A robotrajok úgy működnek, mint a madárcsoportok. Mindegyik tag tudja, mit tesz a mellette lévő, ösztönösen alkalmazkodnak egymáshoz. A „lokális” interakciók aztán az egyes tagok intelligenciáján túlmutató együttes („globális”) viselkedéseket generálnak.
Portugál kutatók ezen elvek alapján működő robotcsónakokat fejlesztenek: az egyes robotok tisztában vannak a szomszéd tevékenységével, ösztönösen koordinálnak egymással. A gépek megfigyelést, környezetmonitorozást, kutató és mentőmunkálatokat végezhetnek.
A darwini evolúciót alkalmazzák rájuk. Eleinte nagyon egyszerű, buta „aggyal”, kontrollerekkel kezdik, előbb-utóbb valamelyik mutat valami érdekeset, aztán lemásolják, véletlenszerű változtatásokat (mutációkat) végeznek rajtuk, és így tovább, az evolúciós algoritmust addig alkalmazzák rájuk, amíg egy kontroller képes nem lesz kivitelezni a feladatot. Ez ugyan nem a természetes kiválasztódás, viszont az „agyat” használó csónakok képesek autonóm cselekedni. Az agy Raspberry Pi2 számítógépet, iránytűt, GPS-t tartalmaz, wifi kapcsolattal rendelkezik. Úgy működnek, mint az említett madarak.
Ha az egyik csónak leáll, szomszédja átveszi a funkcióit. A botokat részben 3D nyomtatással, részben CNC marással készítették.
