Additív gyártással, optimalizált terv alapján készült pehelykönnyű darabokkal, több iparágban váltak lehetővé új, környezetbarát munkafolyamatok. A technológia alaptermészeténél fogva, minimális anyagveszteséggel jár. Másrészt, figyelembe kell venni a gyártóeljárások ökológiai hatását, és át kell gondolni, hogyan változtathatók meg, minimalizálhatók.
Túl az iparon, 3DP és fenntarthatóság többféleképpen kapcsolódik egymáshoz. A 3D Printing Media Network ezekről a kapcsolódásokról készített összefoglalót.
A tengereket és óceánokat fenyegető egyik legnagyobb veszély a mérhetetlen mennyiségű műanyag-hulladék. A hulladék-újrahasznosítás sokat segíthet, szaporodnak az ilyen jellegű projektek, amelyekhez ma már egyre sűrűbben használnak 3D nyomtatást. A rotterdami The New Raw tervezőstúdió kagylóhéjakat és háztartási darabokat printel eldobált szintetikus halászhálókból, egy másik projekt pedig többmillió kilónyi hulladékot hasznosít 3D nyomtatókkal.
A klímakatasztrófa hosszú ideje fenyegeti a világ egyik legváltozatosabb ökoszisztémáját, a korallzátonyokat, és az utóbbi években sajnos felgyorsult a pusztulás. A 3D nyomtatás némi reményt csillantott fel. Egy melbourne-i kutatócsoport korallszerű szerkezeteket – mesterséges korallt – printelve igyekszik a természetesek növekedését gyorsítani. Mások bioprinting eljárásokkal is kísérleteznek.
Az építőipar, azon belül pedig a cement a környezetszennyezés egyik legfőbb felelőse. Ha a cementágazat ország lenne, csak Kína és az USA előzné meg a szomorú versenyben… Az anyag ennek ellenére és ezzel együtt társadalmunk a szó szoros értelmében vett alapja, 3D nyomtatással pedig környezetbarátabb változatai és a szállítási terheket kihagyó lokális megoldások is kikísérletezhetők. A területen az olasz WASP a legismertebb vállalkozás, egyik projektjükben agyagot alakítottak át építőanyaggá. A kaliforniai Emerging Objects pedig sáralapú matériát dolgozott ki, s használ építészeti és design-alkalmazásokhoz.
Környezetbarát nyomtatóanyagok fejlesztése a kortárs 3DP egyik legmarkánsabb trendje. Sok anyag, így a PLA is bioalapú, a legizgalmasabbak viszont le is bomlanak biológiailag. Több kutatás és kísérleti projekt tárgyai, az MIT-n például, Neri Oxman vezetésével vízalapú polimerkompozitokkal, fenntartható anyagökológiákkal foglalkoznak, a Torontói Egyetemen pedig használt McDonald’s főzőolajból csináltak 3D nyomtatáshoz lebomló műgyantát, kvázi hulladékot recikláltak. Sok nyomtatópor és filament szintén újrahasznosítható – optimális esetben mindegyik az lenne.
Sokat segíthet, ha az elképzelések alapján, a 3DP hamarosan tényleg körkörös gazdasággá (circular economy) válik.
