Egyes vélemények szerint a cápák és más porcos halak szájában fejlődött ki először fogazathoz hasonló szerkezet. Mivel sok faj fogazatában és állkapcsában mutathatók ki hasonlóságok, ezen állatok őskövületei komoly segítséget jelentenek különféle gerincesek, köztük az ember fejlődését tanulmányozó evolúciós biológusoknak.
A 400 millió éve élt halfajta, a Placoderm egyedi és ritka kövületeit (állkapcsot, agykoponyát) vizsgáló Ausztrál Nemzeti Egyetem és a Queensland Múzeum tudósai 3D szkenneléssel és nyomtatással „keltették életre” a Placoderm családhoz tartozó Buchanosteus állkapcsát, és kimutatták: a hal átmeneti állapotot jelentett a fogazat fejlődésében. A család más korábbi tagjaihoz és távolabbi rokon állkapcsos halakkal hasonlították össze.
A leletet olyan pocsék állapotban tárták fel, hogy lehetetlen volt megállapítani: fogazatról vagy állkapocsról van szó. Mikro CT 3D szkenneléssel és nyomtatással viszont sikerült, és kiderült: a fogazatforma primitívebb, mint korábban gondolták. A technológia mindenesetre óriási segítséget jelentett az egyik legkorábbi fogazatképződmény vizsgálatához.
A hatszorosra felnagyított nyomatból rájöttek, hogyan ehetett az állat. A kutatók további vizsgálatai a fogszerű darabok szöveteire irányulnak, amelyben a 3D nyomtatás megint komoly szerepet játszhat.
