A 3D nyomtatás szép lassan teret hódít a légjárműiparban, és hosszútávú terveiben szereplő űrhajók részeihez már a NASA is alkalmazza a technológiát. Ez persze nem azt jelenti, hogy itt és most közönséges asztali gépekkel ne kutathatnánk a világegyetem fejlődésének titkait.
A galaxisok kialakulására specializálódott Miguel Aragón-Calvo, a Riverside-i Kalifornia Egyetem vendégtanára pontosan ezt teszi. Számítógépes szimulációkkal támogatott automatizált módszeren dolgozik, amellyel a fejlődési folyamat azonosítható és nyomon követhető.
Munka közben jött rá, hogy maguktól változó nagyon komplex CAD-modelekkel dolgozik, amelyeket még számítógépes grafikával is rendkívül nehéz képpé alakítani. 3D nyomtatással viszont közvetlen interakcióba tud lépni a modellekkel, és azonnal látja a problémát.
„Esetenként heuréka-pillanatokat eredményez” – mondta.
A szimulációk szerkezetek formáján és átalakulásán alapulnak, viszont – mivel a legtöbb modell 2D – nagyon nehéz látni a kapcsolódások kialakulását. Az ezzel a megközelítéssel dolgozó jelenlegi technikák távolról sem optimálisak. A 3DP opció viszont sokkal egyszerűbb és hatékonyabb. A harmadik dimenzió az idő a szó szerint kézzel fogható modelleken. Térbeli változóként használva az időt is, 3D-s kozmikus szerkezetek 4D-s tárgyakként egyszerűen azonosíthatók és követhetők.
Az univerzum szövevényeit korábban ugyan sokszor látta már képernyőn, de a modell kézbevételekor vált minden világossá számára. Aragón-Calvo emlékeztet: az érintésen alapul agyunk egyik leghatékonyabb adatgyűjtő módszere.
Megoldása annyira jól sikerült, hogy már a galaxis-formálódás új modelljén dolgozik.
