Annak ellenére, hogy a 3DP gyorsan terjed és egyre népszerűbb, nagyon fiatal technológiáról van szó, amit nem mindig értünk teljesen. Például viszonylag keveset foglalkoztak azzal a jelenséggel, hogy egy anyag fizikai tulajdonságai mennyire változnak meg nyomtatás közben, illetve mennyire mást „hoz ki belőle” az additív gyártás, mint a többi technológia.
Az amerikai hadsereg kutatási ügynöksége, a DARPA pénteken bejelentett Nyílt Gyártás programja ezeket a kérdéseket hivatott megválaszolni. A kiindulási pont nagyon egyszerű: ha pontosan értjük a 3DP anyagokra gyakorolt hatását, jobban kontroll alatt tartjuk az egész folyamatot, elkerüljük az esetleges kellemetlen meglepetéseket, előre tudjuk, mire számítsunk. Nő a technológia iránti bizalom, a program nyilvánvalóan ösztönzőleg hat innovációra, K+F-re. (3D nyomtatás mellett egyébként más új gyártóeljárásokkal is foglalkoznak.)
A DARPA három területre fókuszál: kettő a fémnyomtatásra (nikkelre és titánra), egy pedig kötőanyaggal készült kompozit szerkezetekre. Az első az „alacsony költségű gyors additív gyártás” (RLCAM, Rapid Low Cost Additive Manufacturing): közvetlen fém lézeres szinterezésnél jelzik előre nikkelalapú ötvözetporok várható teljesítményét, „viselkedését.” A második a DARPA titángyártási (tiFAB) eljárása, amelyben fizikai és adatalapú modelleket összekombinálva határozzák meg a nagymennyiségben gyártott szerkezetek (például repülőgép-szárnyak) minőségét befolyásoló paramétereket. A harmadik szintén precíz adattudományi metódus kidolgozását célozza.
A program keretében két létesítményt alapítottak, ahol bemutatókat és teszteket fognak tartani – a Penn Állami Egyetemen főként az additív folyamatokkal, a hadsereg kutatólaboratóriumában a kompozitokat képző anyagok összekapcsolódásával foglalkoznak.
