A 3D Printing Industry jövőnéző sorozatában ezúttal Len Pannett, a Visagio Ltd. vállalat működési stratégia szakértője vázolta fel a technológia következő öt évét, különös tekintettel az ellátási láncra.
Szinte minden nap hallunk 3DP újításokról, és sokak szerint teljesen forradalmasíthatja az ellátási láncot: nem lesz szükség tartalék-alkatrészek raktározására, az autóműhelyeket printerekkel szerelik fel, sőt, a fenntarthatóság problémáit is megoldja.
A valóság azonban prózaibb – véli Pannett. A technológiát az eladások évi 25 százalékos növekedése, a tárgykészítésre gyakorolt jelentős hatása ellenére sem használják széles körben a gyártóiparban. Rácsodálkoznak, elismerik, hogy mennyire hasznos és ígéretes, de sokan még nem mérték fel, hogy milyen esetekben ideális.
Pannett szerint ne számítsunk radikális változásra a következő öt éven belül, viszont mainstreammé válhat az ellátási lánc működésének és hosszútávú modelljeinek megtervezésében.
Öt év nem nagy idő, és a lehetséges technológiák között mindenképpen számolnak a 3DP-vel. Eleve rugalmasabb, lerövidíti a teljes munkafolyamatot, bonyolultabb formák kivitelezhetők vele.
Azonban mindezek és a hagyományos gyártással összehasonlítva kevesebb megkötés ellenére sem elég kiforrott, és nem is gyártási „életelixír.” A nyomtatáshoz használt anyagokat speciálisan kell előkészíteni, nyomás után kötelező a teszt, és ha a nyomatok elég jók, az utómunkálatok következnek. Ezek az állomások mind növelik a gyártási időt és költségeket, és előre meg is kell tervezni őket. Ráadásul még évek választanak el a valódi többanyagos (multi-material) nyomtatás elterjedésétől, úgyhogy egy ideig inkább egyetlen anyagból álló, igaz komplexebb és kevesebb részt tartalmazó nyomatokra számítsunk. Különféle anyagok egyberakása nem fog menni összeszerelés nélkül.
A szakember a változást abban látja, hogy egyre többen tudnak a 3DP-ről, és egyre több vállalatvezetés gondolkozik el a használatán. Friss felmérésre hivatkozik: a Strategy& konzultációs cég által megkérdezett cégek 45 százaléka a jelenlegi termékek életciklus tervezésénél ugyan nem fontolgatja, 5 éven belül viszont a 95 százalékuk biztosra veszi a 3DP használatát.
Először azonosítaniuk kell, hogy milyen területeken segít megvalósítani a célokat, hol előnyösebb a hagyományos módszereknél, kivitelezhetők-e vele korábban megvalósíthatatlan dolgok.
A GE és az Airbus például rájött, hogy egyes alkatrészek tömege csökkenthető, ha nyomtatják őket. És ha a tömeg csökken, csökken a szükséges üzemanyag-mennyiség is. Raktározásra szintén kevesebbet kell költeni.
A Boeing is felmérte a potenciális előnyöket, és műholdjaihoz használni fogja a technológiát.
A cégeknek a következő kérdéseken kell elgondolkodniuk: milyen 3D printerre, milyen anyagokkal lesz szükségük? Hova tegyék a nyomtatókat? Megvásárolják a gépet, vagy nyomtatásszolgáltatóra bízzák a munkát? Megoldható-e házon belül a 3D tervezés, mennyire garantált a nyomat minősége, mennyibe kerül? És így tovább.
Pannett konklúziója: a következő 5 évben sem a nyomtatók használati módja, sem az azokat használó ellátási láncok nem változnak drasztikusan. Változások persze lesznek, de elsősorban a vállalatok, cégvezetők hozzáállásában.
