Omán nemzeti olajtársasága, a Petroleum Development Oman (PDO) partnerségre lépett a beszédes nevű Spare Parts 3D (SP3D) francia startuppal, hogy felmérje 150 ezer csere-/pótalkatrész nyomtathatóságát.
Hat hónap alatt dolgozták fel a kóddal ellátott 150 ezer darabra vonatkozó adatokat, hogy meghatározzák a technikai megvalósíthatóságon és a gazdasági vonzerőn alapuló nyomtathatóságot. Ezt az SP3D adatvezérelt módszerének, egyedi gépitanulás-szoftverének (DigiPART) és a PDO multidiszciplináris csapatának köszönhetően érték el.
Hiába volt rengeteg adatuk, egy helyen és azonnal hozzáférhető állapotban nem állt a PDO rendelkezésére a technikai és gazdasági adatpontokat, műszaki rajzokat és 3D fájlokat tartalmazó ideális adatsor. Komoly kihívásokat kellett megoldaniuk, mert az alkatrészek kb. nyolcvan százalékáról nem volt méret- és tömeginformációjuk sem.
Az eredeti adatokat a DigiPART szemantikusfelismerő-algoritmusai (SRA) és masszív additívgyártás-adatbázisok kombinációjával – és így a kezdeti adatbázis jelentős mértékű feljavításával – tudták úgy optimalizálni, hogy azonosíthassák a nyomtathatóságot.
Az SRA, az alkatrész-leírásokat olvasva, azonosította a további nyomtathatósági elemzésre javasolt alkatrész-neveket. Funkcionális specifikációikat a DigiPART teljesen pontosan definiálta. Az automatizációnak ez a szintje kulcsfontosságú volt a pontos nyomtatási technológia és az anyagok meghatározásához, a 3D nyomtatás ütemezésének kialakításához.
A PDO elmondta, hogy az együttműködéssel, a gyártást két évvel gyorsítják fel, és lehetővé vált, hogy az olajtársaság a közép-keleti innováció élharcosai között maradjon. Közben persze a 3DP ománi potenciálját is képesek voltak felmérni, hogy a helyi értékekkel összekapcsolt technológiával mi minden valósítható meg.
Elmondásuk alapján a szultanátus ipar 4.0 ökoszisztémáját építik az additív gyártással, ami jóval döcögősebben menne az együttműködés nélkül.
