A 3D nyomtatás hardverszinten különböző anyagok összekeverésére és végtermékként változatos tárgyak készítésére képes jelenleg. Csakhogy a komplex, többféle matériát tartalmazó objektumokat generáló hardverrel ellentétben, a nyomtatási folyamatot megalapozó programok lassúak, körülményesen kezelhetők.
Göröngyöket, színátmeneteket és más bonyolult részleteket tartalmazó komplex felületek gyártásához a programnak a tárgy nagyon nagy felbontású, gyakran több petabájtnyi adatból álló modelljét kell létrehoznia. Ekkora adatmennyiség tárolása és feldolgozása viszont még a legmodernebb programoknak is problémát okoz.
Az MIT Számítástudomány és Mesterséges Intelligencia Laboratóriumának egyik kutatócsoportja ezeket a kérdéseket figyelembe véve, különféle anyagokból álló bonyolult szerkezetek gyártására alkalmas szoftverarchitektúrát fejlesztett. Az OpenFab megkönnyíti új anyagok tervezését és nyomtatását, a tervezett tárgy tulajdonságainak folyamatos megváltoztatását. A felhasználó módosíthat a darab állagán, ha akarja az egyik végén kemény, a másikon pedig hajlítható, összenyomható lesz.
Élethű objektumokhoz az anyag összetevőit, állagát, színét, érintésre történő reakcióját és még sok más tulajdonságát hajszálpontosan kell specifikálni. A bonyolult folyamatot leegyszerűsíti a programhoz kidolgozott, algoritmusokat generáló Spec2Fab módszer. A Spec2Fab – a nyomat minden egyes részére vonatkozó egyértelmű specifikációk és az összes lehetséges kombináció tesztelése helyett – a tárgyat könnyebben feldolgozható részekre bontva csökkenti az opciók számát, majd automatikusan meghatározza az összetevő anyagokat. Az algoritmusok pedig nagymennyiségű nyomtatható tárgyat modelleznek.
A programcsomag jól működik, eddig többféle tárgyat, borostyánba szorult lepkét, lyukacsos mackót stb. terveztek és nyomtattak vele.
