A sok izgalmas új nyomtatóanyag közül is a magukat összerakó, programozható matériák, például textíliák, fa vagy szénszálak a legizgalmasabbak. Hőre vagy más környezeti hatásokra előre meghatározott formákba és mintákba rendeződnek. A technológiát, amelynek Skylar Tibbits Self-Assembly Labja (MIT) a zászlóshajója 4D nyomtatásként is emlegetik. Megváltoztathatja a magunkon viselt printelt cuccok és cipők jövőjét.
Tibbits laboratóriumában Christopher Guberan és Carlo Clopath ipari tervezők aktív lábbeliken munkálkodnak a Minimál Cipő projekt részeként.
Mi lehet futurisztikusabb a lábformánkhoz automatikusan igazodó pihekönnyű cipőknél?
Az aktív textíliát nyomtatott műanyagból állították elő, és mintázatokat programoztak bele. Amikor nincs kinyújtva, „visszaugrik” és a lábunkra simul. Nyújtható dolgok merev szerkezetekbe integrálásához bonyolult öntő és mechanikai módszerek kellenek, a 3D nyomtatás viszont leegyszerűsíti a folyamatokat. Ellentétben a többi viselhető technológiával, az önmaguktól összeálló textíliákhoz nincs szükség komplex integrált robotokra. Az áttetsző, pehelykönnyű és szinte tetszés szerint alakítható anyag egyszerűen a környezetre reagál.
Kétféleképpen használható hozzá a 3DP technológia: vagy az egész cipőt nyomtatják, vagy az erre leginkább alkalmas részeket. Mivel az előbbi nagyon időigényes, Tibbits és kollégái a hagyományosabb anyagokkal, például bőrrel és gumival is dolgozó hibrid megoldás mellett döntöttek. Minimalizálták a nyomtatott részeket, és csak azokat printelték, ahova aktív anyag kell.
Tibbits elmondta, hogy kutatásaik jelentős része a határok kitolásáról, új lehetőségek feltérképezéséről szól. Világunk nem statikus, halott és hideg, hanem inkább állandóan változó, aktív anyagokból áll. A 3D nyomtatás szintén errefelé tendál. Megnyugtató, hogy az aktív anyagok nem feltétlenül drágábbak.
A Minimál Cipő egyelőre work-in-progress, de egy meg nem nevezett gyártó máris érdeklődik iránta.
