FREEDEE BLOG

A 2008-ban alapított Hyderabadi Indiai Technológiai Intézet (IITH) igazgatója, UB Desai elmondta, hogy a következő két évben 15 millió dollárnyi összeget fektetnek 3D nyomtatásba, „dolgok internetébe” (IoT), 5G szélessávba és tisztaenergia-tárolásba. A 3DP-t illetően bővíteni kívánják lehetőségeiket, ezirányú tevékenységüket.

Egyrészt jelentős mennyiségű eszközök (printerek, nyomtatóanyagok stb.) beszerzésével, szakértők alkalmazásával a diákok jobban elsajátítják a technológiát. Másrészt kutatási projektekkel az ipar számára dolgoznának ki új megoldásokat, amivel az intézmény felkerülhetne a 3DP világtérképére.

A 3D nyomtatás tökéletesen kapcsolódik az IITH filozófiájához, amit Desai össze is foglalt: „ma az köti le legjobban a diákokat, ha csinálnak valamit, nem pedig, ha ülnek a teremben, és egy óra hosszat beszélek. Tíz perc után kikapcsolnak. Olyan teret vagy valamilyen rendszert akarunk létrehozni, amihez sokkal több aktivitás kell. Alapelveket, elméleteket, fogalmakat, bármit megtanulhatunk, de cselekedve, játszva és alkotva teremtünk ideális harmóniát a gyakorlati és az elméleti részek között.”

A szexuális nevelés, a szex oktatása helyről helyre, iskoláról iskolára változik. Egyes oktatási intézményekben egyáltalán nem beszélnek róla, máshol a biztonságos szex a főtéma, és így tovább.

Franciaországban általában foglalkoznak vele, de Odile Fillod kutató szerint azért ott is bőven akad javítanivaló a rendszeren, különösen a női anatómia hiteles szemléltetésén.

Fillod nemcsak beszél, hanem cselekszik is – júniusban felkereste Melissa Richard-t, egy párizsi Fab Lab egyik vezetőjét, aki aztán Blender szoftverrel 3D modellt készített a klitoriszról.

Az ötlet az Oktatási Minisztérium által támogatott, szexről szóló nem szexista, nevelési célzatú videó előkészítésekor jött, amikor Fillod rájött, hogy a klitoriszt az nemi életre előkészítő anyagokból vagy simán kihagyják, vagy – inkább – szisztematikusan pontatlanul ábrázolják.

A toulouse-i V’idéaux dokumentumfilmes céggel együttműködő kutató eldöntötte, hogy a klitorisz 3D tervezési és nyomtatási folyamatát is bemutatják az anyagban. Miután Richard elkészült az élethű modellel, PLA-ből kinyomtatták egy Mondrian printeren, majd a fájlt is közkinccsé tették, így bárki hozzáférhet a valószínűleg a „világ első nyílt forrású és printelhető 3D klitoriszához.”

A Van Halen rockzenekarral turnézó Jerry Harvey hangmérnök az 1990-es években egyszer s mindenkorra megváltoztatta az élő zenét azzal, hogy a dobos Alex Van Halennek személyre szabott egy fülbe helyezhető vezeték nélküli headsetet. A pici eszköz tökéletesen működött, és két évtizeddel később, teljesen megszokottak a fülben lévő monitoring rendszerek.

Sok felhasználó viszont panaszkodik a műanyagtokra és a nem megfelelő hangminőségre. A hallgató fülére sajnos nem egyszerű fém headsetet készíteni: 3D szkennelés, a modell rekonstruálása, 3D fémnyomtatás, utómunkálatok… A modell rekonstruálása 3DP szakembereknek is sok fejfájást okozott, egyesek már abban kételkedtek, hogy gyártható-e nagy mennyiségben teljes fém headset.

A harmincnál több hazai és nemzetközi szabadalmat jegyző kínai helloear cég megválaszolta a kérdést: elsőként készített színtisztán fémből álló, a hallgató egyéni méretére passzintott és nagyszériában gyártható headsetet, amelynek főrésze 92,5 százalék ezüst. A Wonderland széria a cég műanyag-modelljeihez hasonló nyomtatási eljárással készült, viszont sokkal vékonyabbak, egy-egy darab éppen csak 15 gramm. Állítólag a hangminőség is tökéletes.

A kimerítő tesztek után a széria fogyasztói használatra alkalmasnak tűnik. A platina Monet-sorozat ára 2500, a vörös arany Gauguin 3750 dollár.

A Lockhead Martin repülőgép-ipari nagyágyú még április elején szabadalmi oltalomra nyújtotta be egy újfajta 3D nyomtató tervét. A feltaláló David G. Findley leírása alapján egy prekerámiás polimernek nevezett anyag és nanorészecske-szálat használva szinte bármilyen megálmodott formában készíthetünk szintetikusgyémánt-tárgyakat.

A printert valószínűleg fúrófejek, éles tárgyak és talán puha páncélok gyártására használják a jövőben.

Leginkább azonban ékszerészek örülhetnek majd neki – ha nincs semmiféle megkötés a személyre szabásban, szabadon kiélhetik, megvalósíthatják fantáziáikat.

Dubaiban ugyan beindult a 3D nyomtatás, a Közel-Keleten viszont még mindig kevés a 3DP gyártó, szolgáltatási iroda és kutatási projekt.

Az Egyesült Arab Emírségekben tavaly alapított és fémnyomtatással foglalkozó Sinterex változtatni kíván ezen a helyzeten. A cég konzultációs és gyártással kapcsolatos szolgáltatásokat is nyújt, saját gyártótevékenységét novemberben kezdi meg.

A menedzsment kifejezetten multidiszciplináris, az alapító Julian Callanan ügyelt, hogy a legkülönfélébb területek szakértőit gyűjtse egy csapatba. A régió gyártóival és szolgáltatóival igyekeznek megértetni a fémnyomtatás jelentőségét, más technológiákkal, például a CNC-marással szembeni előnyeit. Közben saját fémprinterükkel is próbálnak hozzájárulni a terület, különösen a biomedikális szektor helyi fejlődéséhez.

Ezt a célt szolgálja nemrég készített piackutatási anyaguk is. 22 országot tekintenek át, köztük az Emírségek mellett Egyiptomot, Jordániát, Szaúd-Arábiát, Tunéziát és Libanont.

A biomedikális, például fogászati tervek mellett fémeszközöket és öntőformákat is szándékoznak elérhető áron előállítani.

Eddig minden a kidolgozott menetrend szerint halad, sőt, előrébb is járnak, optimizmusuk így teljesen érthető.

Rio strandjairól nem a 3D nyomtatás jut eszünkbe. Legalábbis eddig biztosan nem, de mostantól talán az is.

Június 8-án, az Óceánok Világnapján ugyanis 12 méter hosszú Madonna-szoborra csodálkoztak rá a Botafogo beachen járók. A szobrot Eric Fuly készítette újrahasznosított műanyagpalackokból.

A riói Madonnával szimultán Amszterdamban is kiállították a szobor 1,2 méteres nyomtatott változatát, Peter Smith holland művész munkáját. Jövőre pedig teljes méretben csodálhatják meg a hollandiai Scheveningen strandján.

A művészek alkotásukkal az óceánba kerülő rengeteg műanyag hulladékra, újrahasznosításukra hívják fel a figyelmet.

Egyes vélemények alapján lelassult a 3D nyomtatás fejlődése, mások szerint a desktop printerek tavaly értek a csúcsra, megint mások túl drágának tartják a fémnyomtatást ahhoz, hogy széles körben használják.

A 3ders szerkesztői szerint mindhárom állítás tévedés, és a technológia még csak most lép ki a gyerekcipőből. Szinte minden nap hallunk valami izgalmas újításról, ígéretes fejlesztésről stb.

Mindezt alátámasztandó, a szakportál összeszedte 2016 első félévének 12 legfontosabb 3DP innovációját. Az érdekesség kedvéért: 8 amerikai, 2 kínai, 1-1 német és svájci újításról van szó. (A felsorolás egyben sorrend is.)

1. Mikroszkopikus tömegtermelés 3D „szitanyomással” (Fraunhofer Intézet, Németország)
2. Kerámianyomtatás SLA (pontosabb sztereolitográfia) technológiával (HRL Laboratories, Malibu)
3. Folyamatos méretezhető gyártás 2,3 méter/perc sebességgel (Continous Composites, Idaho)
4. Nyomtatott membránok víztisztításra (Pennsylvania Állami Egyetem)
5. Aeroszol fúvókás 3DP technológiával készült áramköri lapok (NASA)
6. Minden egyben öntő és kovácsoló fémnyomtató (Huazhong Tudományegyetem, Kína)
7. A NASA Mars-missziójához kapcsolódó robotikus gyártótechnológia, a szelektív elválasztó szinterezés vagy SSS (Behrokh Khoshnevis, Dél-Kaliforniai Egyetem)
8. Az új műgyantanyomtatás gyorsasági rekordja elérte a 600 mm/h-t (Anyagszerkezeti Kutatások Fujian Intézete, Kínai Tudományos Akadémia)
9. Hattengelyes üvegnyomtatás (Virginia Tech, Rhode Island Designiskola, Collaborative Glass Robotics Laboratory)
10. Olcsó rozsdából és fémből készített nyomtatható „tinta” (Északnyugati Egyetem, Evanston, Illinois)
11. Szabadformájú mikroszkopikus fémnyomtatás, speciális technikával (Harvard)
12.  FluidFM 3D nyomtatótechnológia segédszerkezeteket nem tartalmazó mikroszkopikus méretű fémtárgyakhoz (Cytosurge, ETH Zürich)

Alexander Enoch, edinburghi robotikus sikeres Indiegogo-kampány segítségével kivitelezte Marty projektjét. Az okostelefonról wifin keresztül irányítható ugró (rugós) lábú robot jár, focizgat, és sok mást is csinál, például követi gazdáját, de arcfelismerésre szintén alkalmas.

Enoch többféle szenzorral szerelte fel, emellett programozható, Raspberry Pivel bővíthető, Arduinoval szintén kompatibilis. Ha akarjuk négylábú, kerekes, magasabb stb. robotot csinálunk belőle.

A fejlesztőcsomag nagy előnye, hogy Marty nyomtatható. Enoch egyébként unokahúgait és unokaöccseit akarta valami szórakoztatóval meglepni, így jött a robot ötlete. A csomag a két láb és két kar részeit, kilenc szervomotort, az elektronikát, szoftvert és a használati utasítást tartalmazza.

A gép a robotika egyetemi tanítására szintén alkalmas, építése közben a felhasználó 3D nyomtatással, programozással, elektronikával és géptervezéssel is megismerkedik. Mini oktatásban részesül.

Enoch a 3DP mellett más módszereket is javasol, mert a nyomtatást túl időigényesnek tartja. Appokat egyébként szintén be lehet szerezni hozzá.

A londoni építészeti szabadegyetem, az AA School of Architecture négy végzős hallgatójának friss tanulmánya szerint újrahasznosított műanyagok és a helyszínen „méretre igazított” előregyártott elemek kombinációja, illetve a munkában jelentős részt vállaló robotok jelenthetik az iparág jövőjét, amelyben kitüntetett szerep jut a 3D nyomtatásnak.

A módszerrel tervezők és építészek szabad kezet kapnak új organikus épületek és geometriai szerkezetek kivitelezéséhez. A puhakönnyű műanyag miatt attól sem kell tartaniuk, hogy a szerkezet nem bírja el a saját tömegét.

A tanulmány szerzői elméletük szemléltetéseként különféle szerkezeteket, íveket és a könnyű szerkezeteket támogató formákat talált ki, amelyeket robotkarra szerelt 3D nyomtatóval építettek fel. Az előregyártott elemekkel gyorsabban ment, mintha hagyományosabb módszert használtak volna.

Elképzelésük szerint a jövőben szomszédos épületek tervét összekombinálva együtt is funkcionáló organikus tervek hozhatók létre. Robotok kiszedhetnek egyes szerkezeteket az egyik épületből, majd az újrahasznosított műanyagrészeket beépíthetik egy másikba.

A csoport elméleti munkái ígéretesek, gyakorlati alkalmazásuk egyelőre viszont annak ellenére is korlátozott, hogy lenne rá piaci igény, amit azonban még hagyományos módszerekkel is jól kielégítenek.

Újrahasznosított műanyagok egyébként egyre több projektben szerepelnek, és a hulladékmennyiség folyamatos növekedésével újabb eljárásokat kell kidolgozni a gazdaságosabb újrahasznosításra. Más szempontból a népességnövekedéssel még több és gyorsan felépíthető házakra lesz szükség.

Mind az újrahasznosításban, mind az építkezésben kiemelt szerep juthat a 3D nyomtatásnak. A legpraktikusabb megoldást nyilvánvalóan a sok különféle technika kombinációja jelentené.

A Techanivo technológiakutató cég a 3D nyomtatóanyag-piac 2016 és 2020 közötti helyzetét elemző/előrejelző tanulmányt tett közzé. Érdekesen alakul a piac: míg egyes nagy cégek szenvednek, addig mások kihasználják az autó- és a repülőgép-ipar egyre élénkebb érdeklődését. A tanulmány évi 25 százalékos növekedést jósol 2020-ig.

De kik tesznek szert a globális nyomtatóanyag-piac legnagyobb profitjára?

2015-ben ugyan a műanyagokból generálódott a bevételek több mint fele, a következő évek viszont a fémpor-specialistáké lesznek. Bejáratott cégek és startupok egyaránt lehetnek.

A nyomtatott 3DP anyagok forradalmasították a gyors prototípuskészítést és egyes szektorokban a kisebb alkatrészek gyártását, nagy pénzeket viszont a fémnyomtatás fog generálni (repülőgép- és autó-alkatrészek stb.). Az Airbus például bejelentette, hogy jövőbeli flottája felét 3D nyomtatással készíti.

A fémnyomtatás magas értéke és árai ellenére a legnagyobb eladók készlete igen szerteágazó, és folyamatosan bővül. A vezető ötből érdekes módon három svéd: Arcam, Hoganas, Sandvik. A német EOS és a brüsszeli Solvay a másik kettő.