Mivel a politejsav újrahasznosítható nyersanyagokból, például kukoricakeményítőből készül, a PLA nyomtatószálról gyakran elhangzik, hogy a belőle készült termékek biológiailag lebomlanak.
A lebomlást viszont sokan összekeverik a komposztálhatósággal, ami nem feltétlenül igaz, mert csak ipari komposztáló telepeken törhető szét, azaz csak akkor, ha a feltételek adottak hozzá: 55-70 Celsius-fok, nedvesség, mikroorganizmusok jelenléte. Ezeknek a követelményeknek a házi komposztáló edények nem tesznek eleget, de még a maker-közösségek zömében sincsenek meg a feltételek. Ráadásul a PLA-t nem lehet tojással, banánhéjjal stb. együtt kidobni.
Matt Harkness, ausztrál művész kritizálja, hogy nincs elég ipari komposztáló, és a gyártókat is bírálja, mert szakszerű kidobás feltételeit nem ismertetik részletesen, és újrahasznosító pont sincs elég, miközben anyagaikat környezetbarát cuccokként hirdetik.
Pont ezekért az okokért, biológiailag újrahasznosító gépet fejlesztett, amellyel a PLA hulladékból háztartási kellékek és bútorok készíthetők. Harkness szemetest és kefét is csinált már így.
Projektjeivel a 3D nyomtatás környezeti hatásaira igyekszik sajátos módon felhívni a közfigyelmet. Az egyik, elég excentrikus ötlete, hogy a PLA az emberi testen, valamilyen tetoválások formájában legyen újrahasznosítva.
Gépe a hulladék-granulátumokat a bőr alá speciális eszközökkel bejuttatható PLA polimertintává alakítja. Mihelyst odakerül, elkezdődik a hidrolízis – a vegyi kötések vízmolekulák hozzáadásával történő felhasadása. A PLA mikroműanyag részecskéi lassan tejsavvá, széndioxiddá és vízzé alakulnak át.
Harminc hét után a test teljesen újrahasznosítja a PLA részecskéket, amelyeket lélegzés és vizelés közben adunk ki magunkból.
A gép hipotetikus módszer a PLA hulladék természetes komposztálására. MIkroműanyag-részecskék az emberek legalább felében egyébként is vannak – fűzi hozzá Harkness.
