Az. angliai Longhborough Egyetem kutatói alsó végtagi protézis-foglalatokon dolgozva állítják, hogy hamarosan a világtól elzárt, nehezen megközelíthető helyeken, akár a felhasználó otthonában is előállíthatók lesznek a 3D nyomtatásnak köszönhetően ilyen protézisek. A tervezéstől a gyártásig tartó, teljesen digitális, komplex munkafolyamatot dolgoztak ki rá.
Munkájuk forradalmasíthatja a zokniszerű foglalatok gyártását. Azért számít forradalminak, mert lehetővé teszi ezeknek a protéziseknek a kórházakon kívüli előállítását.
Hagyományosan sokáig, három-hat hétig tart az egész folyamat. A végtagról gipszmintát vesznek, az szolgál formaként a foglalat elkészítéséhez. Kórházba kell járni hozzá, rendkívül munkaigényes, komoly szaktudást megkövetelő, gyakran csak próba-hiba módszerrel tesztelhető tevékenység.
Az így készülő foglalatok inkább műalkotások, semmint orvosi eszközök, és ha nem passzolnak tökéletesen bőr- és egyensúly-problémákat okoznak. A folyamatot többször, felnőtteknél általában három-hat hónap gyakorisággal, gyerekeknél pedig még sűrűbben meg kell ismételni, mert a foglalatok, mint a zoknik, hamar elhasználódnak.
Az új módszerhez több technológiát és egyedi kódolást használnak, hogy a foglalat teljes digitális folyamat eredményeként készüljön el. A végtagról 3D szkennerrel készítenek felvételt, CAD-szoftverrel személyre szabott profilt generálnak, amelyet 3D printerre küldenek és jöhet is a nyomtatás.
A végeredmény teljes egészében az adott személyre passzoló, tényleg neki készült darab. Akár nyolc óra leforgása alatt is elkészülhet, azaz drasztikus rövidülés a hagyományos munkafolyamathoz képest.
Mivel a digitális szkennelés és a 3D nyomtatás bárhol kivitelezhető, messzi és nehezen megközelíthető helyeken élőknek, az egészségügyi szolgáltatásokban korlátozott országoknak is módjukban fog állni kórház nélkül gyártani ilyen protéziseket. Egyszerű desktop 3D nyomtató és sima 3D szkenner elég hozzá, kérdés, hogy mennyire engedhetik meg maguknak.
