Egy, a Cornell Egyetem Kreatív Gépek Laboratóriuma által vezetett kutatás során olyan algoritmust fejlesztett, amellyel virtuális lények – szimulált robotok – digitális csont- és izomkockákat használva saját pépes, izomszerű testrészeiken dolgozhatnak. A fejlesztés célja, hogy természetes mintákhoz, állatokhoz hasonlóan tanítsák meg magukat járni.
A környezetet az evolúciós biológiából és a komplex rendszerek tudományából ellesett egyetlen egyszerű szabály szerint programozták: a gyorsabban mozgó robotok szaporodási rátája magasabb. Ezernél több generáció lefuttatása után egy sor változatos, néha bizarr szimulált robot lett az eredmény; az egyik vágtat, a másik cammog és így tovább.
A kutatás egyik résztvevője, Hod Lipson bő évtizede már részt vett egy hasonló projektben, az utóbbi időben pedig 3D nyomtatóval hoz lére robotokat.
Jelen gépek egyelőre csak egy programon belül, virtuális közegben funkcionálnak, de a fejlesztők szerint mindez hamar megváltozik. Véleményük szerint a 3D nyomtatás lesz a döntő tényező, amellyel nyomásérzékeny anyagok, akár valódi állatok izmaihoz, szövetjeihez és csontjaihoz hasonló szerkezeteket is könnyen elő lehet majd állítani. Az utóbbi idők szakterületi fejlesztései (csontok, porcok, sőt, izmok nyomtatása) legalábbis erre engednek következtetni. Amennyiben beválnak az előrejelzések, a Cornell kutatói fizikai robotok előállítását is forradalmasíthatják.
