A különféle 3DP fájlmegosztó oldalakról (Thingiverse, MyMiniFactory stb.) letölthetünk modelleket, viszont ha nagyon személyre szabottat, sajátot akarunk, célszerű a 3D modellező szoftverek használata. Egyre több van belőlük, a Blender, a Maya és az Autodesk 3ds Max-a a legismertebbek. Egy negyedik, a megtévesztő nevű (de nem ingyenes) Cinema 4D népszerűsége is folyamatosan nő.
Az első változatával 1990-ben indult programot eredetileg nem feltétlenül 3D nyomtatásra, hanem 3D modellezésre, animációra, szimulációra és renderelésre találták ki, mozgó grafikákhoz és játékfejlesztői berkekben kifejezetten népszerű.
Népszerűsége gyorsaságának, rugalmasságának és intuitív jellegének tudható be. Viszont kevesen tudják róla, hogy 3D nyomtatáshoz is készíthetünk vele modelleket, additív gyártás kapcsán első szoftverként biztosan nem a Cinema 4D ugrik be.
Ettől még persze sokan használják, népszerűsége sem a véletlen műve. Egyik oka a könnyű használat, sok funkciójával kezdők is elboldogulnak, gyorsan beletanulnak, és hatékonyan alkalmazzák. Egyes funkcióit pedig nagyon izgalmasnak tartják, például sok a textúra-készítésre alkalmas eszköz, masszív a tartalomböngésző, integrált a ZBrush.
Talán a legfontosabb, hogy támogatja a 3D nyomtatásban legelterjedtebb STL fájlformátumot. Más népszerű formátumok, mint az OBJ és a 3MF viszont nem működnek, így ha printelni akarunk, akkor kötelező az STL.
A projekt léptékét és a méretet egy milliméterre kell beállítani, a Phong Shading funkciót pedig a Phong címke törlésével tiltsuk le. Utóbbi azért fontos, mert a szoftver ugyan simává teszi a nyomatot, a modell viszont a printelés szempontjából előnytelen, négyzet alakú sokszögekből áll össze. A simává tételt jobb, ha manuálisan végezzük. A Kivágás megtekintése beállítás és a zoom módosításával keresztmetszeti nézetet kapunk. Ebből a nézetből jól látjuk a kijavítandó hibákat, és így nyomtatás előtt megoldjuk a problémát.
