Dick Cho, hongkongi barkácsoló – maker – több prototípus után most egy speciális nyomtatott íjjal állt elő. A Thingiverse-re fel is töltötte a Vincy Mark 3 tervfájljait, a prototípus nem eladó, viszont a fájlok alapján az érdeklődők elkészíthetik a maguk változatát.
Az íjjal 10 méterről is célba találunk – nyilatkozta a magát prototípuskészítőnek tartó Cho.
A 3D nyomtatás gyorsan népszerű lett az ékszerészek között, sokuk él a technológia adta lehetőségekkel, és a minőség is folyamatosan javul. Egyedi, személyre szabott munkáikat megrendelésre ki is nyomtatják.
A közelgő ünnepek miatt még többen próbálkoznak, legutóbb például a csúcskategóriás designbrand, a 3D Creative Workshops két edinburghi művésze, John Edwards és Renate Kriegler Edwards állt elő a 3D Luxury brand-del.
Karácsonyi kollekciójukban drágakövekkel kirakott gyűrűk, függők, mandzsettagombok, fülbevalók, karkötők és nyakláncok egyaránt megtalálhatók. A megrendelők 18 karátos arany és fehérarany közül választhatnak.
A két ékszerész a kézi utómunkálatokra helyezi a főhangsúlyt, ugyanakkor az azokat megelőző 3D nyomtatásból is igyekeznek a lehető legtöbbet kihozni. A közkeletű tévhittel ellentétben printelés után rengeteget kell még csiszolni az ékszereken.
Munkáik nem olcsók: a függők 2700 fontnál kezdődnek, egyes fehérarany kézelőgombjaik ára pedig az 5 ezer fontot is eléri.
A légjármű-ipar azon szektorok egyike, amelyek leghamarabb elkezdték adaptálni a 3D nyomtatást és a gyors prototípuskészítést. A Boeing például 22 ezernél több alkatrészt printelt 2013-ban. A technológiával csökkentik a gyártási költségeket, könnyebbek lesznek a repülők, és ha könnyebbek, kevesebbet is fogyasztanak.
Vivek Saxena, az ICF International technológiai konzultációs cég egyik alelnöke érdekes adatokra hívta fel a figyelmet: az additív gyártás jelenleg a világ gyártópiacának csak 0,0002, míg a 150 milliárd dolláros légjármű-iparnak 0,002 %-a. Előrejelzése szerint a nyomtatott repülőalkatrészek piaca tíz éven belül eléri a 2 milliárd dollárt.
Öt potenciális alkalmazást emelt ki: repülőgép-szárnyak, komplex motor-alkatrészek, az űrben, például NASA-expedíciókon „on-demand” készülő részek, személyzet nélküli légi rendszerek, 3D nyomtatás, mint szolgáltatás (3D Printing as a Service, 3DPaaS).
A wakeskate a skateboard vízi változata. 2013-as világbajnokát, a cseh Zuzana Vráblovát különleges módon örökítette meg a szintén cseh fotós, Dan Vojtech: a 3D Gang prágai 3D nyomtatásszolgáltatóval életnagyságban leszkennelték, modellezték, kinyomtatták, a nyomatokat lefestették, sorozat készült belőlük. A legnagyobb nehézséget az okozta, hogy a sportolót mindenképpen akció közben akarták megörökíteni. Végül sikerült, majd jött Vojtech, aki nagyvárosi közegben helyezte el a szoborsorozatot, aztán elkezdett kattintgatni. A végeredmény önmagáért beszél.
Aidan Robinson bal alkar nélkül született, születése óta különféle szabvány műkarokat viselt, amelyek vagy túl drágák voltak, vagy nem működtek elég jól.
Tavaly nyáron részt vett a gyerekek designoktatásával foglalkozó san franciscoi KIDmob egyhetes Superhero Cyborg Camp workshopján. A workshopot olyan gyerekeknek találták ki, akiknek hiányzik valamelyik végtagjuk. Az egész hetet egyedi művégtagok tervezésével töltötték.
Önkéntesek és szakértők segítségével Aidan egészen különlegeset talált ki – a műkar egyes részei játékokból állnak, másokat nyomtatni kell hozzá. Multifunkcionális: kanalat és villát fog meg, hegedül és teniszezik vele, legozásra tudja használni, a Wii-t is kontrollálja. Esztétikailag ugyan elmarad az ismert orvosi műkaroktól, viszont praktikusabb.
A táborban ismerte meg a 3D nyomtatást, terve pedig annyira megtetszett az Autodesknél dolgozó Coby Unger designernek, hogy az felajánlotta a segítségét, és nyomtatható változatot készített belőle.
Barack Obama elnökről köztudott, hogy lelkes támogatója a 3D nyomtatásnak. Úgy tűnik, a Maker mozgalomnak is, hiszen a Fehér Ház június 18-án Maker Vásárt rendezett, október végén pedig – az Instructables és az Autodesk közreműködésével – DIY („csináld magad”) nyomtatható karácsonyfadísz-versenyt hirdetett. Kritérium, hogy a munkáknak az ünnepek (és a tél) „mágikus hangulatát kell megragadniuk.” A legjobbakat a Fehér Ház stábja választja ki, és a Keleti Szárnyban díszelegnek majd az ünnepek alatt.
Művégtagok nyomtatása az additív gyártótechnológia talán legerjedtebb egészségügyi alkalmazása. De vajon lehet-e rendeltetésszerűen működő és egyben művészi műlábat, s kezet printelni?
Erre tesz digitális kísérletet a Stratasys Japan által támogatott XSENSE, a festő-grafikus Yoshinori Sakamaki (aka sense) és a „gyártóművész” Taketo Kobayashi projektje. A kivitelezésben kutatóintézetek, orvosok, nyomtatásspecialisták segítik őket.
Mint az utóbbi harminc-negyven év japán kultúr- és szubkultúrhistóriájában oly sokszor, ezúttal is hagyományos és ipari, ipar utáni világok, nagybetűs és populáris művészet, valamint óramű pontosságú mechanika találkoznak, kuszálódnak szétválaszthatatlanul egybe.
„Több mint ember” – hirdetik az exoskeletonokra emlékeztető haute couture művégtagokról. Változatos tematikával dolgoznak; sógunok kora, kabuki, gundam, anime, alienek, robotok, a motívumok összebogarászása hamisítatlan csemege posztmodern filológusoknak.
Viselőjének személyiségét akarják a művégtagba integrálni – hogy képes legyen túllépni testi korlátain, újra teljes életet éljen, sőt, talán még annál is többet.
A japán 3D nyomtatásszolgáltató Kabuku 2013 januárjában indította el online piacterét, a Rinkakot. A cég a napokban designpályázatot hirdetett, amin bárki részt vehet, helyszín a Rinkak honlapja. Több anyaggal indulhatunk, egyetlen feltétel, hogy munkánk nyomtatható legyen az oldalon elérhető valamelyik anyagból.
A verseny témája mindent elmond: „Make WOW!” A résztvevők az alábbi öt kategóriában mérettetik meg magukat:
A szakértői zsűri mindegyikben öt szempont – eredetiség, a téma ismerete, történetmesélés, kreativitás, az ötlet kivitelezhetősége – alapján bírálja el a versenyzőket.
A fődíj 5 ezer dollár és 2 ezer dollár értékű Rinkak kupon, a tiszteletdíj 2 ezer dollár és ezer dollár értékű Rinkak kupon, a MakerBot díj egy Replicator. Senki nem marad jutalom nélkül, hiszen az összes résztvevő 20 dolláros Rinkak kupont kap.
A verseny tegnap indult, jelentkezési határidő január 19., eredményhirdetés február 2.
...és, ami tapad, azt lehet szépen, hibamentesen kinyomtatni.
Aki rendszeresen nyomtat 3D-ben, tudja, hogy a legtöbb nyomtatás a platform beállításán vagy azon csúszik el, hogy az anyag nem tapad meg rendesen a felületen. Mi is sokat kísérleteztünk a hajlakktól a stift ragasztóig, természetesen főleg az általunk forgalmazott MakerBot és Cube nyomtatókon. Mindazonáltal bízunk benne, hogy a tapasztalatok bármilyen nyomtató kezelőjének hasznosak lehetnek, ezért most megosztjuk nekünk milyen trükkök váltak be leginkább.
A tálca magassága
A tálca magasságának jó beállítása meghatározó a nyomtatás minőségére nézve. Ha túl alacsonyra állítjuk, azaz távol van a tálcánk a fejtől, nagy eséllyel nem tapad le az első réteg, hanem fel-felkunkorodik a szál, mint egy hívatlan giliszta. Ha pedig túl közel kerül a tálca a fejhez, akkor az anyag túlságosan szétlapul, ennél rosszabb esetben a fej felkarcolja a ragasztót, legrosszabb esetben pedig a tálcát is. Rendszeresen, 1-3 hetente kalibrálunk és szerencsénk van, mert a MakerBot 5-től kezdve ezek a nyomtatók magukat állítják be. Az előző generációknál viszont mi is kísérleteztünk, névjegykártyákat dugdostunk a fej és a tálca közé, és általában a sima papírnál (~0,1 mm) vastagabb, de 0,4 mm-nél kisebb távolság volt az ideális.
A rétegvastagság
A nyomtatás felbontása nem befolyásolja a tálcabeállításunkat. Inkább a vetemedésre van hatással nagy felületek nyomtatásánál. Tapasztalataink szerint csökkenti az alap vetemedését, ha 0,3 milliméteres rétegvastagsággal nyomtatunk.
A tálca előkészítése
A tálca előkészítése többek között a nyomtatandó anyagtól és formától is függ.
Az ABS nyomtatások fűtött tálcán történnek, amin a MakerBot nyomtatóinkban egy speciális Kapton Tape anyag van. Ez a jobb letapadást hivatott szolgálni. Hozzá hasonló, textúrázott felületű, méretre vágható anyagok könnyen beszerezhetők az interneten. Ezeket a felületeket nyomtatás előtt érdemes zsíroldóval zsírtalanítani. Van viszont olyan forma, ami nem tapad jól a Kapton Tape-re, ilyenek például a támasztékok, apró vagy hosszú felületek. Az utóbbi esetekben még ragasztó stifttel szoktuk kezelni a Kapton Tape felületét. A Cube stift ragasztója például nagyon jó. Ezt leginkább kivehető tálcájú nyomtatókon ajánljuk bevetni, mert azt könnyebb lemosni.
A PLA nyomtatások esetében a tálca általában nem fűtött. Ilyenkor két egymást követő réteggel; dekor fóliával és kétoldalú ragasztóval készítjük elő a felületet. Mindenki kicsit máshogy csinálja, például hajlakkal fújják le a felületet, de nekünk ez jött be a legjobban. Előnye, hogy szinte kivétel nélkül letapadnak a nyomtatások. A hátránya pedig az, hogy minden nyomtatás új, viszonylag hosszú előkészítést igényel.
Kicsit mulatságos, hogy néha nem annyira a letapadás a nagy kérdés, hanem az, hogy hogyan vegyük le a tálcáról az elkészült modellt. A PLA nyomtatások esetében bele tudunk kapaszkodni a felragasztott alapozó rétegekbe, de az ABS nyomtatásoknál nagy harcra számíthatunk ember és tárgy között, ha nincs jó fogás a nyomtatott formán.
Így alkotunk, tudva, hogy a kísérletezés nem fog egyhamar véget érni. A 3D nyomtatás abba az irányba fejlődik, hogy az egyszerű, asztali 3D nyomtatók is minél többféle anyag nyomtatására legyenek képesek. Hozzánk hamarosan különösen rugalmas, a szilikon karórákhoz hasonló anyag érkezik, aminek a nyomtatása biztosan új technikákat, módszert igényel majd. Mi pedig izgatottan várjuk ezt a játékot, mert szerintünk a kísérletezés a legszebb szakasz egy fejlődő technológia életében.
A 3D nyomtatással több sportszer- és cipőgyártó próbálkozik, jól működik a tervezésnél, egyes részek, különösen a talp kivitelezésénél, összességében viszont nehéz lábbeli-készítésre alkalmazni a technológiát, túl sok az akadály.
A „digitális suszterforradalmat” hirdető Lyf (Love Your Fashion) Shoes startup az iparág fejetetejére állításával szeretne változtatni: divatos, nyomtatott, újrahasznosítható, személyre szabható és környezetbarát cipőkben gondolkoznak.
A Lyf cipőkről fontos tudni, hogy teljesen más körülmények között készülnek, mint a többi cipellő. Nem szennyezett harmadik világbeli üzemekben, nem a szokásos hibrid anyagokkal, rengeteg ragasztót használva, hanem újrahasznosítható tiszta anyagokkal, ragasztó nélkül dolgoznak rajtuk. Olyanok, mint egy másfél perc alatt összerakható puzzle. A cég külön figyel a talpakra, hogy minél kényelmesebbek legyenek, minél jobban passzoljanak lábunk egyedi tulajdonságaihoz.
Mindezek mellett miniatűr számítógépként is működnek, ha azt az opciót választjuk, hogy egy pici Arduinot tegyenek bele. Lépéseinket számolja, napi aktivitásunkat figyeli stb. Persze csak, ha akarjuk, mert a beintegrált rendszer nyilvánvalóan felvethet privacy kérdéseket.
