Egyre több alkalommal hallunk „szervek egy chipen” jellegű mikrofiziológiai rendszerekről. Ezek a rendszerek hasznos eszközök betegségek, gyógyszerek, kozmetikumok hatásainak tanulmányozására, és nagy előnyük, hogy nem kellenek hozzájuk állattesztek, valamint az emberi szervezetbe sem kell beavatkozni. Gyártásuk és az adatkinyerés egyelőre költséges és időigényes. Eddig legalábbis az volt.
Harvardi kutatók munkája jelentheti a változások kezdetét. Új anyagokat fejlesztettek, amelyekkel lehetségessé vált a rendszerek integrált szenzorokkal együtt történő nyomtatása. A nyomtatással csökkennek a gyártási költségek, az érzékelőkkel könnyebb az adatkinyerés.
A pendrive-méretű „szervek egy chipen” élő emberi sejtjei szervek (tüdő, bél, szív stb.) működését, illetve betegségeket utánoznak. Elkészítésük bonyolult folyamat, komoly mikroszkópok, az adatgyűjtéshez pedig nagyon gyors kamerák kellenek. A harvardi kutatók szimultán kezelték a két problémát. Több anyagot (multi-material) printelő gépekhez találtak ki nyomtatható „tintát” – összesen hat egyedi anyagot –, amellyel egyrészt a gyártófolyamatot automatizálták, másrészt komplexebb lett az eszköz.
Az egyetlen automatizált munkafolyamatban nyomtatható, puha szenzorokkal felszerelt anyagok az emberi szívszövetet imitálják. A szenzorok biztosítják a szövet folyamatos tanulmányozását: hogyan változik, miként reagál toxinokra stb.
