A fehérjék „építőkockái”, a peptidek meghatározott sorrendben összekapcsolódó aminosavakból álló polimerek. Maguk a fehérjék egész pontosan polipeptid molekulák, és annyiban különböznek a peptidektől, hogy hosszúak, amazok pedig rövidek.
Kínai és amerikai kutatók aminosavakat, peptideket nyomtatható és formákba önthető, áttetsző biomolekuláris üveggé alakítottak át. Mivel ez az üveg biológiailag elég hamar lebomlik, italpoharak bajosan készíthetők belőle. A pohár a benne lévő folyadék miatt bomlásnak indulna.
A kísérlet úttörő és egyedi, mert korábban még senki nem próbált bioanyagokat üvegesíteni.
A szabványüveg szervetlen molekulákból, főként szilícium-dioxidból készül. Az összetevőket magas hőmérsékleten olvasztják meg, majd gyorsan lehűtik. Az anyag viszont hiába újrahasznosítható, rengeteg üveg marad a talajban, ahol a bomlási folyamat évezredekig eltarthat.
Az aminosavakat mikroorganizmusok könnyen lebontják, és nem a szeméttelepen töltenek éveket, hanem az üvegben lévő tápanyagok hamar visszakapcsolódnak az ökoszisztémába. Újrahasznosítható, lebomló és jótékony hatású anyagok fejlesztése a fenntartható jövőt szolgálja, és a belőlük készült nyomatok is környezetbarátok.
Ha a peptideket felmelegítik, a molekulák olvadás előtt elkezdenek szétválni. A kutatók úgy változtatták meg az aminosavak végét, hogy másként tevődtek össze, amivel megakadályozták a bomlást. A módosított aminosavakat olvadás után nagyon gyorsan fagypont alatti hőmérsékletre hűtötték, így megőrizhették folyékony elrendeződésüket. Ezt követően addig hűtötték őket, amíg üveggé szilárdultak. Az üveg szobahőmérsékleten is szilárd halmazállapotban maradt.
Az eljárással aminosavak, peptidek megszilárduláskor nem válnak kristályszerkezetekké, az üveg nem lesz zavaros, viszont egyes esetekben a kutatók színeződéseket vettek észre. Emésztőnedvekkel és komposzttal összekeverve, a vegyi módosítások függvényében, néhány hét és több hónap közötti időszakig tartott a lebomlás.
Az üveg egyelőre inkább kuriózum, mint hasznosítandó termék, a kísérlet viszont nagyon fontos, mert új anyagok kutatását vetíti előre. Mivel biológiailag lebomlik, nagyon nedves környezetekben nem ajánlott, azokat jobban bírják a szervetlen molekulákból álló, szilárdabb szabványüvegek. Rugalmas miniatűr eszközökben, például mikroszkóp-lencseként viszont jól kiaknázhatók ezek a tulajdonságok.
