarabb felmelegednek, és így gyorsabban is reagálnak a környezetre, mint a vastagabb csíkok.

A kutatók óceánfeneket vizsgáló alacsony áramfogyasztású járművekben gondolkoznak, a meghajtó rendszert hozzájuk szeretnék továbbfejleszteni.

A 3D modellek egyik legnépszerűbb piactere, a MyMiniFactory összeállt az amerikai olaj- és gázcég Essoval, és meghirdették második tervezőversenyüket. Az Esso korábbi sikeres újrahasznosító versenye után a mostaniban is bízik. (A megmérettetésre itt lehet jelentkezni.)

A fődíj a Fusion F-410 3D nyomtatója. A gép az ismertetések alapján kielégíti a vállalat az iparban, üzleti életben és az oktatásban érintett fogyasztóinak elvárásait: viszonylag elfogadható az ára, alkalmas ipari tevékenységre, pontos, gyors és megbízható, változatos anyagokkal dolgozik.

A július 16-án záruló versenyen 18 éves és annál idősebb ausztráliai, egyesült államokbeli és európai uniós lakosok vehetnek részt.

A résztvevőknek a szabványtól eltérő új tervet kell kidolgozniuk prémiumkategóriás üzemanyag szivattyú fogantyújához, hogy a felhasználók tankolás közben a mostaninál exkluzívabb élményben részesüljenek, valóban prémiumkategóriás klienseknek érezzék magukat.

A terv ugyan a fogantyúra korlátozódik, ez a tény azonban cseppet sem korlátozza a kreativitást. A résztvevők valószínűleg lesznek annyira innovatívak, hogy a felhasználói élményt új és egyedi elemekkel gazdagítsák.

A tervekhez célszerű ergonómiai és más fejlesztési szempontokat egyértelműsítő pontos dokumentációt csatolni.

A vezetők tudják, érzik, hogy a prémium üzemanyagpumpa hogyan szolgálja ki legjobban az igényeiket, mikor optimális autójuk számára. A részek külseje nagyon fontos, mert az egésznek különleges hatást kell elérnie.

Az Esso pontosan ezért kívánt kapcsolatba kerülni a MyMiniFactory alkotóközösségével – a cég meg akarja újítani a mostani terveket, és a megújulás célja kifejezetten a jobb felhasználói élmény.

Egyperces YouTube-videókat tettek közkinccsé, amelyekben elmagyarázzák a Synergy üzemanyagok összetételét, mi miért található bennük, és milyen hatással vannak a járművekre.

A MyMiniFactory történetében első alkalommal a versenyre beadott egyik terv sem lesz nyilvános, csak az Esso alkalmazottai láthatják és bírálhatják el azokat, sőt, a résztvevőket is arra kérik, hogy munkájukat ne osszák meg közösségimédia-oldalakon.

Annyi már tudható, hogy a győztes tervet jövőbeni marketinges kezdeményezéseknél is fel fogják használni.