A legtöbb 3D nyomtató polimer-szálakkal működik. Ha mást is szeretnénk használni, az egyszerűbb gépeknél bonyolódik a helyzet, mert különféle anyagokat kellene a nyomtatóágyban összekombinálni.
Ez többféleképpen lehetséges, viszont mindegyik megoldás költséges. Egy új kutatás során viszont kiderült, hogy különösebb anyagi ráfordítás nélkül is lehetséges.
A japán Meiji és az Oszaka Egyetem, valamint a Texas A&M Egyetem kutatói által közösen fejlesztett technika, szoftver ugyanis a legtöbb (de nem az összes) egyszerű 3D nyomtatót többféle anyaggal működő géppé teszi. Figyelemreméltó, hogy mindez a hardver megváltoztatása nélkül, szoftverrel és manuális munkával történik.
A folyamat két lépésből áll.
Első lépésben különböző anyagokból álló nyomtatószálat (filament) printelünk, majd ugyanabból a szálból készül el a többféle anyagot tartalmazó nyomat. Az anyagok összekeveréséhez viszont sok számítást kell végezni, hogy pontosan – azon a ponton és olyan hosszúságban, ahol és amelyre szükség van – be lehessen őket programozni a szálba.
A kutatók bemutatták, hogy egy ilyen, általuk „programozhatónak” nevezett szál akár hatféle anyagot is tartalmazhat (elvileg többet is, ők hatig jutottak el).
Az első lépés spirális. Az anyagokat külön-külön adagoljuk, egyszerre csak egyfajtát. Amikor kész vagyunk vele, manuálisan betöltjük a következőt. A printer a megfelelő pontokon fűzi az előzőhöz. Utána többször megismételjük ugyanezt.
Miután az utolsó anyagot hozzáadjuk a szálhoz, az anyagok, rétegeik közötti átmeneti pontok összekapcsolásával, a végső lépést a printer végzi el, teljesen egyberakja a filamentet. Még akkor is sok az átmeneti lehetőség, ha a tárgy relatíve egyszerű.
A kész nyomathoz, a printelt szálat kiemelik a nyomtatóágyból, a gépet visszaállítják, majd a filamentet beleadagolják, és elkezdődik az óhajtott tárgy előállítása.
Jó hír, hogy a szoftverhez bárki ingyen hozzáférhet.
