A Kickstarter és más hasonló oldalak több fontos cég, termék elindításában vállaltak oroszlánrészt közösségi finanszírozó (crowdfunding) kampányaikkal. Az Oculus Rift, a 3Doodler, vagy a Formlabs 3D printerei túlélésüket, ismertségüket és anyagi sikerüket köszönhetik a kampányoknak. Sikertelen projektekről viszont érthető okokból kevesebb hír lát napvilágot. És azokról is ritkán számol be a média, amikor a pénz ugyan összejön, de aztán semmi nem lesz belőle, vagy egyszerűen nem működik az adott gép. Pedig több látványos bukást jegyeznek az évkönyvek.
Az első 100 dolláros 3D printer-szkennerre, a Peachy Printerre több mint 650 ezret kalapoztak össze. A nyomtatóról egyelőre nem tudni sokat, a cég pénzügyi igazgatója viszont tetszetős házat építetett magának az összeg feléből. Rendőrségi feljelentés, bocsánatkérő videó, sok minden történt, a kategóriájában a világ legolcsóbbjának beharangozott gép viszont még mindig nem készült el.
A 2014-ben indult hordozható műgyanta-nyomtató, az iBox Nano elvileg 299 dollárba került volna. A 3D Printing Industry portál például rendelt is belőle, a gép megérkezett, de nem működik. A cég aztán a Fundable oldalon próbálkozott begyűjteni 2 milliót, de nem jött össze. 2015-ben nagyobb változattal kísérleteztek, a 3D Printing Industrynál a mai napig várják a nyomtatót.
A Kristálymosó prototípusához ugyan használhatták a 3D nyomtatást, lényeg, hogy tisztítószerek, káros vegyületek nélküli mosást és a vízmolekulák összezsugorítását, vagy valami hasonlót ígértek, 268 ezer dollárt össze is gyűjtöttek a jól hangzó ötletre, de a szerkezet semmilyen szinten nem működik.
Természetesen a 3D nyomtatás csak kis szegmense a nagyon jól hangzó, de balul sikerült projekteknek, a történetek lényege, hogy egy-egy kezdeményezést jobb alaposan áttanulmányozni, és csak utána támogatni.
