Az additív gyártótechnológiák gyors fejlődése során kiderült, hogy fenntartható, környezetbarát megoldásokról van szó. Kevesebb az anyagveszteség, egyszerűsödik az ellátási lánc, tárgyak újrahasznosított műanyagból és fémekből is előállíthatók.
Ezek az előnyök egyértelművé teszik, hogy ha az iparág egészében megszokottá válnak, a 3DP környezettudatosabb a hagyományos gyártásnál, jelentősen csökkenti a széndioxid-lábnyomot.
Az additív gyártóipar fenntarthatóságához, fenntartható módszerek alkalmazásához és elterjedéséhez a területen dolgozó vállalatoknak is részben át kell alakulniuk. Az egész szervezetre alkalmazható „zöld” stratégiát kell kidolgozniuk, az alkalmazottakat a stratégia kivitelezésére kell motiválni, meg kell ismertetni velük, illetve a cégnek magához kell vonzania a fenntartható 3D nyomtatásban speciális ismeretekkel és tapasztalattal rendelkező szakembereket.
Ezen a ponton újabb kérdések merülnek fel: milyen vállalatvezetésre van szükség, milyen adottságok kellenek egy szervezeten belül, milyen szakember kell a meglévő alkalmazotti gárda „fenntarthatósági” tréningjéhez?
Első lépésben a körkörös gazdasághoz kell igazodnunk, amelyben már a terv minimalizálja a nyersanyag-inputot és outputot. A cégen belül ki kell jelölni a fenntarthatósággal foglalkozó, azért felelős szakavatott személyt, és minél többnél lesz ilyen, annál közelebb kerülünk a teljesen környezetbarát 3DP iparághoz. A szerepek és a felelősségek meghatározása mellett, az illetőnek jó kommunikációs és menedzselési képességekkel is kell rendelkeznie.
A kreativitás, a komplex problémamegoldás, a befektetőkkel való hatékony kommunikáció tartoznak az átmenet levezényléséhez nélkülözhetetlen, úgynevezett soft szkillek közé.
Mivel az összes additív gyártócég nyilván nem egyféleképpen fog átállni a fenntarthatóságra, a kivitelezéshez (a biomérnöktől a gépészmérnökig stb.) különféle specialistákra lesz szükségük.
