Giovanni Traverso, az MIT (Massachusetts Institute of Technology) Gépészmérnöki Karának vendégkutatója és kollégái évek óta fejlesztenek lenyelhető és a szervezetben egy ideig megmaradó kapszulákat és szenzorokat. A szerkezetekben a gyógyszerellátás, a személyre szabott orvosi kezelés, az „intelligens gyógyászat” következő állomását látják. Különösen speciális és hosszú ideig tartó betegségek, például a malária vagy az AIDS ellen lehetnek hasznosak.
Legújabb kapszulájuk 3D nyomtatással készült, és lenyelés után Y formájú szerkezetté alakul át. Az egyedi forma segít a kapszula gyomorba kerülésében. Úgy tervezték, hogy kb. egy hónapot követően az emésztőrendszeren könnyedén átmenő apró darabokra essen szét.
Addig viszont komoly feladatokat lát el. Nemcsak programozott menetrend szerint adagolja a gyógyszereket, hanem rendellenes jelenségeket, például fertőzéseket és allergiás reakciókat is felfedez, valamint a beteg okostelefonjára küld információkat. Okostelefonon kívül a páciens más beültetett, illetve magán viselt orvosi eszközeivel is képes kommunikálni.
Lehetővé teszi, hogy a beteg és orvosa „lásson” mindent, ami a szervezetben történik.
Mivel bonyolult eszköz, 3D nyomtatás nélkül nem lehetett volna kivitelezni. Például az Y forma egyik karjában lévő négy kamrában gyógyszerek tárolhatók, és megoldották, hogy azok ne egyszerre, hanem egy adott időszakon keresztül jussanak a szerkezetbe. Mivel a kapszula többanyagos (multimaterial) nyomtatásra alkalmas gépen készült, rugalmas és kemény polimert is használtak hozzá.
A kapszula a páciens gyomrát folyamatosan megfigyelő szenzorokkal is bővíthető, és az információ csak egy-két méterre, a legközelebbi feldolgozó- és továbbító-egységig jut el. A fejlesztők erre biztonsági okokból különösen ügyeltek, vigyázva, hogy a személyes és nagyon kényes adatok ne kerülhessenek illetéktelen kezekbe.
Ha a szenzorok integrációja sikeres lesz, a kapszula rengeteget segíthet fertőzésnek nagyon kitett, például kemoterápiás kezelésre járó betegeken. A fertőzést érzékelve, antibiotikumokat enged ki magából.
Az egyelőre csak sertéseken tesztelt szerkezetet jelenleg ezüstoxid elem működteti, de a kutatók tanulmányozzák a többi alternatívát is. Emberi tesztek két éven belül várhatók.
A fejlesztésben az MIT mellett helyi kórházak is részt vesznek.
