Anil Jain, a Michiagan Egyetem tanára biometrikus azonosítással foglalkozik, speciális programokat használ hozzá. Gondosan ügyel, hogy a programokat ne lehessen meghackelni. Most viszont fordult a kocka: a nyomozóhatóság őt kérte fel, hogy egy gyilkossági ügy megoldáshoz vesse be hackertudományát.
Mivel az ügy még nem zárult le, kevés információ áll rendelkezésre. A rendőrség álláspontja, hogy az áldozat okostelefonján található információk alapján azonosítható a gyilkos. Csakhogy a telefont, és így az információkat is ujjlenyomat-azonosító rendszer védi.
A rendőrségnek megvan az áldozat (2D) ujjlenyomata, és azzal a kérdéssel fordult Jain-hez és Sunpreet Arora PhD-hallgatójához, hogy a 2D alapján tudnak-e másolatot készíteni a férfi ujjlenyomatáról, ujjairól.
Sima műanyag-nyomat azonban nem elég az információk kinyeréséhez. Az ujjlenyomat azért nagyon biztonságos okostelefonokhoz, mert a készülék az emberi bőr elektromos impulzusaira reagál. A műanyag másolat viszont lehet akármilyen tökéletes, ebben az esetben azért nem működik, mert nem vezeti az áramot. Fémtinták viszont igen, kutatók már nanoszinten kísérleteznek 3D nyomtatásukkal.
Arora a printelt ujjat és ujjlenyomatokat fémes vezetőanyaggal vonta be, amelyre a telefonnak elvileg reagálnia kellene. A technológiát tökéletesítik, és bíznak benne, hogy pár héten belül a rendőrség rendelkezésére bocsátják.
