Az évek múlásával egyre gyakrabban nyomtatnak világűrbeli felhasználásra tárgyakat. Míg eleinte szinte csak a Nemzetközi Űrállomásról (ISS), majd missziókhoz kapcsolódó nyomatokról volt szó, addig manapság már műholdakhoz is printelnek fontos alkatrészeket.
De a változás más szempontból is markáns. A 3DP-s űrprojekteket sokáig főként csak a NASA és a SpaceX jegyezte, holott a verseny nem korlátozódott akkor sem az Egyesült Államokra. Az űripar közben még globálisabbá vált, és ezt a tényt szemlélteti, hogy Szingapúr december 18-án fellőtte az első printelt alkatrészeket tartalmazó műholdját.
A Zeus-1-et a floridai Cape Canaveral állomásról, a SpaceX Falcon 9 rakétájának fedélzetén indították útjára, a projektet pedig a Szingapúr-székhelyű Qosmosys nemzetközi űrtechnológiai nagyvállalat, magánszektori szereplő jegyzi.
A Qosmosys a NuSpace és a Creatz3D cégekkel közösen dolgozott az első helyi gyártású printelt műhold-alkatrészen. A 3D nyomtatás egyértelmű választás volt, mert ha CNC-t, fémlemez-megmunkálást, tehát hagyományosabb eljárásokat alkalmaztak volna, a munka tovább tart és költségesebb.
Az eredeti tervben szereplő lapanyag négy-ötezer dollár, egyetlen gép által készített alkatrész előállítása pedig legalább három hét. 3D nyomtatással viszont csak két-három nap, ráadásul a nyomat tömege is szignifikánsan, több mint ötven százalékkal kevesebb, nyolcszáz helyett 362 gramm.
Ha kisebb a tömeg, nagyobb a gyorsulás, mert ha ugyanazt a nyomást fejtjük ki két tárgyra, akkor (Newton törvénye alapján) a könnyebb gyorsul fel jobban, ami nagyon fontos űrbe szánt objektumok esetében.
A délkelet-ázsiai városállam nem most próbálkozik először űrtechnológiákkal. A szingapúri űripar változatos szolgáltatásokat kínál, 3D nyomtatással viszont ennél a projektnél próbálkoztak először.
