Additív gyártási folyamatokat az egészségügytől a divatig különféle meglévő gyártási folyamatokra alkalmaznak, másrészt egyre több tervező építi be saját 3DP értelmezését alkotói módszertanába, esztétikájába.
Ahogy az új anyagok megváltoztatják az építészek hozzáállását egy szerkezet megtervezéséhez, a 3D lehetőségek hatására a divattervezők is másként kezdenek közelíteni a matériához.
Ez a szemléletváltozás jellemzi az egyik londoni designiskolában frissen végzett Jim Chen-Hsiang Hu munkáit is. A digitális gyártástól inspirálva, egyedi szövőszéken dolgozott ki vörös ruhákat, amelyekbe vászonfonalból szőtt 3D szerkezeteket. A 3D szerkezetekhez kétdimenziós hálózatmintákat társított, ruhái végső formáját pedig lézervágással alakította ki.
Módszerét „3D szövésnek” nevezte el.
„Arra gondoltam, hogy egyetlen szál vagy rost a ruhadarab legalapvetőbb részeként értelmezhető” – magyarázza. Másokhoz hasonlóan, kétdimenziós technikával kezdi a szövést, de a végső darabot a harmadikkal gazdagítja.
Munkái tökéletesen szemléltetik az újgenerációs eljárások és a hagyományos módszerek szintézisét, tradicionális gyártási folyamatok újraértelmezését.
Különleges futurisztikus textúrák a végeredmény.
